Kívánlak

Kívánlak!
Érintésed pontosan tudom,
Csontig koptatott ős szerelmek
Megoldóképletéből.

Csókod íze,
Bőröd illata,
Tarkód apró hajának selyme
Négy tizedes pontosságig kiszámítható.

Most már csak
A lelkedet kívánom.
Mestermívű zárszerkezetét
Kattanni, oldódni halljam.

Ó nem!
Nem azt a külső,
Százszor lemásolt,
Százszor elvesztett,
Adott - kapott - cseréltet
Gondolom.

A másikat!
A szellemzárral
Hét ponton zárhatót,
Az illetéktelent felkoncolót,
A réges-rég várt
Konstellációt
Magában hordó
Eszményi kincset,
Kelyhednek kódját,
Az örök-élet mátrixát őrzőt,
A jégmarkú törvényt legyőzőt,
A feltétlenül megnyíló végtelent,
Élet-halál mezsgyéjén élt jelent,
A testtelen feltépett szenvedélyt,
Tilalomfákra felszúrt engedélyt,
Parányi pontot ős bizonytalanban,
Hangtalan szót pletykáló hangzavarban.
DNS-emre nyíló halálos csendjét
Kívánom!
Jóllehet, az már viszont a nemlét.