2013. december 21.

Szenteste


Arany varázsú szép szenteste volt
Halkan dúdoltad saját kis dalod
Szemed tükrében élt a gyertyafény
Törött gitár húrját pengettem én,
S hogy meghatódtál mélyen meghatott.

Elhoztad hozzám szép szerelmedet,
S kibontva bájos selyem szalagát
Örömmel adtad és rajongva azt
Amit másnak tán még pénzér se adsz,
S hozzá a csókod édes zamatát.

Gáspár Menyhért és Boldizsár helyett
Tömjént, mirhát adtál s aranyat,
Mikor a melledet kezembe tetted,
Minden csókomat külön szeretted,
S körbecsókoltad a nyakamat.

Majd összekapkodtál minden ruhát,
S a karórádon nézted az időt,
Én nyögtem egy esetlen vallomást,
Szabadkoztál, nem adhatsz semmi mást,
Befűzve épp az apró kis cipőt.

A gyertyaszálak elkezdtek csöpögni,
Lágy viasz tapadt a lucfenyőhöz,
Ajándékod még lükzetett kezemben
Bámultam, mint a borjú Betlehemben,
S visszamentél a régi szeretőhöz.

2013. december 19.

Ayna


Idefigyelj
te vércsoporttalan,
génspirált se bíró kis majom!
Nincs semmi bajom,
ne félj, nem bántlak!

Megteremtelek
hús-vér emberré,
taj-kártyád lesz és saját parfümöd,
s élettársad a teremtés koronája.
Érdemtelen Évák nyomába lépsz most,
akik nem hittek bennem,
és nem hittek a teremtő erőmben.
Nézz rám!
Hinned kell bennem, hogy hihessek benned,
És Istenné avanzsál bennem a férfi,
(de csak ha jól csinálod).
Nézd csak!
Ez a családfám, itt fogunk állni szépen, kéz a kézben,
s legendává leszel, mint Egressy Etelka.
Cserébe Krőzussá teszel, mert szemed sugarával
kibontod belőlem a régen eltemetett élő halottat.

Látom és érzem kislányos aggodalmad…
Ne félj, emberszülőtte már nem lesz rivális,
véglegesen bezárt az Éden,
te leszel a hiteles feleségem, örökösöm, barátom, kurvám
(legközelebb nem mondom durván, csak ne bőgj, az istenszerelmére!)
Bejáratos leszel a kulisszák mögé, a hármas-négyes filmgyári műterembe, s téged kérlek, legyél Te résen,
ha valahol egy árverésen fölfedezed a nagyapámat,
s ha lesz Quasimodo költői verseny,
elmondhatod a legszebbik versem (a lófaszt álom!),
velem leszel az Anna-bálon, s valahogy azt is elintézem,
minden jó pasi téged nézzen.

Nézz rám!
Hidd el, nincs többé lehetetlen, gyönyörűnek festem a képed
S gyönyörű is leszel, ha érted:
rajongásod festi a vásznat, s nincs se előtted és utánad,
csak nézned kell, s nagyon kívánnod, engem és a hús-vér világot!
Álmodhatsz csodás ruháról, lekoppintjuk egy szép Mucháról,
Tom Wesselmann melleit öröklöd, s szájad szélére apró gödröt
Leonardo da Vinci kódol, s a múzsa képe visszacsókol.

Itt vagy velem!
Ez már nem álom, minden részletét kitalálom.
Rajong a szád, rajong a melled, ezüstösen csillog türelmed,
nincsenek névtelen utcák, átverés, mocskos hazugság,
illatodat nagy Guccik festik, nem húgyszagú kültelki restik.
Akarod? Akkor most megölellek, kemény dalokkal ünnepellek,
megélem és te is megéled, hallom gyorsuló lihegésed,
szemed zsarátja szinte éget, ahogy kezem melledre téved,
élvezem, hogy húznál öledbe, s beleviszel az ütközetbe.
Pegazusom! Lovagolsz rajtam,
s imádod hogy kemény a farkam,
az enyém vagy szerelmem, társam,
dédelgeted acélos nyársam.
Egy verssel máris több az élet,
s nem kell a másnapoktól féljek,
két kávét főzök reggelente,
s én mondom hány cukorral, nem te,
és veszekedhetünk is hogyha kell,
balhézhatok, ha kifutott a tej,
nem lesz fenékig tejfel ez sem,
de legalább van, ki szeressen.

2013. december 3.

Egy vasárnap


Azt a napot nem várta senki még.
Vasalt új terítő az asztalon,
Ezüst tartóban bordó gyertya ég,
És a kosárban van kenyér elég,
Tiffani lámpás árnyék a falon,
Egy elképzelt fájós alkalom
A végén egy eltékozolt nyárnak
Valamikor, egyszer, egy vasárnap.

Furcsa dal: Ennio Morricone,
Nagymama, ölében sárga rózsa,
Szólni szeretne, nem tudni szól-e?
Kérdezed, s nem tudni válaszol-e?
Morriconenak lenne anyósa?
Furcsa vers, (lehet, hogy próza).
Nem koccint senki, egy szóra várnak!
Valamikor, egyszer, egy vasárnap.

Fűszer illat: Tandoori Masala
Vékony füstcsíkot küld a füstölő,
A képernyőn egy úr ravatala…
A Nyolc és fél volt a kedvenc dala.
Friss felmosó szagú a konyhakő.
Most vált a kép: virágos esküvő
Lehetett volna… csonka óraszámlap
Valamikor, egyszer, egy vasárnap.

2013. december 1.

Az utolsó menyegző


Tomboljatok Tigris és Eufrátesz, Soroksári Duna,
görbítsétek meg hullámos hátatok, mert aranyos hajókon
istennőt kell most hordoznotok, ünnepi díszben,
hetven korbácsütéssel és hetven trombitás farsanggal,
és háromszázhatvanötször hetven mindennapi kenyérrel.
Ez az utolsó áradásotok gátak és gátlások nélkül,
vessetek tajtékot, rengjetek parttalanul, mert őt viszitek,
az istennőt, felváltani a tébolyultat, a hamislelkűt,
a kufárok kufárját, a birodalom lelkének meggyilkolóját.
Monszunok, passzátok, bórák, hordjátok együvé
az évezredek megspórolt kincseit, a rejtélyeket,
a Fibonacci számsorát, a pít, a pentagrammát
a frigyládát, a grál kelyhét, a mayák naptárát,
Machu Picchu falait, az olmék talányt,
Atlantisz rejtélyét, Antarktisz fáit és gyümölcseit,
Sziriát oszlopait, Paracelzus titkát, a madarak énekét,
a Foucault ingát, Pascal-Brianchon duál tételét
MERT AZ UTOLSÓ ISTENNŐT HOZTAM EL,
aki aranyat csapol a szikes földből,
aki kiegyenesíti a görnyedteket,
aki útnak indítja a leroskadtakat,
aki maggal veti be az ígéret földjét,
aki elhozza a méz ízét a nyelv nélkül születettnek,
és testének muzsikájával látványt ajándékoz a vaknak,
aki a szomjazó tenyerébe vési a forráshoz vezető út térképét,
aki hiteles tekintetével magához szépíti a rútat,
és lehorgasztja az önhittek feldobott fejét,
mert nem a megváltó jön el, hanem az isteni szeretet
legutolsó esélye,
ami a rablóból kizokogtatja a jóság pásztorkönnyeit,
ami a szeretet orgazmusával írja felül a birtoklás kényszerét,
ami adni tanítja meg a harácsolásba belegörnyedtet,
ami örömöt ad a szétosztott kalács hiányáért cserébe,
ami az ütnikész kart ölelésbe hajlítja,
ami ajtót enged az elvágyódó tekintetének,
ami asztalhoz szólítja a másként szerető idegent is,
MERT AZ UTOLSÓ ISTENNŐT HOZTAM EL,
aki a gyűlölet szikráit saját testével tudja hamuvá hűteni,
mert fájdalmat és nélkülözést ad a közönyös nemszeretése,
mert szemében hordja a feloldozás könnyítő gyönyörét,
és érintésével a sóvárgás szorítása is enyhül s lassan elenged,
mert visszaszeretni elég a rajongó megváltó-tüzű égi tekintet.

