Zen

Azt mondta a vasnyelvű éjfél,
ne engedd el!
Azt mondta a hűskeblű forrás,
ne engedd el!
Azt mondták az álmatlan álmok
ne engedd el!
Azt modták a porzós virágok,
kergetheted!
Így szólt a réti héja hímje:
kergetheted!
Így szólt a furcsa kéjek néma szíja,
kergetheted!
Szól a régi nagy tudású mester:
akarni kell !
Szól a régi kihagyott szemeszter:
akarni kell !
Szól az utolsó kört jelző csengő:
akarni kell !
Rád rivall a titkos vágyak éje:
Kutasd, keresd !
Nem hagy élni a vér szenvedélye:
Kutasd, keresd !
Összetartozásba belefélve:
Kutasd, keresd !
„Uralod, ha elengeded.
Eléred ha nem kergeted,
Tiéd ha már nem akarod
Megtalál ha nem kutatod”*