Hegedűtok

hallod?
ez már az éjjel
vékony fekete szegéllyel
írják a lapok
hogy meghalok
holnap meghaltam
egy napot csaltam
csak a vonatok állnak miattam
veszprém
ajka
boba
celdömölk
bal mancs
jobb mancs
karom vág
bal fej tüzel
jobb fej tüzel
köp
dörög
tűz
volna vajon aki ápolna
gercse kápolna
üres a tér
áthúznak velociraptorok
húst akarnak
asszonyhúst
recsegő csonttal
ma szebb vagy sokkal
alfaszillabikus
szótagokkal
hebeg
a meg nem értés
kérdés
lehet, hogy a vasárnap
mégsem múlik el anélkül
hogy felragyogó
körmönfont színeivel
még egyszer utoljára
leckét ne adna
a reményből
az enyémből?
vészfüttyök
vonatok
bevonatok
mindent fehérrel
ez egy vezércsel
fölesnek lassan a tárgyak
marad az üres hegedűtok
kitágult tűfok
a tevéket ki kell hegyezni
fejetlenül át fognak férni
nagy ez a seb
gyerektenyérnyi
minden impasznál
többet ér egy pillantás
az ellenfél lapjába
dáma
király
ász
apa
anya
minden zuhan lefelé
adrenalint a szívbe
csináltad már
kár
száll a madár
ágról ágra
átszáll a rajnán
mint a szél
a császár
perzsavásár
perzsaszőnyeg
perzsabunda
szemét lehunyta
meghalt a csend
mennyi halott
az én vagyok
papok
csajok
uram örök atyám engedd haza…
minden laza
a háztetőn lakik a borzalom
denevérek
talán testvérek
ennyit érek?
aki sírt jól tette
úgy találom
nem volt joguk ellopni a halálom
álom
Perzsa öböl
Kuvait
Baszra
Katar
Katarzis
El van baszva

Szombat

egyre jobban pilledek
mert vibrálnak kis ledek

nincsen nálunk wifi kód
de csupa szar a kis trikód

új személyzet kell ide
nincs kechup a bejglibe

az egyik kiskutyát etet
és paníroz egy tabletet

másik kínál egy pulit
egyél kis rágógumit

szorgalmas kis mesterek
radiátort festenek

újrafestve tinta kék
a macska és a hintaszék

a mázoláshoz új alany
a vizsla segge színarany

tűzforró amit viszel
közbe meg pisilni kell

épp ágynak hanyatlana
egy zebracsíkos nagymama

végy belőle hátha jó
a majonézes hintaló

gyermek szemben pisla drukk
nem fütyöl a kis kakukk

zuhanóban egy pofon
nutellás a laptopom

gigantikus rongybaba
bekrepált a nagypapa

füle farka lekókadt
hányja ki a legókat

vijjognak a riasztók
elköszönnek sziasztok

(kép: Lawson Wood)

Kiöntött macskavíz

Magamra kell megint akasszam
Címkéjét az egyedüllétnek.
Borosták nőnek a pofámon,
Senki sem kéri tőlem számon
Lámpásomban mért nincs szövétnek.

Immár a csendből is kifogytam,
Zajongani meg semmi kedvem.
Harapok egy nagyot a Mostból,
Kibámulok a villamosból,
Minden vágyam szélnek eresztem.

Nem akarok tőletek semmit,
Derűs mosolyt, feszült figyelmet,
Egyebet úgysem akarhattam,
Beletörődtem: kicsi a farkam,
S unom az úri illedelmet.

Okafogyott a macskavíz is,
Múlt héten elment a macska.
Akinek még macskája sincsen,
S nem lóg egy madzag a kilincsen,
Az életének semmi haszna.

Édes kutyám, el kell most mennem.
Rád hagyom ezt a gazdaságot,
Megérdemled jó kutya voltál,
Pisálni kellett, mindig szóltál,
Nem játszunk többet gazdiságot.

Selyemfenyő

Selyemfenyőt gyalult az Isten
Vén államra, hogy melegítsen.
Forgácsából lesz este álom,
Elfogytával beáll halálom.

Mit kezdtek egy ráncos halottal?
Fűtök neutroncsillagokkal,
Párát iszom tenyeretekből,
Mert nem jutott kenyeretekből.

Csókotokat kívülről nézem,
Keresztül holmi furcsa gézen,
Ez már az álmom szemfedője
Remiz-járat áramszedője.

Egyetlen egy, amitől félek:
Azt álmodom, hogy újra élek.
Szeretek és vécére járok,
S avarral telt a tiszta árok.

Selyem fenyőt gyalult az Isten,
Hogy a télen még átsegítsen.
Kész csoda! Ehhez csak ő ért,
De kár a sok selyemfenyőért.

Kulcskérdés

Megvan a kulcs, és viszem ki,
Nézek jobbra, sehol senki…
Megfordulok, nézek balra
pinát rajzoltak a falra.

Be köll zárni…nincs meg a kulcs!
Esővíztől vizes a mulcs.
Megcsúszok a vizes mulcson,
Megkerül a kapukulcsom.

Most a kulcs a nyakamba lóg,
Ki kell nyitni a kandallót.
Kilincsre jár, nincsen kulcsa,
Nincs benne mulcs, elég furcsa.

Fenyőkéreg, jól ég a mulcs,
Magas kémény hozzá a kulcs.
Jóbarát jön, a nagycenki,
Megvan a kulcs és viszem ki.

DON'T CRY BABY!

Idefigyelj
te vércsoporttalan,
génspirált se bíró kis majom!
Nincs semmi bajom,
ne félj, nem bántlak!
Megteremtelek
hús-vér emberré,
taj-kártyád lesz és saját parfümöd,
s élettársad a teremtés koronája.
Érdemtelen Évák nyomába lépsz most,
akik nem hittek bennem,
és nem hittek a teremtő erőmben.
Nézz rám!
Hinned kell bennem, hogy hihessek benned,
És Istenné avanzsál bennem a férfi,
(de csak ha jól csinálod).
Nézd csak!
Ez a családfám , itt fogunk állni szépen, kéz a kézben,
s legendává leszel, mint Egressy Etelka.
Cserébe Krőzussá teszel, mert szemed sugarával
kibontod belőlem a régen eltemetett élő halottat.
Látom és érzem kislányos aggodalmad…
Ne félj, emberszülőtte már nem lesz rivális,
véglegesen bezárt az Éden,
te leszel a hiteles feleségem, örökösöm, barátom, kurvám
(legközelebb nem mondom durván, csak ne bőgj, az istenszerelmére!)
Bejáratos leszel a kulisszák mögé, a hármas-négyes filmgyári műterembe,
s téged kérlek, legyél Te résen,
ha valahol egy árverésen fölfedezed a nagyapámat,
s ha lesz Quasimodo költői verseny,
elmondhatod a legszebbik versem (a lófaszt álom!),
velem leszel az Anna-bálon,
s valahogy azt is elintézem,
minden jó pasi
majd téged nézzen.
Nézz rám!
Hidd el, nincs többé lehetetlen, gyönyörűnek festem a képed
S gyönyörű is leszel, ha érted:
rajongásod festi a vásznat, s nincs se előtted és utánad,
csak nézned kell, s nagyon kívánnod, engem és a hús-vér világot!
Álmodhatsz csodás ruháról,
lekoppintjuk egy szép Mucháról,
Tom Wesselmann melleit öröklöd, s szájad szélére apró gödröt
Leonardo da Vinci kódol, s a múzsa képe visszacsókol.
Itt vagy velem!
Ez már nem álom, minden részletét kitalálom.
Rajong a szád, rajong a melled, ezüstösen csillog türelmed,
nincsenek névtelen utcák, átverés, mocskos hazugság,
illatodat nagy Guccik festik, nem húgyszagú kültelki restik.
Akarod? Akkor most megölellek, kemény dalokkal ünnepellek,
megélem és te is megéled, hallom gyorsuló lihegésed,
szemed zsarátja szinte éget, ahogy kezem melledre téved,
élvezem, hogy húznál öledbe, s beleviszel az ütközetbe.
Pegazusom!
Lovagolsz rajtam,
s imádod hogy kemény a farkam,
az enyém vagy szerelmem, társam,
dédelgeted acélos nyársam.
Egy verssel máris több az élet,
s nem kell a másnapoktól féljek,
két kávét főzök reggelente,
s én mondom, hány cukorral, nem te,
és veszekedhetünk is hogyha kell,
balhézhatok, ha kifutott a tej,
nem lesz fenékig tejfel ez sem,
de legalább van, ki szeressen.

Interaktív poézis

(fejezd be magadnak)

Jégcsap csepeg

de ez csak egy hasonlat,

igen hamar

el fog telni a szombat.