Lélekmegnyomorító majd ezer-évnyi szemérem
csontkalodája alól született a világra az isteni Múzsa,
hogy szerelemből húzzon fel újveretű palotákat,
hogy neki táncolj lelkedből kifakadt, soha nem volt nagyszerű táncot,
hogy neki szökjön a gyöngyszemű víz fel az égi magasba,
és a zenélő kút szerelemről játssza az égi zenéket,
hogy neki új dobokon hozz újszerű ritmust,
kiszakítva a szívkoszorú ér legutolsó vágy-zörejéből,
mert érvénytelenebbek még sose voltak a régi parancsok,
s szörnyűbbek a beígért kukacos fenyítések,
mert szeretetlen, rosszívű ülte a gyíkhasú törvényt,
mely kilúgozta a lélek mélyéből a szerelmet,
hát itt az idő, hogy a béna is álljon a sziklaorom tetejére,
MERT AZ UTOLSÓ ISTENNŐT HOZOM ÍM EL, ANYÁNAK,
hogy majd hordja magában a borjú szagú csoda békét,
s emlőjét a világ gyönyörére kibontsa,
hadd térdeljen imádva elébe az ember, látva az új szeretőjét,
aki már szabadon kifeszíti a vihánc kacagását,
aki már csak az isteni orgazmus legtetejéből bontakozik ki,
megsimogatva a kócos, hálaszagú, epedő szeretőket,
akiken már jóságból fon dicsfényt a parasztos egyszerű napfény,
mert isteni méhében van az égi menyegző,
s el nem hagyja a lelkében meztelenül megmerítőzőt.

Látod-e, itt áll áttetsző, organzavarázsú tiszta fehér szerelemben,
domború homloka büszkén messze világít,
mélytüzű, macska szeméből az újrateremtés láza világol,
s ajkán érzi a szem feszülő vihar élesedését,
válla kemény, mert hordja magán a vad, ostoba terhet:
meg vagyon írva neked, hát végig kell vezekelned,
ÉS AZ UTOLSÓ ISTENNŐ SZAVA TÖRVÉNY:
Semmise szent csak az ős szeretetbe vetett bizonyosság!
Látod-e itt áll nőstényszagú isteni nagy akarásban,
mert éltet, s életet ád a rajongó, feltétlen szeretése,
mert a hitéből szökken szárba a csíra, az éltet adó.


2013. november 24.

Fehér múzsa


Ketten maradtunk, te klónozott istennő!
Őssejt-perceinknek eltér a kódja,
Sietni kell!
Zoknit párosítunk, vagy szeretkezünk?
Nézd csak a kezünk,
A te bőröd áttetsző, mint a márvány,
Körmöd fénye eozin szivárvány,
Az én bőröm kicserzett bőrönd bőre.
Azt hiszem kiporszívózunk egyelőre.
Gyújtóst aprítunk a hintalóból,
Szedd ki a hamut a kandallóból!
Mosogass el… várjál csak… mégse!
Feltétlen és rajongó szeretésre
Hagyjunk időt
S a tér-idő nyűgös kontinuumán
Lépjünk keresztül.
Vess le mindent, mit cipelsz keresztül.
Add a kezed, engedd, hogy kezemben éljen
S mint egy hárfa könnyedén zenéljen
Szerelmet írj kezembe ujjaiddal,
Hogyha érzel, biztos nem hamis dal!
Várj kicsit, hisz nem lehet azonnal…
Fugát rögtönzök néked válaszommal
D moll toccátát csuklód üterére,
S türelmesen megvárom újra kér-e.
S ujjaid közt a halvány erekkel,
Eljátszom, mint parányi ékszerekkel.
Játssz tovább, ne lankadjon figyelmed,
Hagyj el minden terhes illedelmet!
Nyitott ajkammal éppen hogy elérlek
És bőrödön átdiffundál a lélek!
Beszívom lelked mákonyát a számba
S úgy érkezek beléd, mint hazámba.
Ne csókolj, csak vállad fel a csókom,
Várd meg, hogy a vágy elharapózzon!
Tested párája lassan részegítsen,
Kiszáradó szomjas nyelvemen segítsen.
Állj meg így,
Hisz reszketsz, mintha félnél!
Pedig ez szebb a szeretkezésnél,
Szerelembe öltöztetlek téged,
Hogy takarja el csupasz szemérmed.
Szemed tüzét engedd vérembe folyni
Szemedből friss szerelmet rabolni,
Jó a csend! A lelkem át kell élje,
Hogyan lüktet a tested zenéje.
Amit belecsempésztem már a szóba,
Átmegy-e halálos crescendóba.
Ölelj át, s ha úgy érzed kívánod,
Vörös izzásig legyezzük ezt a lángot.
Vagy tüzesebbre sokkal,
Együtt az üstdobokkal.
Most már akarva fájjon!
Pörögjön, meg ne álljon!
Véres verejték hulljon!
Szorítás ne lazuljon!
Feszítve és harapva,
Feszüljünk fel a napra!

2013. november 15.

Avernói múzsa


Az avernói citromfák közé, hálót feszítek,
Hol nem lát senki sem.
Titokban felviszem
A pávakakasok legszebbikét alkalmi dísznek.

Meglátod, színes szalviák szirmából hintek ágyat,
Szélcsengő ad zenét
Levendula levét
Hintettem körbe, felkelteni a szerelmi vágyat.

De hogyha úgy találom, fáradt tested nem kívánja
Belőlem a szatírt
A déli friss zefírt
Terítem rád, szeretettel, hogy lelked meg ne bánja.

Lefogom kezem, a látványodra épp úgy éhezem!
Kétszáz gyertya fénye,
Árnyának élménye,
Érted kedvesem? Kárpótol, hogy ma másként vétkezem.

Majd a déli szél kibontja omló szőkeségedet
Bájos hajfonat
Mit szellő hajtogat
S bábos-keményre csiklandozza felálló melledet.

Most megnyugtató a máskor oly vadóc tekinteted,
Szemed most mást akar,
Pillád lehull hamar
De ha lágy kényeztetésre vágysz, elég csak intened.

Ajkad kinyílva, épp hogy él, de mégsem rebeg nemet,
Ha fellázad, harap
De most csendben marad
Hát szemérmesen a két kezem lefogja ingemet.

A sok vibráló gyertya fénye a köldöködbe les,
Csodák csodája volt
Hol vágyak méze folyt
Emléke szívemig feldobol: "Most lejjebb is szeress!"

A test szerelme szunnyadó, de a nő mégis kiles:
Kicsit közömbösen
Ha megnyitom ölem
Kis püspökmosollyal vársz reám: "Na kisfiam, mi lesz?"

A tested minden kis rejtekét most leltárba kell vegyem.
Ha más nem volna itt,
A lábad ujjait
Egy lázas nagy fürdés után magamévá kell tegyem.

És hogyha kihagytam a kebledet, az nem véletlen ám,
Külön rapszódia,
Arról kell szólnia
Hogy kevés hozzá a gyertyafény, s egy unalmas délután

2013. november 7.

Caribus


Sós szagú erre a csend.

Jártál már Caribus szigetén fellelni az ősi legendát?
Rosszarcú feketéző kincskeresők birodalma.
Szebb napokat látott, de ma már levitézlett furcsa hajókon visznek a távoli kék szigetekre,
Épp a szokásos tengeri bérkocsikázásnak a hússzorosáért.
Mindig akad néhány, aki látja a múltat, vájt agyú vézna tudós, hős, akit űz a kalandvágy.

Itt keresik Caribus szigetén ama szépszemű Ayna hazáját, aki Patroklosz felesége, s más felöl isteni vér:

"Száz oszlop veszi körbe csodás, papirusz fejezettel,
És eme csarnok alatt gránitból faragott piedesztál."

Nézd csak!
A tenger negyven régi könyökkel lett magasabb, mint volt ezer éve.
Az óriás két elefánttal díszített kapuzat már színes szirti korallok burjánzó televénye.

Most merülünk!

Látod?

Csökken a fény, mélyül a csend és meg kell szoknod a kék remegését.
Lassan látni fogod a talapzat több ezer évnél régebben kigyalult feketéllő nagy repedését.

Itt a helyünk!

Lassan tágul a tér, cárt nyakú amfórák hada áll sort, s érzed, hogy befogadnak.
Sok- sok ezer mozaikból muzsikál ki a nagyszerű béke:
Sűrű fonású vesszőből épp labdát fonnak a lányok,
S keblük alól ki-kivillan a mozgás nagy szeretése.

Most ez a kékes fény, mi a tenger alól bevilágít,
Csábit körbeutazni a nagyszerű mívű perisztylt.
Vénusz trónol a tér közepén s vele több kicsi Ámor,
S ezzel az ős szerelem csoda színpada íme, fel is nyílt.

Kézen fogva vezetnek körbe az ősi legendák:
Áttetsző selyem ingben a csóktüzű papnők,
Könnyű babérkoszorúval a meztelen ifjú titánok,
Élj csak, s vissza ne élj, mert elcsábítva esendők.

Lásd meg bátran az arcod az implivium tükörében,
Reszket a félelem is, mint víz tetejében a hullám.
Itt már más az idő és másként fest a kisértés,
Lelkedből jön a fény és visszhangozva le hull rám.

Érzed? A mámor most szabadítja ki végleg az érzést.
Olvad a percnyi idő, s türelemmé roskad a tér kerítése.
Bennem tízezer év szeretése feszül viharossá,
Benned lüktet a kék, ez a végtelenem remegése.

