Prinzengraht

Te mondtad így, a Prinzengraht örül,
Ha őgyelgünk a rosszlányok körül.
S mert úgy adódott, jártam ott sokat,
Vizslatva fenn a kirakatokat.

A vízbe lenn a rozsdás felniken
Sok kifejlett szép patkány pihen.
Amíg a rőt lámpások körbe-körbe
Megismétlődnek a víztükörbe.

Az ég kihunyt, mert rég meghalt a nap,
Kemény melled fogása járt eszembe,
S nadrágzsebembe fogtam farkamat.

A Rembrandtplein fáklyái égtek szembe
(Ott szeretkeztünk hatalmasat),
Már nem vagy itt, s ez azt hiszem szerencse.

Szombat

Ikrásan beállt a szombat este
Közömbös lett a sárgásbarna méz,
Akol szagú a nagykabátom teste,
Senki sem kérdezte: merre mész?

A visszaút már elfelé vezet,
Enyészpontokra hullik szét az itt.
Önmagába fúl a képzelet,
És félig készen azt is elviszik.

Alkonyat színű a húgyos hajnal,
Húgyszagú a fáradt este is,
Hangtalan zuhan le, nem robajjal
Még ha magát összeverte is.

Sótlan utca görbe válaszokkal,
Nemtelen lány, nyálkás és esős,
Az érkező olyan mintha menne,
És a dolga nagyon sietős…

Angyaltrombita

Megfagyott az angyaltrombita,
A Borsó utca hátán fúj a szél,
Széllelbélelt minden gondolat
És félóránként elmegy egy vonat.

Ott várlak a templomkert mögött
Dörzsölöm a jéghideg kezem,
Elkerülnek a véletlenek,
Az emberek érzéketlenek.

Jöjj velem a nemtudomhovába,
Ott majd gyújtunk apró fényeket,
Mint minden nap, most is érted jöttem,
De jégvirágok nyílnak itt köröttem.