Prinzengraht

Te mondtad így, a Prinzengraht örül,
Ha őgyelgünk a rosszlányok körül.
S mert úgy adódott, jártam ott sokat,
Vizslatva fenn a kirakatokat.

A vízbe lenn a rozsdás felniken
Sok kifejlett szép patkány pihen.
Amíg a rőt lámpások körbe-körbe
Megismétlődnek a víztükörbe.

Az ég kihunyt, mert rég meghalt a nap,
Kemény melled fogása járt eszembe,
S nadrágzsebembe fogtam farkamat.

A Rembrandtplein fáklyái égtek szembe
(Ott szeretkeztünk hatalmasat),
Már nem vagy itt, s ez azt hiszem szerencse.