Itt Caribus szigetén te örökre maradsz ez a szépség
Szkülla, Kharübdisz sem vehet el már tőlem erővel.
Tőlem ered ez a mindent átalakító mélyvizű kékség
Így lehet együtt élni egy isteni új szeretővel.

2013. november 2.

Hullám


Negyvenegyig számolj magadban!

Hallod?

A partra igyekvő hullámok tarájából zokogóan hullnak a gyöngyök.
Holt kagylók hahotázó hímpora csillan, s restaurálja simára a csendet.
Ott, hol a jégkék szívzörejét még föl se fakasztja az isteni mélység,
őselemek frigyeként egy mélytitkú, feketéllő nagy zuhanás van a távolban születőben.
Most kezd törni feléd, amikor már domború vállán átsüt a naptüzű felhő, s benne viháncol a zöldfenekű, kamaszos locsogású sok kicsi sellő.

Negyvenegyig számolj magadban!

Érzed?

Szörnyű gigászi erő viszi messzire talpad alól eme gyermeki játszadozó terítéket,
és még föl se sikoltasz,
tiszteletet követelve a partra rohan zabolázatlan paripákkal, s vízostort csap a szádba
A léha hatalmú szörnyű Poszeidón.
Lélegzetnyi hatásszünetet tart néked a tenger,
S játszi vihánccal új hullám születik
bőcombú, csalafinta szelek irgalmatlan öléből.
Gyorsan felkamaszodván gyűri a mélybe a kékvérű Okeánosz nagyszerű titkát,
S támad a partra a hátán megfeszülő csodafényű úri smaragddal.

Negyvenegyig számolj magadban!

Látod?

Messze az ég kiderül és fénycsík szúr be a térbe,
zöldszemű nap tűz éket a hab tarajára.
Békés dallamokat penget az északi szél is,
Bár a kegyetlen déli vihar maradéka kaffog a reffelt, béna vitorlán.
Most hunyorogva, a résnyire nyílt szemeiddel
Kérlek időzz el a karcsú hajó derekán,
És kutakodj kicsikét, vajon ismered é?
Lassan a fák tetején zsiborognak az esti kabócák,
Kékhasú kagyló indul aludni a pari kövekbe
Vedd fel az inged, tedd a zsebedbe.

2013. október 24.

Ayna hajója


Látod-e, díszben a város, az ünnepi Szantinikétán
Jó szagú krétafehér köpenyekbe tolong a sok ember,
Válogatott kavicsokkal van kidíszítve a sétány,
Várakozó szemük arra tekint, ahol kéklik a tenger.

Sok kicsi kölykét ott szabadítja ki végleg a Gangesz
Tajtékos habosan fut a vízre a nagyszerű Bengál.
Fölkel a tengeri szél – jaj, dobban a szív, ha vihar lesz!
Majd meglódul a nép és mind a folyó fele tendál.

Isteni kézzel megformált fahajót vár jönni a bámész
Tűzből megkalapált gyönyörű aranyos veretekkel,
Azt mondják, hunyorogva vakul bele mind, aki ránéz,
Hátrébb harci hajók is díszsisakos seregekkel.

Hallod-e, kürt szava szól és vad dobokon kel a ritmus,
Aztán kíméletlenül áll fel a hercegi kordon.
Jön kocsi számra virág, és tombol a dús hedonizmus,
Marcona horda ügyel, nehogy itt valaki kiugorjon.

És a folyó közepén most feltűnik Ayna hajója:
Sasszemű, kosfejű sárkány óvja az orrsudarában,
Hírét százszorosan felülírja varázsa, valója,
Könnyű tengeri szellő, ebben a trópusi nyárban.

Szép mosolyától a földre lehullani készül a kókusz,
S elszabadulnak a furcsa remények a kék szigetekről.
Délköreit derekáról a földre levágja a glóbusz,
S halk szavú, új szerelemdal száll a narancsligetekből.

Látod-e, tombol, csápol a nép, s a szívére ölelné,
Koldul az arcáról lesugárzó hő szeretetből,
Nyomja a kordont, legszívesebben a trónra emelné,
Nem számít mi a sorsa, vagy ha a rend maga megdől.

Ayna sugárzik, holdsarló szeme csillog a könnytől.
Látszik bátran ölelne, de mégis a könnye kicsordul.
Hallod? Vége a bálnak a harsona szól odaföntről.
S Ayna hajója a tengeri szél fele újra lefordul.


2013. október 22.

Kissüket


Ha leütnek hátulról, mint a barmot,
Vagy fölgyújtják fejem fölött a farmot,
Ha görbe késsel a húsomba tépnek,
Vagy részegen az ujjaimra lépnek,
Vagy kedvesemet kurválkodni látom,
És új stricije a legjobb barátom.
Ha egy petákom sem marad kajára,
És összement a farkam harmadára,
Kínálgathatják a lopott kincsüket,
Biztosan velem marad a Kissüket.

Ha elmaradnak lassan a barátok,
Mert úgy tűnik, van rajtam holmi átok,
S jelenlétemnek nincs már semmi haszna,
Petrencés rúddal kerget el a gazda,
A nevemet a listáikról kihúzzák,
S amit írtam, a papírért bezúzzák,
Véradáskor gyanúsan kék a vérem,
És utánam köp a saját testvérem,
S a feslett nők is eldugják mellüket
Biztosan velem marad a Kissüket.

Valószínű, hogy lassan eltemetnek,
S emlékem úgy marad fönn, mint eretnek,
Ki megrögzötten csak szél ellen pisál,
S a megalázó, rossz üzletből kiszáll,
Ha végleg fölkopott szakállas állam
(és koptat - pluszba - rajta még az állam),
És a kihűlt tűz kormain merengek,
S lófaszt intek az immunrendszeremnek,
S a hullámból is kívánják részüket,
Biztos velem marad a Kissüket.

2013. október 14.

Szökőév


A kocsmákban szép lassan fizetnek,
Arany hídját a nap visszahúzta,
Mély odvában kushad a languszta,
Szárnya kél a borzongó szeleknek.

Nemsokára támad a sötét.
Moszat poshad a lábad nyomán,
S a virágzó bugainvilleán
Keresztes pók rója vak körét.

Vállkendőd is sós halszagot vett át,
Szíveddel együtt lüktet már a víz,
Belelépsz, a hullám visszavisz,
S kagylóhéjjal csörget kasztanyettát.

Nézz a tenger túlsó oldalára!
Éles pengével szánt a pirkadat,
S a tollvonásnyi fényesség alatt
Hajó hasít a hűs hajnal dalára.

Mire a rakpart megtelik zenével,
S káromkodva kinyitnak a boltok
Beindulnak a másnapos koboldok,
Kifutunk a Dél azúr szelével.

2013. szeptember 19.

Én fekszem itt

"Én fekszem itt a kihűlt földön:
Eleven kincse még a nyárnak,"
Eleségül az enyészetnek,
Pajornak, temetőbogárnak.

Gyere el értem te barna asszony
Utoljára verj a világra,
Addig verj, míg a két szememből
Ki nem hajt a tavasz virága.

Legyen tiéd megküzdött sorsom,
Megérdemled, mert hittél bennem,
Legyen tiéd a trágya testem
S lelkemből sarjadt új szerelmem.

 (Nagy László versére)


2013. szeptember 9.

Apámnak

Varázsló voltál, nagy varázsló,
Nem volt ruhára, fára pénzed,
De a tűz, ott a régi házban,
Világított és lánggal égett!
 
Fehérgalléros úr maradtál,
Amikor szolga lett az úr,
Ady Endrétől kölcsönözve:
Tiportak durván és gazul.
 
Szivarzsebedben hoztad el
Maradékát egy szép világnak,
Parancs volt rá: felejtsük el!
Ma meg a sznobok sorba állnak…
 
Megírhatnám életregényed,
Naptár szerint, mikor mi van,
Szinte látom, ahogy legyintesz:
Hagyd a picsába kisfiam!



2013. július 17.

Főn

Még puha reggeli pára vigyázza a Nápolyi-öblöt.
Tengeri köd-köpenyén át leskel a Monte Divína,
Suttog a dús hajú fűszál, mintha szirén szava hívna.
Surrentum tetején az imént még éjszaka ködlött.

Tudtam, hogy Puteóli felől jössz mind keletebbre,
Mégis aggódva figyeltem a nyílt tenger remegését.
Elkap a gyermeki hév, és vágysz kapitányi szerepre,
Láttam az égre felérni a lelked lelkesedését.

Mint az akácméz sűrű legalja beáll az idő most,
Képzelt szörnyű mesékből rakni ki emberi sorsot.
Mennyit bír ki a könnyű vitorla a kétszínű lenrost?
Hol van a bárka, a sok paliszander, a messzire sodrott?

