1944-ben születtem Budapesten, egy igazi művészdinasztia leszármazottjaként, édesanyám Beleznay Margit színésznő, édesapám Neogrády Miklós keramikus, díszlettervező, lakberendező. Dédnagyapám az a Telepy Károly festőművész, akit mai napig is a realista tájképfestészet egyik legkiemelkedőbb egyéniségének tartanak. Apai nagyapám, Neogrády Antal szintén az ecset megszállottja volt.
Ilyen szülői, nagyszülői háttérrel, és azzal, hogy végig rajzoltam, festettem a gyermekkoromat, számomra természetes volt a festészettel való elköteleződés. A művészet szeretete ott volt és azóta is ott van a mindennapokban, a hétköznapjaimban.
1973-ban végeztem el az Iparművészeti Főiskolát belsőépítész szakon. A filmgyárnál helyezkedtem el díszlettervezőként, több magyar film díszleteit készítettem:
- Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét
- Szépek és bolondok
- Ereszd el a szakállamat
A festés közben is érzem, hogy a lelkem egy része mindig építész maradt. Szívesen festek meg ismert és távoli épületeket, városokat. Azonban a festészet mellett több üzlet és előadóterem, színházterem belsőépítészeti tervezése a nevemhez fűződik.
1977-1983-ig Veszprémben a Petőfi színháznál dolgoztam. Eközben és ezt követően is rendszeresen festettem, számos önálló kiállításon részt vettem Magyarországon és külföldön egyaránt.
Azt mondják rólam, hogy a művészetem sokrétű, könnyedén kezelem az ecsetet. Akik még meg is dicsérnek, azok virtuóz festőművésznek neveznek. Ám ezt mindenki döntse el maga, hiszen egy festőnek az is nagy öröm ha egyáltalán elidőznek a festménye, az alkotása előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése