Hajnal

haldokló madaramról lefeslettek a szárnyak
ne bújj el a hajnal kérgéről majd csak lefejtelek…
magaddal vitted a jövő tükörképét
már az sincs
árvára gömbölyödött a csendünk, vagy csak az én csendem
én csak festem a tavaszt a színeket az illatokat
sysley
pissarro
cezanne tavaszát
nem az enyémet
a zuhanást még tanulni kell…
minden mássá lett
örök és visszafordíthatatlan semmivé
térdre ereszkedik bennem a semmi
magaddal vitted a pulzáló végtelent megállt az életkurzor
csak semmi dráma
lesminkel és hazamegy minden lázrózsás statiszta
függönyöst kértek
az előadásnak vége
szemünkben megfejthetetlen reménylakatok
a megoldás belefagyott a macskavízbe…

függönyt rángatnak a jegyszedők
jön a végefőcím
recsegnek a döglött kukoricák
menni kell
cáfolhatatlan züllött eső esik
a szél elenged
elenged a ragasztás az összeragasztott
szép színű álmon
nincs tovább ez már a hajnal
minden álmodás
jéghideg ébredésbe kerül

a kézcsókkal nem érünk semmit
intsünk csak pát
nem egymásnak
minden maradék esélynek
minden tréfáért meg kell fizetni
van hogy keményen

Mátkáló vasárnap

Vasárnap is lehetne holnap,
frisskötényes mátkáló vasárnap,
s talán-talán a világosságot is megérné
visszaperelni.
Komatálamon maradékok
(minden megmaradt):
hasas asszony tejecskéje,
harminchat bőved estéje,
negyven szöszlopó kaláka,
asszonyom buba kalácsa,
halott anyám pompapénze,
halott apám jussa, része,
házam ebül gyütt szerdéke,
öt mesterség sok terméke.
Lehetne akár Úr napja,
pásztormisét celebrálva.
Kántorböjt szerdáján tilos csókot adni,
de lehetne a babonánk napja…
mondjuk csütörtök:
áldott áldozó csütörtök,
el ne váltsa majd az ördög,
éjszakába felejtkezve,
lazsnak nélkül szeretkezve,
ahogy lelkemet betöltöd,
terhedre lesz hosszú böjtöd,
édes Jézus légy vendégünk,
áldj meg minket, aztán végünk.