Látod-e, jobb lett volna, ha őröd a szűkszívű távol,
És Puteóliba’ tűröd a spártai kurta fegyelmet.
Minden percnyi hiányod egyre csak összekovácsol,
S én belelátom a kék horizontba az ős veszedelmet.


Nagy féltőn kitekintek a távoli Ponza felé most:
Dél körül indul a Főn és kölyke a nagyfejű hullám,
Úszik a part fele sok száz habszemű zöld rinocérosz.
Támad a só szagú szél, kötelékeid összekutyulván!

Szétvet a vágy, legalább hírt hallani végre felőled.
Most már kellene látnom a könnyű szövésű vitorlát,
S megcsillanni a pálmalevél formájú szép eveződet,
S megcsillanni a szépfaragású pálmafa csónakod orrát.

Épp zeniten süt a nap, mint felhevített aranyalma,
S rúdra kötött vászonnal megjön a kedves.
Áttetsző köpenyét még tartja arany fibulája.
Felkorbácsolt ajka a tengeri habtól még puha, nedves.

Győztes nagy kacagással fogja az isteni melltűt,
S messzi a Tirrén-tengeri hullámokba hajítja.
Egy szál kis ruha nélkül látom a gyermeki lelkűt,
Szőke haját csak a lágyszavú szél bodorítja.

Két karját - csuda nagy szeretéssel - az égre kitárja:
Végre ugorjak a vízbe a Surrentum pereméről!
Úgy állt, mint a Niké, égre kitárva a szárnya,
S én szállok lefelé, leckét kapva reményből.

Győztél, drága szerelmem, add ide sós izű ajkad!
Lányszagú tested minden pórusa már az enyém lesz
Még melegen eszem izzadt tested, ahogy te akartad,
Ágyékod heve ujjaimon, és melled halma kemény lesz,

Szempillád csöpögésén érzem a sósvízű tengert,
Apró kis füleden legelészve te hallod a csókom,
Most csak a férfit lásd bennem, ne az embert,
Tested kis zugain most hagyj szerelemmel lógnom!

Tengerszem bujik el kicsi köldököd csöpp poharába,
És ne merészeld most eme korty kéjt elirigyelni.
Majd ha legördül a csepp ágyékod kis kosarába,
Érte leszállok, s téged hagylak fenn csiripelni.

Érzed? Száraz a szám, adj innom a nyelved alól most!
És kebled kisbaba pírját nyelvem felpirosítja.
Kardlappá merevült bőrszíjaimat ki kellene oldozd,
Lassan szárad a bőr és testem megnyomorítja.

Föl kel a szél, hát ülj az ölembe te drága!
Hullámvölgy idenyom, míg hullámhegy szabadít fel,
Földközi-tengeri furcsa szabadság ennek az ára,
Most lettél az enyém, így könnyű gyermeki szívvel!


2013. július 13.

Félálom


Hallod?
Megszólalnak a némakacsák,
S imádkoznak a borjak
A jászlak előtt,
Indul a nádas,
Elvonulóban rád hederít,
S int:
Indulj már te is el keletebbre!

Látod?
Hány csoda font át!
Sokszor akartam
A ház tetejéről
Messzire szállni,
Bádogpárkányok
Pereméről
Megkritizálni
Az unt vacsorákat.

Antennák és
Szélkakasok közt
Most egyedül nekem
Éled a dallam.
Függönyöket visz a szél,
Szólongatja a gerle a párját,
Csőrével vakol épp fel,
Valami könnyed,
Vízfestményszerű
Semmiséget.

2013. július 11.

Ponza


Tejfehér a csend.
Párát festek Ponza fölé
Mókus ecsettel
   Négyezer ötszáz
   Egy darab ebből a szarból!
Ventoténe felől
Süt az ikrás
Tirrén-tengeri napfény,
Sós levegő
És haltetemek szaga árad.
   Már megint itt ez a tollseprő-hajú
   Vén fecsegőgép?
Karcsú hűs levegőt lehel
Éppen a tengeri barlang,
Türkizzöld remegéssel
Árad a jégtüzű reflex.
Ember nem közelít,
Alszik még
Ez a bájosan egyszerű város.
Így mondják olaszul:
Bella Isola di Ponsa.
   Nyüsszen a porszívó,
   Hogy az Isten vágja ki nyelvét
Nincs horizont.
Összelehelte az
Ég meg a víz
Egy muszlinsálszerű
Köd leheletté.
Csattog a tajték
Krétafehéren
Óriás sziklaanyák
Kölykei csapnak
Pompás tengeri pancsot.
Kong a harang:
Indul a komp
Egy kobaltkék kontúrú
Messzi szigetre
   Asszem most verem én ki
   E műterem összes biztosítékát!
Lelkemet újra
Az isteni kék szele vonzza
Rásegítésnek a lap:
"Scopri l’ isola di Ponza"
Krómoxid zöld kremsi fehérrel,
Virridiánnal.
Látod? Mozdul a víz!
Árnyékot vet a titkok
Mély fenekére a hullám.
Festeni kellene már,
S íme, belép ez a nagyszerű költő:
   "A 2 x 2 józansága hull rám"

2013. július 10.

Jégmadár


Jégmadarak tetemét simogattam a zöldvízű nápolyi parton,
Visszaidézni a régi idők felelőtlen szárnysuhogását.
Háttal a tengeri szélnek a két karomat ölelésre kitartom,
S hallani vélem a napba fehérített rokolyád lobogását.

Érkezvén kamaszos kacagásod, fölfedi kebled a Mistrál
S addig ölelsz, míg a csókom elég betakarni leányka-szemérmed.
Nagy szerelem tüze ég szemeden, mint szép malachitból a kristály,
Csókokkal borítod fejemet, nyakamat hevesen, ahol éred.

Oly szép, hogy csak a csók ízét keresed, s nem lüktet az ágyék,
Míves verssorokért a kezembe repülsz, mint csöppnyi kolibri.
Selymes fű derekán már készül a százszorszép szagú árnyék,
Isteni szűz bizalom, hogy itt fogsz meztelenül mosakodni.

Elfogy a fény és jégmadarunk közelebbre rikoltja a párját,
Lelkem tornácán tolakodnak a nagyszerű nászrepülések.
Hunyd be szemed és combjaimat használd mint jó puha párnát,
Látod-e, ím, a csodás szerelem helyt ad a beteljesülésnek.

2013. június 28.

Disputa Quintus Horatius Flaccussal


"Pictoribus atque poetis
quidlibet audendi semper fuit aequa potestas."
Scimus, et hanc ueniam petimusque damusque uicissim,
sed non ut placidis coeant immitia, non ut
serpentes auibus geminentur, tigribus agni.

Látod-e csípem a vájt fülű, nagyszerű sűrű dumádat!
Mégis a nyelvem alatt hadonászik az egyszerű kérdés:
Volt e manapság úgy igazából mély kajagondod?
Mondd, ha a pénzváltónak kell a sakálfejű bárány,
Álszent, nyafka pofával basszam-e vissza a pénzét?
Mert aki érti a módját, s érti e hexametert is,
Csóró nincstelen ember, s lámpájában olaj sincs!
És aki tíruszi bíbort hord a zakója fölött,
Ismer-e bármilyen isteni régi arányt, avagy ízlést?
Nagyszerűségre törünk? (Ím, tőled e kurta cinizmus)
Hol van a nagyszerűség, és hol van a bőrből az ember?

Sumite materiam uestris, qui scribitis, aequam
uiribus et uersate diu quid ferre recusent,
quid ualeant umeri.

Hallod-e! Válassz nékem egy egyszerű, célszerű címet,
Úgy megverselem én, hogy semmi sem áll az utamba,
De fejbe ne verjenek Isten malmai félúton engem,
S császár tigrisei se zabálják széjjel a seggem!
Ócska komédia ez, se szabálya, se vérbeli rendje.
Quintus, e vasnyelű szerszám versbe reszelve se kell már,
Műved tájidegen lesz sűrű daktilusokkal,
Hozz csak a földbe beásott hűs cserepű boraidból,
Jól bebaszunk odalenn, és hagyjuk a francba a verset!

2013. május 10.

Ibolyakék csodaszarvas


Ibolyakék csodaszarvas krisztustövisbe térdepel,
Dísz agancsa fénybe botlik, szél muzsikája rejti el.
Mindenütt van, és sehol sincs, hajtó hajtja, vizsla vérzi,
Emberész van a hurokban, istenésszel ő megérzi.
Szarvasbőgés innen, onnan, visszhang válaszol akkordul,
Ibolyakék elsötétül, üldözője visszafordul.
Zajszakajtó sűrű éjjel nem felel a szívzörejre,
Visszatérni senki sem fog már e szarvasülte helyre.
Látható a víz tüzében, hallható a csendzenében,
Ibolyakék csodaszarvas fekete lett, mint az ében.

2013. május 9.

