Vízkereszt

Kidobják a karácsonyfákat,
(Főleg a vastagtörzsűekre hajtok)
Csendes éj, leheld rám észrevétlen,
Amit ilyenkor elmulasztok.
Egy hónapos a gyermekjézus,
Jászlát elvették, kell a baromnak.
Elmentek a három királyok,
A szűz fáradtan összeroskad.

Üresen keringnek, szállnak
Lejátszott szaloncukorpapírok,
Bélésükre fekete tollal
Hazafias verseket írok
Pattog a tűz a tűlevéltől
Jer! Jer, karácsony vissza, kérlek!
Jégcsengettyűs megunt fenyőfák
Nagy lánggal égnek és zenélnek.

Csengőszóra kell majd figyelni,
Apám suttogja: Itt az angyal!
Az angyalok rég elrepültek,
Tele a kert döglött varanggyal.
Ágfűrésszel szegem a szárnyát,
Bright crystalt nedvedzik a gyanta.
Átvészelni az új karácsonyt,
Ezért imádkozom nyaranta.

Szép karácsony méregzöld fája
Melegítsd fel görcsös ujjamat!
Tűid, mint a régi barátok
Már észrevétlenül hullanak.
Vízkeresztkor vigyétek vissza
Fáitokat a mennyekbe szépen,
Mint Ulysses a vezérbárányon,
Utazom majd az egyikében.

Merry Christmas

Jöjj el Szentlélek!

Menj el karácsony,
Made in Tajvan
Kúszó kisdededdel,
A Yankee Doodle-t
Dúdoló kucsmás öreggel,
Retró hippi
Angyalseregeddel,
Zsírleszívott seggű
Krampuszoddal,
Reklámpingált
Ős autóbuszoddal,
(Alkudj most
Alkuszoddal!)

Jöjj el Szentlélek!
Menj el karácsony,
Vidd az integrálhab
Arany keretet!
Nem kell hetvenkét órás
Plasztik szeretet,
Tenyerembe pisáló
Dűrer-ámor,
Vámtiszt,
Aki karácsonyfákat vámol,
Online rendelhető
Leszbi angyal (glam rock),
Transzvesztita
Három,(vagy négy)-királyok,
Joulupukkis másodállás,
Ünnepi celebzabálás,
Szerette, barátja nincsen?
Puszit küld
Gisele Bündchen!
Bálás ruha (mosott)
De rémes!
Giorgio Armani 74 éves.
Hajléktalan szálló és pinceászka,
Louis Vuitton csivava-táska,

Jöjj el Szentlélek,
Menj el karácsony!
Vidd a LED-lámpás
Égő csipkebokrot,
Battery operated
Hongkongi virágcsokrot,
Vidd az ajándék
Playmate lexikont,
Piercingveretes
Remixer ikont,
Vidd az összehajtható
Műanyag fenyőket,
Svájci frank alapú
Lánykereskedőket,
A kisült, génkezelt
Biókalácsot,
Szuper puzzle
Názáreti ácsot,
Bio bejglit bio dióval,
Ipod lejátszót
Ajándék rádióval.

Jöjj el Szentlélek!
Menj el karácsony,
Műjég, mű tél,
Mű hó (itt az száll),
Semmi sincs,
De csak fogyasszál!
Áció! záció!
Globalizáció!
Se náció, se ráció,
Barmok közt fekszik
(nincs alom)
De karácsonyi a forgalom!
Az eladó úgyis meggebed,
Eladja még
A kisdedet!

Jöjj el Szentlélek!
Marketing karácsony
Add el mindenedet:
Olajadat és szenedet,
Hong Kongodat és
Manhattanedet,
Kastélyodat és váradat,
Autó- és fegyvergyáradat,
A dollárt, a frankot,
A tőzsdét, a bankot,
A Desire nevű streetcar-t,
A megvehető államtitkárt,
A megvehető álmokat
A ránktukmált reklámokat
A megvehető szerveket,
Szabadnak tűnő elveket,
Add el mindenedet,
És oszd szét a szegények között!
Se Moszkva, se Maastricht, se Shengen,
Gyere és kövess engem!

