Ibolyakék csodaszarvas

Ibolyakék csodaszarvas krisztustövisbe térdepel,

Dísz agancsa fénybe botlik, szél muzsikája rejti el.
Mindenütt van, és sehol sincs, hajtó hajtja, vizsla vérzi,
Emberész van a hurokban, istenésszel ő megérzi.
Szarvasbőgés innen, onnan, visszhang válaszol akkordul,
Ibolyakék elsötétül, üldözője visszafordul.
Zajszakajtó sűrű éjjel nem felel a szívzörejre,
Visszatérni senki sem fog már e szarvasülte helyre.
Látható a víz tüzében, hallható a csendzenében,
Ibolyakék csodaszarvas fekete lett, mint az ében.

Barátaim (az ötvenedik találkozóra)

Barátaim! Ha jól körültekintünk,
E néhány év alatt mi változott?
Gyarapodott, vagy elveszett-e kincsünk,
(Kivéve azt, ki már eltávozott),
Egymás szemébe még csak port se hintünk,
Hisz életünk felezett-hámozott.
Az a fontos, hogy mi van szerintünk,
De semmi sincs fontos, mi változott.

Dicsérni jöttem Cézárt, nem temetni,
A megmérettetésen majd, a végsőn,
Mirajtunk nem fog senki sem nevetni,
Mert mi vagyunk az "ours generation"!
Tudtunk a terméketlen földbe vetni,
Kikelt a mag, és nem korán, se későn
Majd felszökött és termést is hozott,
De semmi sincs fontos, mi változott.

Hajunk deres, a járásunk törékeny,
Puskázni is tudunk még, hogyha kell,
S unokáink a hűvösvölgyi réten
Mindegyik egy kis entellektüel.
Ilyen rímekre készülök már régen:
Gargantua és Pantagrüel
Elmúlt a kor a hírhedt, átkozott,
De semmis sincs fontos, mi változott.

Egy-egy szép lány még szívet dobogtat,
Bár a régi lányok asszonyok,
Lehet, hogy egy bomba nő kioktat,
Aztán otthon hangosan zokog.
Rossz szokásaid régen is szoktad,
S biztos lehetsz, hogy holnap is szokod,
Sokunk a változásra áldozott,
De semmi sincs fontos, mi változott.

Ami nincs, és azt hiszem nem is lesz,
Az nekünk a veszteni valónk.
Senki sem bánt, ellenünk nem is tesz,
Nincs buszjegyünk, tandíjunk, adónk,
Képünk, mint a bohócoknak lisztes,
Kiszophatják a kiszopnivalónk.
Sok kortársunk írt, csatározott,
De semmi sincs fontos, mi változott.