Barátaim (az ötvenedik találkozóra)

Barátaim! Ha jól körültekintünk,
E néhány év alatt mi változott?
Gyarapodott, vagy elveszett-e kincsünk,
(Kivéve azt, ki már eltávozott),
Egymás szemébe még csak port se hintünk,
Hisz életünk felezett-hámozott.
Az a fontos, hogy mi van szerintünk,
De semmi sincs fontos, mi változott.

Dicsérni jöttem Cézárt, nem temetni,
A megmérettetésen majd, a végsőn,
Mirajtunk nem fog senki sem nevetni,
Mert mi vagyunk az "ours generation"!
Tudtunk a terméketlen földbe vetni,
Kikelt a mag, és nem korán, se későn
Majd felszökött és termést is hozott,
De semmi sincs fontos, mi változott.

Hajunk deres, a járásunk törékeny,
Puskázni is tudunk még, hogyha kell,
S unokáink a hűvösvölgyi réten
Mindegyik egy kis entellektüel.
Ilyen rímekre készülök már régen:
Gargantua és Pantagrüel
Elmúlt a kor a hírhedt, átkozott,
De semmis sincs fontos, mi változott.

Egy-egy szép lány még szívet dobogtat,
Bár a régi lányok asszonyok,
Lehet, hogy egy bomba nő kioktat,
Aztán otthon hangosan zokog.
Rossz szokásaid régen is szoktad,
S biztos lehetsz, hogy holnap is szokod,
Sokunk a változásra áldozott,
De semmi sincs fontos, mi változott.

Ami nincs, és azt hiszem nem is lesz,
Az nekünk a veszteni valónk.
Senki sem bánt, ellenünk nem is tesz,
Nincs buszjegyünk, tandíjunk, adónk,
Képünk, mint a bohócoknak lisztes,
Kiszophatják a kiszopnivalónk.
Sok kortársunk írt, csatározott,
De semmi sincs fontos, mi változott.


2013. március 21.

Asszonykoszorú

1

Anyja neve: Krumpholz Z. Filoména,
Otthon szült, mint a székely asszonyok,
Úgy kiáltott a bábáért: Hebamme!
Mert szenvedni csak németül tudott.

De nem késett soká az anatéma,
Kutyákkal kutattak át minden zugot,
A férje honvéd ezredes! (ő béna),
S az ávéhás tiszt a hátába rúgott.

Egy szalmazsákon hált a puszta földön,
Lópokrócokba mormolt sok hő imát,
Kitelepítés rosszabb, mint a börtön.

És nem hagyta el e szörnyű mániát:
"Időmet itt is úrinőként töltöm,
Nagyenyeden szültem Margit Máriát"

2

Nagyenyeden szülte Margit Máriát,
Ki Debrecenben lett színészkirálynő,
És szorgalmasan szolgálta Tháliát,
Éva, Aase, Várenné és a Cárnő,

Megszállottan űzött bűvös mágiát,
(A ráosztott szerep húsára ránő,
Már szerep szerint cseréli önmagát),
A pesti brodvén ismert lett korán ő.

De nagy pocakkal légitámadáskor
Bunkerba menni – ez már az élet-szcéna
Vakolat hullik, s mindenféle más por.

Hadi helyzet s flekktífusz már a téma,
Vakon megy az autó kint az úton,
S a széles utat úgy hívják, Aréna.

3

A széles utat úgy hívták, Aréna.
Ott állt a híres Regnum Mariánum,
A békeév utolsó maradéka,
Csak később jött a bolsevista számum.

Holnap késő, kereszteljük meg még ma!
A kis családtól jött az ultimátum.
Repülő búg és felbőg a sziréna,
Egy légitámadásból így lesz fátum.

Remek színész, a kedves Klára asszony
Tudja, mit tesz: voluntas fiat!
Keresztanyának felkérni szabadjon!

Nem hagyhatja el a színpadát?
Csak egy órára kell, hogy itt maradjon,
Hol Margit Mária szülte meg fiát.

4

Hol Margit Mária szülte meg fiát,
Ma semmi sincs, csak csenevész virágok,
És pázsitra döntött genitáliák,
Aztán a múlt a gyepben elszivárog.

Apja meghatódva mondta, hogy vivát!
Mikor a fiú asszonykára vágyott,
S a házhoz hozott egy ostoba libát
Akit elvett, aztán még meg se hágott.

Anyatejem talentummal volt telve,
Boldog Isten! Hol a színészi véna?
Ki lehet az, ki életre nevelje?

Fenn a mennyben mindenki süketnéma?
Ó Szűzanyám! Áldott e méhed kelyhe?
Ó! Ave Maria, gratia plena!

5

Ó! Ave Maria, gratia plena!
Nomen est omen! Mert ő "csak" Mária.
Napi téma, hogy szalma-e, vagy széna,
Újabb nő kegyére kell még várnia?

Ám csapdájából kicsúszott a préda,
Csak múzsa maradt és monománia,
Szentek közül törültetett a céda,
Nem használt vers és szerelmi mágia.

Tanácsadók és régi jóbarátok
Kutatták azt a gigantikus hibát,
(amit én így kívülről most se látok),

Tán szeretni kellett volna Tháliát
Kimenekülni épp úgy, mint a rákok,
S ő házhoz hozott egy Annamáriát.

6

S ő házhoz hozott egy Annamáriát,
Hogy a sátánt belőle majd kiűzze,
A depressziót, s a szörnyű mániát.
Az epikrízist naponta betűzte.

Párás ablakon bizony nem látni át,
Néhány hasáb fát lökni kell a tűzre,
Egy szerzetes türelmét kellett szánni hát,
Az elmebajba becsomagolt szűzre.

Ha semmi sincs, se pénz, se bor, se asszony
Könnyen lesz a férfi garázda, léha,
Ha nincsen birtok, föld mit elmulasson,

Sovány kenyér a szexuál-diéta.
Csak a nászágy, az volt magántulajdon,
De fölkereste Christiane néha.

7

De fölkereste Christiane néha,
Bár szótárazni kellett a szerelmet,
Volt valami bűbájos hozadéka:
Három nyelven tukmált rá figyelmet.

Akár a híres mesebeli béka,
Ki a csóktól nyer hercegi kegyelmet,
Bár ijesztő volt nyelvi zagyvaléka,
Itta szavát a lányka, mint a gyermek.

És aztán jöttek titkos átverések,
Mert biztos nyeregben érezte magát,
Nem mutatott megbánást, szemérmet.

S már érezte az útilapu szagát,
Hozott száz nyelven érthetetlen érvet,
Miközben Clarissa szült egy kisbabát.

8

Miközben Ckarissa szült egy kisbabát
Titokban persze, hogy ne tudja senki,
Bár nagyon feszült hasán a kiskabát.
Gondolta, majd a pénzt előteremti,

De a szerkezetben másutt volt a gát,
A boldogságot egész más jelenti,
Tudja, mért nem gondolhatta meg magát,
Felelősségre nem vonhatta senki.

A végtelen időbe nőtt a gyermek,
Oda, hová csupán az égi szem lát,
Ahol a fényesség már árt a szemnek.

Clarissa el se hagyta azt a cellát,
Ahol nyomára lelt a szerelemnek,
És Emília szülte Gabriellát.

9

És Emília szülte Gabriellát,
Aztán egy Gábort, és ennyi épp elég,
Pelenka és mosás, ameddig ellát.
Egy hatalmas házban önkéntes cseléd.

Szavak nélkül senyvedve aprehendál,
El kéne menni - csak halogatja még,
A pénz, a pénz az úr, akár a Szent Grál,
És ha nem jön el, hát eljön majd a vég.

Nézzetek szét, itt minden a tiétek.
Aki szeret, ágyamnál ne virrasszon,
Ne kérdjetek már semmit, mert kitérek.

Csókaljatok meg, mert most már elalszom!
De aznap éjjel elfogyott az élet.
És Gabriella szép volt, mint menyasszony.

10

És Gabriella szép volt, mint menyasszony.
A reflektorfényből választott fiút,
Késő volt már, hogy bármit elhalasszon,
Mert nagy áldozattal jár minden kiút.

Élvezetből sok mindent behabzsol,
Sok minden jár, de nagyon kevés mi jut,
A fény kihunyt, s kevés jutott a tapsból,
S bontására vár a régi szép redut.

"Bevállalós" - csak sejtem, mit jelenthet,
Olyan, ki jó, ha az orráig ellát,
Tervek nélkül vesz téglát és cementet,

Az én szép házam az én váram. Fel hát!
S egy szent fohászt az alapkőbe rejtett
De megutálta a kolostorcellát.

11

De megutálta a kolostorcellát,
A szent családot és a gyermekáldást,
S a régi elhatározást: Legyen hát!
A szenteskedő ócska szemrehányást,

Felkereste a temetőparcellát,
Feledve minden régi szembenállást,
Mert Emília már mindenhova ellát,
S vele jól ment a pajkos összejátszás.

