Bibiena

A hegy mögé guggolt a nap,
A táj rőt égetett sziéna.
Egy antik oszlopcsarnokot
Lakott egy árva kis kokott,
Mit épp felmérni érkezett,
És mindenfélét kérdezett,
Az építész,
Giuseppe Galli Bibiena

Megfogta mérővesszejét,
S a számokkal vésett felét,
A hölgy kezébe tette le,
Amíg övében volt nyele,
És míves apró tekerője.
A kis kokott nem volt a nője,
De méregetni épp oly béna,
Miként a híres építész,
A csókolás művészetéhez
Giuseppe Galli Bibiena

Bizony, bizony már este volt,
A nap helyett feljött a Hold,
S a mérővessző számait
(a régifajtát, nem mait)
Már egyikük sem látta jól,
És hűs szél fújt a fák alól,
Illatozott a réti széna.
Nem is tudta a kis kokott,
Akinek ott ingyen szopott,
Nem más volt, mint az építész
Giuseppe Galli Bibiena

(irodalmi laboratórium)