Ajándék Francesconak

A tél megállt, kibújt az első barka,
Fogadd el tőlem ezt a furcsa dalt,
Öreg barátom Francesco Petrarca,
S ahol lehet, nyilvánosan szavald.

Oly jó szuszogni asszony combokon,
S gombot gombolni szűk mellényeken,
Ha punci csókját őrzi homlokom,
Rímeket szór a homloklebeny.

Nincs csodásabb, mint a lányka melle,
Ha kibontjuk fájó gyolcsibul,
Mint a hinta lendülőbe fel-le

S karjaink közt szépen elcsitul.
Megcsipkodjuk jól – führ alle fälle,
S megkeményedik szokatlanul.

Rulett

Gargalizál a túlfolyó.
De jó! De jó!
Forró a víz…
Rouge ou noir?
Piros, páros
Bien jouer
Piros ötös
Rien ne se passe…
Tegyék meg tétjeiket!
Senki többet!
Kérem, vegye le a kezét
A hideg csapról!
Pair-impair?
Dernier tour
Fekete tizes
Fizess!

Prinzengraht

Te mondtad így, a Prinzengraht örül,
Ha őgyelgünk a rosszlányok körül.
S mert úgy adódott, jártam ott sokat,
Vizslatva fenn a kirakatokat.

A vízbe lenn a rozsdás felniken
Sok kifejlett szép patkány pihen.
Amíg a rőt lámpások körbe-körbe
Megismétlődnek a víztükörbe.

Az ég kihunyt, mert rég meghalt a nap,
Kemény melled fogása járt eszembe,
S nadrágzsebembe fogtam farkamat.

A Rembrandtplein fáklyái égtek szembe
(Ott szeretkeztünk hatalmasat),
Már nem vagy itt, s ez azt hiszem szerencse.

Szombat

Ikrásan beállt a szombat este
Közömbös lett a sárgásbarna méz,
Akol szagú a nagykabátom teste,
Senki sem kérdezte: merre mész?

A visszaút már elfelé vezet,
Enyészpontokra hullik szét az itt.
Önmagába fúl a képzelet,
És félig készen azt is elviszik.

Alkonyat színű a húgyos hajnal,
Húgyszagú a fáradt este is,
Hangtalan zuhan le, nem robajjal
Még ha magát összeverte is.

Sótlan utca görbe válaszokkal,
Nemtelen lány, nyálkás és esős,
Az érkező olyan mintha menne,
És a dolga nagyon sietős…

Angyaltrombita

Megfagyott az angyaltrombita,
A Borsó utca hátán fúj a szél,
Széllelbélelt minden gondolat
És félóránként elmegy egy vonat.

Ott várlak a templomkert mögött
Dörzsölöm a jéghideg kezem,
Elkerülnek a véletlenek,
Az emberek érzéketlenek.

Jöjj velem a nemtudomhovába,
Ott majd gyújtunk apró fényeket,
Mint minden nap, most is érted jöttem,
De jégvirágok nyílnak itt köröttem.

Bibiena

A hegy mögé guggolt a nap,
A táj rőt égetett sziéna.
Egy antik oszlopcsarnokot
Lakott egy árva kis kokott,
Mit épp felmérni érkezett,
És mindenfélét kérdezett,
Az építész,
Giuseppe Galli Bibiena

Megfogta mérővesszejét,
S a számokkal vésett felét,
A hölgy kezébe tette le,
Amíg övében volt nyele,
És míves apró tekerője.
A kis kokott nem volt a nője,
De méregetni épp oly béna,
Miként a híres építész,
A csókolás művészetéhez
Giuseppe Galli Bibiena

Bizony, bizony már este volt,
A nap helyett feljött a Hold,
S a mérővessző számait
(a régifajtát, nem mait)
Már egyikük sem látta jól,
És hűs szél fújt a fák alól,
Illatozott a réti széna.
Nem is tudta a kis kokott,
Akinek ott ingyen szopott,
Nem más volt, mint az építész
Giuseppe Galli Bibiena

(irodalmi laboratórium)