Gyermekévek, a Kecskeméti Színház,
Veszprém, Ágacska, a Két magyar asszony,
A nagy bankett, az első nagy kacsintás,

A ballagás, hogy könnyeket fakasszon,
Apa keze, a vén kiszáradt virgács,
Magdolna felvállalta, hogy virrasszon!

12

Magdolna felvállalta, hogy virrasszon!
Ha múzsa kellett az orvosok helyett,
És felvállalta, hogy gyógyszert írasson,
Vagy kicserélje a lehányt fekhelyet.

S ha úgy adódik, el sose mulasszon,
Alkalmat, ha készen áll a szerkezet.
S az ősz Peterdit izgatja a vászon,
Karcsú aktot rendel, és hozzá szenet,

Magdolna egyszer jó lesz Máriának,
Úgyis minden feladatot ellát,
Modellt áll majd a nagy kálváriának,

Át kell ölelje majd a Gabriellát,
Dallamát idézi épp egy áriának,
Amíg a festő festi a predellát.

13

Amíg a festő festi a predellát.
A műteremben asszonyok zenélnek,
Kikerekít egy sosemvolt legendát,
Színezni kéne, de mi a fenének?

Akvarellel egy elszáradt eperfát,
Vagy csak a színét a macska szemének,
Korpusz nélkül egy egyszerű keresztfát,
Ne maradjon utána szégyenérzet.

Adj egy petákot a két szép szeméért,
Egy elmenőt már senki ne marasszon,
Nem jársz rosszul, ez éppen egyenérték.

Legföljebb többen risztelünk a hasznon.
Fessen! Fessen! Mindig csak erre kérték,
S minden fontatlan dolgot elhalasszon.

14


Minden fontatlan dolgot elhalasszon!
Az őszi erdő körmönfont színeit,
Csak azt tegye, amit kíván egy asszony,
S ne gyűjtögesse gyermekded rímeit.

A ráncokon már nem segít a flastrom,
A vén rokkantnak amúgy se jár keredit,
Hisz lendületből él égi malaszton,
Csak összekoszol egy tiszta hokkedlit.

A nagyszülői évek gyermekévek,
Ezért szerethetők a vének néha.
Ha nem zavarja, tartson gyermekének

Ez nagymamával sokszor volt a téma,
Bárcsak engemet is akképp szeretnének,
Anyja neve: Krumpholz Z. Filoména.

15

Anyja neve: Krumpholz Z. Filoména,
Nagyenyeden szülte Margit Máriát.
A széles utat úgy hívták Aréna,
Hol Margit Mária szülte meg fiát.

Ó! Ave Mária gratia pléna!
Ő házhoz hozott egy Annamáriát,
De fölkereste Christiane néha,
Miközben Clarissa szült egy kisbabát.

És Emília szülte Gabriellát,
És Gabriella szép volt, mint menyasszony,
De megutálta a kolostorcellát.

Magdolna felvállalta, hogy virrasszon,
Amíg a festő festi a predellát,
S minden fonatlan dolgot elhalasszon.


2013. március 20.

Találka


1915. Eltűnt a vasalódeszka. Mindenki gyanús, kivéve Apukát és Guidót. Apukát nagy A – val, mert őt feltétlen tisztelet és szeretet övezi, és őt lehet pénzért pumpolni. Guidó viszont sértődékeny, önemésztő típus, kényes a becsületére. Idősebb testvérei úgy hívták: fittyogi csőrős. Gyermekkorában a lakkozott kőrisfa kisszekér volt a kedvence. Húzta, s közben hátra-hátratekintett, hogyan követi a precíz kis szerkezet a girbegurba kerti úton. Amikor fejjel a fának ütközött, bömbölve rohant be: Anyu, nekem jött a fa! Ilyenkor a fivérei a háttérből röhögve mutatták összecsippentett hüvelyk és mutató ujjukat: "Csőrös, csőrös fittyogi csőrös" Egészen addig, míg a hajdani mamakedvence Guidó meg nem érkezett vadonat főhadnagyi egyenruhájában, és a Zsazsa nevű tyúkba bele nem lőtt egy egész tárat, mert kikaparta a frissen ültetett dália palántákat. Zsazsa túlélte, egész fotósorozat maradt róla az archívumban. Guidó ekkor már profi fotós volt, a 16. tábori repülő felderítő század légi fényképésze. Sok-száz fénykép: Apuka, a család, bajtársak, repülőgépek, léghajók, az ezredévi kiállítás a levegőből, és a kutyák: Panni, Lulu, Bogyó. Nem szerette a légi harcokat, a bronz lőszerhüvelyekből vázákat, hamutálakat kalapált. A Brandenburg gép szélvédőjébe belegravírozta: "A halál is csak komédiás, megijeszti a karzatot grimaszaival, pátoszával, de a kritikus elől kitér."

Négy album fénykép SZIGORÚAN TITKOS felirattal, Ezüst Katonai Érdemérem, Katonai Érdemkereszt szalagján a kardokkal. Állomáshely: Seebach bei Villach.

A keleti front megnyitásakor a 16., a 16/a. felderítő század, valamint a K. u. K. Fliegeroffiziersule teljes egészében áthelyeztetett Galíciába, csak Guidó és állandó tettestársa Bonzó (Lorenzo Bonzo később Bonc Lőrinc), a félkarú ász pilóta maradt felderítőnek Villachban és tizenegy Fokker típussú repülőgép üzemanyag és lőszer nélkül. Lorenzo Bonzó kényszerleszállás közben vesztette el a fél karját, de nem hagyta magát leszerelni. Szállóigévé vált híres mondata: Én a seggemmel is elvezetek akármilyen gépet. És ez nem is volt akkoriban metafora, mert a termiket, a gépek által fölkavart örvényeket, az ülőgumóján érezte a pilóta, sőt, a tizenöt kilós fényképezőgéppel balettező felderítőjének mozgását is inkább érezhette, mint láthatta. Lőrinc és Guidó valósággal össze voltak nőve. Gépfegyver és motorzaj közepette rafinált zörejekkel, füttyjelekkel kommunikáltak. Bonzó vezetett és szükség esetén tüzelt, Guidó fényképezett és rajzolt. Légi harcokban sokszor cseréltek. Aztán csend lett. Jó időre csend. A Brandenburg gépet faágakkal betakarták, biztos, ami biztos. Bonzó vadászott, Guidó csirkéket nevelt egy régi favázas iskolagép roncsai közt,

Drága Anyuka!

Bocsánatot kérek, mert rég nem írtam. E hónap 16.-ától szabadságon vagyok, de csak papíron. Lőrinc barátommal különleges feladatot látunk el. Erről nem írhatok bővebben. A vasalódeszkát én vittem el, mert az új optikákkal nem tudok rendesen fotografálni. Beerősítettem a gépbe, így másfél métert ki tudok hasalni. Majd visszaviszem, vagy vásárolok egy másikat. Csomagot ne küldjön, mindenem megvan, amire háborús körülmények között szükség lehet (fényképek mellékelve).

Mindenkit szeretettel csókol: Guidó

A repülős klub és a hozzá tartozó büfé bezárt, a levegőben csak a közeli Faaker See vadkacsái köröztek. A kilátástalanság és a háborús feszültség lassan felőrölte az idegeiket. Egy reggel Bonzó fölvetette:
- Mi lenne, ha sürgönyöznék a trentoi unokaöcsémnek és találkoznánk valahol a légtérben.
- Az lenne, hogy főbe lőnének dezertálási kísérlet miatt – válaszolta röhögve Guidó.
- Ki figyel most ránk? Nem elég gond Románia, Szerbia, Ukrajna? Kedves kölyök az unokaöcsém, két gépet is építettünk együtt…
- Kölyök? Hány éves?
- Húszon… húszon… inkább harminc. Csinálhatnátok egymásról fotókat! Na?!
- Szó se lehet róla!
- Be vagy tojva?
Apuka és a család tudta, hogy Guidó önérzetével nem lehet szórakozni. Ártatlan tréfákkal halálra lehetett sérteni. Titokzatos párbajügyei is voltak. Bonzó viszont ezt nem óhajtotta tudomásul venni.
- Kikérem magamnak! – Ugrott fel Guidó - Kérj bocsánatot!
- Nem kérek! Be vagy tojva!
Guidónak megváltozott az arckifejezése, homlokráncai kifeszültek, alsó állkapcsát leejtve, hangos horkanásokkal vette a levegőt. Két lépést tett Bonzó felé, aki cinikus püspökmosollyal adta értésére: "Úgyse fogsz megütni egy nyomorék ász pilótát!"
- Na, sürgönyözz bentről! Fölszállunk!
Sziszegte Guido, és mint egy neuraszténiás őrült kezdte a fűzfa lombsátrat lefejteni a felderítő Brandenburg gép szálláshelyéről. Bonc Lőrinc százados (Bonzó) a parancsnoki épületben sebesen intézkedett, az ügyeletesnek mondott valami ökörséget, hogy ötven óránként fel kell szállni, nehogy belekocsonyásodjon a benzin a karburátorba. A kizárólag lovakhoz értő százados meg mindent aláírt, csak minél előbb túl legyen a kínos helyzeten, amikor a csupán balkézzel rendelkező pilótának kezet kell nyújtani.

