Köpülő

Jászolra szorult a jószág,
Hó szagú a szél is,
Denevér kell az ajtóra,
Különben elszakad
Az ördög istrángja.
Istenfa ágacskát
Hiába tuszatolsz az inged alá!
Bató Borist is fazékba temették,
Keresztvízre, papra nem futotta.
Szentségtelent, szentelt fődbe
Tiltva van temetni

Kelj fel tejfel!
Falu végén hasas asszony
Írót akar enni.

Malom alatt szóra vették:
Úgy maradt a kakukkmenyasszony!
Gyűrűtlennel ki húz ujjat?
(Nem járja az angyalcsinálás.)
Vigye-tegye, de rétespénzért
Ne álljon sorba!
Nap alatt már a nagyházban laknak,
De ketten se bírják a kapubálványt!
Kinek házanépe hangos,
Nem okos perelni!

Kelj fel tejfel!
Faluvégén hasas asszony
Írót akar enni.

Szent György tüzén
Úgyis kibeszélik
(Előbb-utóbb beáll a sorba).
Áldott asszony paprikát vet,
A fölcsinált bukfencet.
Aki meg kendert vet,
Az ne csecserésszen!
Mire megvénül,
Úgyis fekete lesz,
Akár a csóka.
Ha nem akar megvénülni,
Korommal kell kenni!

Kelj fel tejfel!
Faluvégén  hasas asszony
Írót akar enni.

Pár éve még

Nagyot szeretkezünk talán… de nem,
Sétálgattunk a Covent Gardenen.
Nem volt még tél, csupán az este hűs
Kabátban muzsikált a hegedűs.

A kiskutyákon csöpp lámpácska volt,
Megannyi szentjánosbogár kobold.
Mellém húzódtál, hátha bántanak,
S én egyre jobban megkívántalak.

A hűvös este, mint egy kis kokott,
A néma csendtől tánczenét lopott.
S te önfeledten táncoltál velem,
Pár éve még, a Covent Gardenen