Ajándék Francesconak

A tél megállt, kibújt az első barka,
Fogadd el tőlem ezt a furcsa dalt,
Öreg barátom Francesco Petrarca,
S ahol lehet, nyilvánosan szavald.

Oly jó szuszogni asszony combokon,
S gombot gombolni szűk mellényeken,
Ha punci csókját őrzi homlokom,
Rímeket szór a homloklebeny.

Nincs csodásabb, mint a lányka melle,
Ha kibontjuk fájó gyolcsibul,
Mint a hinta lendülőbe fel-le

S karjaink közt szépen elcsitul.
Megcsipkodjuk jól – führ alle fälle,
S megkeményedik szokatlanul.