Egy óra múlva már elhagyták Villach légterét és a délutáni nap hívogató ragyogásában a Dráva arany cipőpertlijét követve megcélozták a Brenner hágót. Guidó az ezerszer végigfotografált szántóföldeket és vasúti csomópontokat fürkészte, figyelte a talaj elszíneződését, hol rejt a vetemény műemlék romokat, földvárakat. Ez jobban érdekelte, mint a lövészárok.

Hetvenöt perc repülés után Dél-felől megpillantották az olasz felségjelű Capronit. Piros-fehér zöld szalagot húzott maga után, szélvédőjén egy csokor virág maradványai voltak felfedezhetők. Ahogy egy magasságba értek Guidó a borjúbőr sapkájához emelte a kezét és hosszasan tisztelgett. Percekig haladtak így egymás mellett, amikor Bonzó egy hatalmas harci kiáltással az égbe emelte a gépet és eszeveszett műrepülő bemutatóba kezdett. Egyszer a bal-, aztán a jobboldalon tűnt fel a Caproni, aztán eltűnt.
- Hol vannak? Hol vannak? Örjöngött Bonzó és megpróbált a hevederein annyit lazítani, hogy legalább száznyolcvan fokban körültekinthessen.
Guido kikúszott a vasalódeszkára, majd visszazöttyenve kurtán odarecsegte:
- Alattad!
- Cazzo!
Bonc Lőrinc százados elég kockázatos akrobata mutatvánnyal támadó pozícióba helyezkedett és elkezdett az olasz repülőgépre tüzelni. Közben olaszul és magyarul káromkodott és üvöltött.
- Mit csinálsz! Mit csinálsz!
Próbálta a fegyver- és motorzajt Guido túlkiabálni. Hiába. A Farfalla névre keresztelt Caproni füstölve húzott el déli irányba. Bonzó elengedte a kormányt és magába roskadt.
- Átveszem! Visszamegyünk!
Mondta ellentmondást nem tűrő, rezignált hangon Guido, s egy nagy emelkedő körrel Lienz felé vette az irányt. A hangok, a gép váza által vezetett rezgések, az ülőgumóval érzékelhető termikek ez minden információ. Guido elővette fényes cigarettatárcáját és a háta mögött lévő benzin-kijelző elé tartotta. Negyed tank benzin. Pedig sürgősen el kéne tűnni a hegyekben. A Brenner-hágó mögött lement a nap és mindent elöntött a szürkületi berlini kék. A magas hegyek életveszélyessé váltak, utolsó lehetőség a folyó ezüst csíkját követni. A rögtönzött légi parádétól zúgott és recsegett Guido füle, mégis próbált figyelni, nem hall-e idegen gépet.

Még hatvan kilométer a tábor. Cigarettatárca: egy ujjnyi benzin. Guido éles huzatot érzet a bokáján, majd a tarkóján is. Zsebkendőnyi lyukakon tört be az ég kékje és süvöltött be a menetszél. Géppuskatűz, vadászok!
- Bonzó tüzelj! Tüzelj a szentségedet!
Guidonak átvillant az agyán, hogy korábban a fényképezéshez lyukakat akart vágni a gép aljába, de azt mondták nem lehet, mert szétveti a vákuum. Most, mint egy tésztaszűrő, lyukakból állt a padló. Az ujjnyi belövéseket hamar tenyérnyivé tágította a huzat. A receptorok (beleértve az intelligens ülőgumókat) már nem közvetítettek használható információt. A géppuskák és a motorok zaja egyetlen elviselhetetlen fájdalommá rázódott az agy középpontjában.
-Bonzó! Hallasz? Válaszolj!
Guido folyamatosan leltározta a belövéseket, nem érte-e találat a főtartókat. Ekkor vette észre társának szétloccsant agyvelejét a gép falára tapadva. Mindenhol a menetszél által széthordott vér és húscafat. Már nem tudta, Bonzó vérét keni szét mindenhová, vagy maga is vérzik. Egyedül maradt. Az ő erőssége az alacsony közel-felderítés volt, nem a légi harc. Ha két templomtorony között nem fért el, 45°-os szögbe megdöntötte a gépet, két jegenye közt élével küzdötte át magát, legföljebb megritkította a leveleket. Nem volt más kiút, le a háztetők, a sürgönypóznák közelébe. Bevált! A vadászok elmaradtak. Néhány perc múlva feltűntek az ismerős fények és a Villachi légi bázis körvonalai porig bombázott épületekkel, füstölgő repülőgépek tetemeivel. A cigarettatárcában visszatükröződő benzinóra 0-t mutatott.


2013. február 28.

Holdomiglan


Egyenesítem már a Holdat,
Emeljen fel engem, a holtat,
Lassan az élet kilakoltat.

Teliholdkor meglátogatlak
Ott, a paplak
És a temető között.
Gyöngyökbe öltözött
Fényangyal leszek.
Teszek
Hajadba fényvirágot,
Fél világot
Zálogba téve.
Öt-hat éve
Csak erre várok,
Ahol kökörcsint hajt az árok
Holdsugárból ostort csinálok.

Pegazusokat zabolázok
S ahol ázok,
Tükörképedbe lép a tócsa.
Bizony azóta
Tenger lett, szirének birodalma,
Ahol a sírás irodalma
Lehúz a mélybe,
Szenvedélybe,
Éjbe.
S nem a személybe,
Égi másába botlok tétován
Szép, sovány
Vagy telt, rubensi volt?
Egy tudja tán,
A Hold.

2013. február 19.

Bajae vagy a szerelem könyve


Az elvadult ős citromfák alatt meghalt a kert.
Remegve nyit a golgotavirág,
A jégmadár alatt letört az ág,
S az esztelen vihar minden harangot félrevert.

Keményre paskolt mellű szfinxeken zihál a pad,
A melisszák és szalviák között,
A régi táj már rég elköltözött,
S a tiszta vizű Avernoi tó is kiapad.

A Vestaszűzek templomán átfúj a déli szél.
Bujálkodón csiklandó fű helyett
A kollonád hűs kőport pergetett
A mézet gyűjtő méh helyett egy döglégy döngicsél.

Megvárlak itt. Csendedből kihajt szerelmes csendem,
Ha fejed most ölembe hajtanád
Virágos hajnaloknak rítusát
Újraálmodva boldogabbá tehetnél engem.

Nevetésed arany xilofonján hogy játszanék!
Szemedből innék jóság könnyeket,
És visszaadnám játékból neked
Tündérektől kölcsönvett neved: Levendulakék.

Csókod ízét akáciákból ki kell keverjem,
S barackvirágból hozzá illatot,
Bajae rózsája lelkemben lakott,
S most álmaim hideg padlóján kell hevernem.

Legyél nekem, ha másként nem, széthullott romokban,
Még szívverést is képzelek neked,
S halántékomon lüktet majd ered.
Úgyis én hallom csupán, hogy szívünk összedobban.


2013. február 18.

Szaturnália


Hallod?
Bussina szól, és bőr dobokon veri száz gladiátor a ritmust,
Táncol, viháncol a vasszemű láncától szabadult buja népség.
Most a bolondok császárát koronázzák mint benedictust,
Míg condráik alatt már ágaskodva zihál a keménység.

Érzed?
Sűrű nehéz bor, s bugenvilea illata összeverekszik.
Afrodité vad balzsama küzd meg a jó szagú rőzse meleggel,
Sok szerelemre megérett lánynak ez újszerű éjszaka tetszik.
Hangos a vér szava, lüktet a száj és sejtheted, úgyse menekszel.

Látod?
Mennyi babér és szőlőlevél fedi el a sok isteni testet,
Próbálj ettől a gúzsba kötött érzéstől megszabadulni!
Íme, a nagyszerű rabszolgák hada kínál mámoros estet,
Isteni kebled halma fölé fog égi poéták szép szava hullni.

Sejted?
Éjszaka elfogy a bor és oszlik a kába fejekből a mámor,
Cefreszagú pocsolyákban döglik a kékfejű, zöldszemű légy,
Íjait és tegezét elvesztve csatangol a másnapos Ámor,
Engemet éltet e pár sor, csak te a múzsa, szép szemű s nőnemű légy!

2013. február 17.