Zen

Azt mondta a vasnyelvű éjfél,
ne engedd el!
Azt mondta a hűskeblű forrás,
ne engedd el!
Azt mondták az álmatlan álmok
ne engedd el!
Azt modták a porzós virágok,
kergetheted!
Így szólt a réti héja hímje:
kergetheted!
Így szólt a furcsa kéjek néma szíja,
kergetheted!
Szól a régi nagy tudású mester:
akarni kell !
Szól a régi kihagyott szemeszter:
akarni kell !
Szól az utolsó kört jelző csengő:
akarni kell !
Rád rivall a titkos vágyak éje:
Kutasd, keresd !
Nem hagy élni a vér szenvedélye:
Kutasd, keresd !
Összetartozásba belefélve:
Kutasd, keresd !
„Uralod, ha elengeded.
Eléred ha nem kergeted,
Tiéd ha már nem akarod
Megtalál ha nem kutatod”*

Teremtés

„Én végtelen időtől fogva tervezem,

s már bennem élt, mi mostan létesül.”

Érzem itt belül

Meg kell szülessen…

Saját bordámat

tépem ki anyagnak,

s azokkal élek,

amik megmaradnak.

Évát gyúrok burjánzó édenembe

Szégyenembe’

Hogy csonka a teremtés,

A csontomat

Mintázom rajongó szerelemmé

Megteremtelek

hús-vér emberré,

taj-kártyád lesz és saját parfümöd,

s élettársad a teremtés koronája.

Érdemtelen Évák nyomába lépsz most,

akik nem hittek bennem,

és nem hittek a teremtő erőmben.

Nézz rám!

Hinned kell bennem, hogy hihessek benned,

És Istenné avanzsál bennem a férfi,

(de csak ha jól csinálod).

Nézd csak!

Ez a családfám , itt fogunk állni szépen, kéz a kézben,

s legendává leszel, mint Egressy Etelka.

Cserébe Krőzussá teszel, mert szemed sugarával

kibontod belőlem a régen eltemetett élő halottat.

Látom és érzem kislányos aggodalmad…

Ne félj, emberszülőtte már nem lesz rivális,

véglegesen bezárt az Éden,

te leszel a hiteles feleségem, örökösöm, barátom, kurvám

(legközelebb nem mondom durván, csak ne bőgj, az  istenszerelmére!)

Bejáratos leszel a kulisszák mögé, a hármas-négyes filmgyári műterembe, s téged kérlek, legyél Te résen,

ha valahol egy árverésen fölfedezed a nagyapámat,

s ha lesz Quasimodo költői verseny,

elmondhatod a legszebbik versem (a lófaszt álom!),

velem leszel az Anna-bálon,

s valahogy azt is elintézem,

minden jó pasi

majd téged nézzen.

Nézz rám!

Hidd el, nincs többé lehetetlen, gyönyörűnek festem a képed

S gyönyörű is leszel, ha érted:

rajongásod festi a vásznat, s nincs se előtted és utánad,

csak nézned kell, s nagyon kívánnod, engem és a hús-vér világot!

Álmodhatsz csodás ruháról,

lekoppintjuk egy szép Mucháról,

Tom Wesselmann melleit öröklöd, s szájad szélére apró gödröt

Leonardo da Vinci kódol, s a múzsa képe visszacsókol.

Itt vagy velem!

Ez már nem álom, minden részletét kitalálom.

Rajong a szád, rajong a melled, ezüstösen csillog türelmed,

nincsenek névtelen utcák, átverés, mocskos hazugság,

illatodat nagy Guccik festik, nem húgyszagú kültelki restik.

Akarod? Akkor most megölellek, kemény dalokkal ünnepellek,

megélem és te is megéled, hallom gyorsuló lihegésed,

szemed zsarátja szinte éget, ahogy kezem melledre téved,

élvezem, hogy húznál öledbe, s beleviszel az ütközetbe.

Pegazusom!

Lovagolsz rajtam,

s imádod hogy kemény a farkam,

az enyém vagy szerelmem, társam,

dédelgeted acélos nyársam.

Egy verssel máris több az élet,

s nem kell a másnapoktól féljek,

két kávét főzök reggelente,

s én mondom hány cukorral, nem te,

és veszekedhetünk is hogyha kell,

balhézhatok, ha kifutott a tej,

nem lesz fenékig tejfel ez sem,

de legalább van, ki szeressen.