Bűn

Nagy értékre és megfontoltan,
Nem a holtod,
A holtomiglan.
Pandúrt és törvényt kizárva,
Beletörni az éjszakába.
Látva előre, mégse félve
Húsban, vérben is megélve,
Hatalmas mély szurdokba lökve,
Fekete éjbe beleszökve.
Általad, érted fölzuhanva,
Mint a szikrázó láva hamva.
Hadd folyjon vérembe véred,
Nem baj, ha halálom kéred!

Beleszagolni a tilosba
Bűnjelet, szennyet sem lemosva,
Valamit mégis visszatartva
Nagy levegőért ki a partra!
Kegyetlen bűnben összeforrni,
Amid csak van azt elrabolni.
Korbácsot adni a gyönyörnek,
Legföljebb itt, vagy ott megölnek.
Pandúrok bírák majd locsognak,
Szeget szegnek a homlokodnak.
Vérembe folyt mégis a véred,
Nem baj, ha halálom kéred.




2013. január 28.

Titánia


I/3

Take my hand!
Please!
I want to feel!

I/2

Fogd meg a kezem!
Kérem!
Érezni szeretném!

I/1

Adj nevet nekem!
(minimum hat karakter)

Mária
(Error – minimum hat karakter)

Titánia
(Enter)

Itt vagyok neked! Titánia.

Titánia,
Neked már csak fehér virágaim maradtak, s mérföldes figyelmem.
Homlokereszem mögül lenézhetsz életemre
Megengedem, hogy lángot legyints kihűlő tüzeimbe
Ezer szerepre készülj szűzen és engedelmesen.
Érts hozzá, hogyan kell megfognod kezem!
Ajkad redőiért neked adom a reneszánsz Itáliát
Cecilia Gallerani hermelinjét, s vele Firenzét.
Lámpagyújtás utáni régi Temzét,
S a Szatírikon béli orgiát.

Testetlen szerelmed hófehér papírom
Fölfeszülve százrétű képzeletemre.
Szemed lefestem, hajad jambusokba írom
S valóságba fordul át a mánia:
Múzsává nevellek Titánia!
Gyengédséget hajlítok rá nevedre,
Legyen tiéd az aszkézis illedelme.
Ágypárnáimat most eldobom
Amit a vén test már megérdemelne.

Mondd a nevem, más-más jelekkel!
Ne számolj szokásos szégyenekkel,
Tízezer legendát fűzök egybe,
Hogy tehessek vágyakat kezedbe.
Költött és valós Lédákból
Fókuszál üvegtestedre majd a távol
Remixelt gyönyörű formát.
S nem lesz korlát,
Hisz korlátlan hatalmam!
Míg féltékenyen őrizlek magamban.


2013. január 24.

Kívánlak


Kívánlak!
Érintésed pontosan tudom,
Csontig koptatott ős szerelmek
Megoldóképletéből.

Csókod íze,
Bőröd illata,
Tarkód apró hajának selyme
Négy tizedes pontosságig kiszámítható.

Most már csak
A lelkedet kívánom.
Mestermívű zárszerkezetét
Kattanni, oldódni halljam.

Ó nem!
Nem azt a külső,
Százszor lemásolt,
Százszor elvesztett,
Adott - kapott - cseréltet
Gondolom.

A másikat!
A szellemzárral
Hét ponton zárhatót,
Az illetéktelent felkoncolót,
A réges-rég várt
Konstellációt
Magában hordó
Eszményi kincset,
Kelyhednek kódját,
Az örök-élet mátrixát őrzőt,
A jégmarkú törvényt legyőzőt,
A feltétlenül megnyíló végtelent,
Élet-halál mezsgyéjén élt jelent,
A testtelen feltépett szenvedélyt,
Tilalomfákra felszúrt engedélyt,
Parányi pontot ős bizonytalanban,
Hangtalan szót pletykáló hangzavarban.
DNS-emre nyíló halálos csendjét
Kívánom!
Jóllehet, az már viszont a nemlét.

2013. január 15.

Havaseső


Társkereső
Cool-boy-Zorró
Pizza olló
Kis kalanddal
Hostess angyal
Otthon úton
Orgazmútron
Cigánykártya
Műszűzhártya
Retro rocky
Karaoke

Fractal clip
Fuck and sleep
Tök úri
Pot-pourri
Skype-os love
Csábos láb
Epilált
Bepiált
Burberry
Bilgeri
Klassz szerkó
Russell Crowe
Tim Burton
Kis börtön
Ha kicsen
Jackie Chan
Van finesz
Ralph Fiennes
Digi-charme
Wendy Farm
Out sourcing
Nyelv piercing

Beckham
Nekem
Niki
Neki
Kunk
Nekünk
High Tech
Flash mob
Feldob
Zumba
Rumba
Gucci
Pulcsi
Dzsentri
Bentley
Pertu
Vertu
ICAD
Neked
Nektek

Rain
Én
Vén
Pain
Holi
Buli
Peace
Psssz!
End
Csend

2013. január 10.

Vízó-orgazmus


Hallod?
Pulzál a végtelen.
Valami félig matt csempébe belelátom,
amit kihagytam,
ami fel sem merült, mint eshetőség:
Szamothrakéi Niké szerelme.
Fejetlenül, de rettentő szárnyalóan.
(Ki sorsjegyért sosem áll sorba,
azt a sors végérvényesen kihúzza)
A csodák és varázslatok korát is meg kell nyitni,
mert csak lelketlenek és hitetlenek
forrasztottak rá ólmos zárjegyet.
Érzed?
Pulzál a végtelen.
A fényévek már szép lassan rövidülnek!
Közeledik, s ne mondd, hogy el nem éred!
A spektrumot csak úgy látjuk fehérnek,
ha szédülésig pörög őrjöngő röpte.
Csak nyitni kell, s a rögtől elszakadni!
A szárnyalás biztos több mint a semmi,
a nincs-úton is lehet előre menni!.
Az anyag, ha átfordult erőbe,
fényspermiumot lő a levegőbe.
Megáll a csend,
pulzál a végtelen,
vétkezel,
s én benned létezem.

2013. január 7.

Lux


Mennyi fény!
Tapintható a selyme.
Mozdulatlan, és mégis üzenne.
Bársony lángok apró végtelenje,
Mindent fehérre könnyez,
Karácsonyos, ánizsos furcsa könny ez.
Üveghéjú gömbhullámokon halk szűz dallamok
Elhalkulnak, s máshonnan újra kelnek.
Árnyéktalan fényfürtök énekelnek.
Kifelé nem taszít semmi,
Közelebb, előbbre menni!
Forog a tér, vagy tükrök boltozódnak?
Elfolyt a terhe, áttetsző lett a holnap.
Voltam már itt, vagy anyám mesélte?
Álmodom magam bele egy régi képbe.
Ez egy karácsony, vagy mind összetéve?
Angyalhajon átbukó figyelmes tekintet:
Egy ismerős tekintetével intett.
Megállok itt, hogy halljam szívverésem,
Visszafog legendás nem-merésem?
Meleg a fény és fogható a köd
Várnak, hívnak ott a köd mögött!
Anyu! Szólj már, mi ez itt, mi van?

Hát… meghaltál édes kisfiam.



2013. január 4.

Psytrance karácsony

Atom Grinder psytrance karácsony
Fractal dicsfény a boldog ácson
Letölthető Dark goth betlehem
Jégvirág a halványkék leden
Cyberpunkos három királyok
Elküldhető glits giccs spirálok.
EBM és darkwave Heródes
Világító polisztirol Mózes
Vampírcsókos véres karácsony
Led-izzó a mézeskalácson.
Rénszarvasok GPS chippel
Mikulásszolgálat Jeeppel

Jacuzzihoz mini malström
Pas-de-bourree kutya parföm.
Hordozható tetkóműtő
Szivargyújtós italhűtő
IPhone tetős kompakt púder
Válóperhez mini-router
CNS-es robot angyal
Android robot varanggyal
Blu-ray DVD lejátszó
Körömfenő macskahágcsó
Digitális borhőmérő
Pelus (pisire zenélő)
Öntetováló kalózka
Kámaszutra dobókocka
Felfujható cirkuszporond
Vízen úszó rulett korong

Ocsmány a szine ma?
Full HD cinema.
Legális külön stex
3D-s brutálszex.
Szamurájkard-fenő
Led izzós műfenyő
Kokott - nagy kalapú
Svájci frank alapú
Antikvár SZÉP ERNŐ
LCD képernyő
Műcici kitelve
Az is csak hitelbe
Normális? Jaj de kár!
Walt Disney CRAZY CAR
Pin kódos fűnyíró,
CD blu-ray író
Műbőr tok keyboardé
WALPURGIS ÉJ bordély

High Tech tárca
Álca bárca
Top manager
Szobagleccser
One day hotel
Massagefotel
Massageülés
Otthonszülés
Szakállnyíró
Blu-ray író
Sámli (rattan)
Kecskeszappan
Massage szalon
Anál ballon