Nádszékemről

ha leszakad a fonat,

Ülj le ide

----------------

Ha nem tetszik

az efféle imádat

én sem fogom

----------------

 

Eső

nem is esik

nem is e sík

idom a fontos

rozsdafoltos

a száradó ruha

minden puha

a csuha

csupa dzsuva

a gyufa

ellobban

jobban

nem is lehetne fázni

visszapofázni

metaforázni

ázni

teljesen értelmetlen

hadd lám uram

mire megyünk

mi ketten

egy maketten

eljátsszuk

a manderley-házat

vigyázat

az lesz a bon mot

ég a komód

jómód

helyett finom meleg lesz

berkes antal

júgendstíl spiné a lanttal

kertitörpe

kertiszék

kertipaddal

már ropognak

kopognak

feszül az íjam

jön a nyugdíjam

jön a dezső

elállt

az eső

 

Pinkód

kiszáradt a kencia
támad a demencia
kiszáradt a pogácsa
szokatlan a fogása
aki éhes etessék
bocsánat ez szemfesték
az én depim ciklikus
túrázás bicikli – kuss
bekrepált a felvonó
fenn maradt a kulcscsomó
a kutyával birkózom
megette a pinkódom
a kommerszből kiszállok
a mosdóba pisálok
jégbunda van már a kecskén
felöklel a hűtőszekrény
macskahúgy a padláson
nagyon rossz a szaglásom
éhen pusztul az állat
utálom a hazámat

 

"A most hatalma"

Elfáradtam.
Hints rám takarót hűslelkű jázminokból,
s gyógyítsd a lelkem úgy,
hogy vagy nekem!
Vagy csak hitesd el könnyed mondatokkal.
Hiszen voltál már semmiért egészen,
azt is elhittem,
s momentán jó volt.
Gyógyíts mélyhangú M és U betűkkel
csak most az egyszer…
Belőled majd magam kell kigyógyítsam,
ne hagyj magamra!
Szemed tüzét le kell lohasszam
belső látásom jégkásás hidegével,
de már tudom, úgysem fog sikerülni.
Bőröd illatát úgy kell belőlem késsel kivágni,
mert bennem vagy már
őssejtként mindörökre,
mint ahogy én voltam benned
egyszer …
oltárodon pappá szentelve .

Valentin

Fehéraranyból fűznék rózsafűzért
Tűzopálból nagy szemű malát,
Brüsszelből hozatnék keszkenőket,
Gülbabától pompás rózsafát,

Igazgyöngyökből térdig érő gyöngysort,
Gyertyatartót, mely kalcedon ahát,
Platinából fürtös fülönfüggőt,
Antik porcelánfejű babát,

Arany szálból font álomfogókat,
A bayreuthi színházba jegyet,
Nemes vérből származó kopókat,

Meséből pattant szőke herceget,
Hozatnék enni mindenféle jókat,
Csak még egyszer nyalhatnék neked.

Pupilla Stella

Vaníliás cukor szagú vasárnap,

Belsőhallású élveteg zenék

Érszűkület szülte furcsa árnyak

Faszénparázson pörkölt gesztenyék

Pupilla Stella illatába még

Antik babák ruháiból szagok,

S a késő őszi csillagverte ég

Jövendölése: lassan meghalok.

Szerelmet súg a cúg a régi házban,

Valami zúg, de nincs rá kérgi válasz…

Tolvajkulcs próbálgat künn a zárban,

Rút anyó kopott anginnal ágyaz.

Pupilla képe feldúltan, ziláltan…
Recseg a sors, gyúlékony, régi, száraz.

Output

Mi lesz belőled édes kisfiam,
Tetőfedő, vagy híres jazz-zenész?
Fiskális, vagy patkolókovács?
Kiváló pék, vagy templomos lovag?
Segélykezet mindenhez nyújtanék,
Szeretni fog, s magasba tol a nép.

<o>
Mi lett belőlem, édes jó apám?
Villanyvonattal bütykölő apa?
Vagy vas szüzet kefélő asztalos?
Vagy bornemissza, részeges csapos?
Ideírom, hogy mit dobott a gép:
Veszélyes kommunális hulladék…

 

Dobókocka

Félbehagyott, gyűrött szerelmek,
Dobókockák és játéktrombiták,
Markírozott, imitált figyelmek,
Értelmetlen l’ art pour l’ art viták.

Ez volt, amit életünknek hittünk,
S szeretteinknek engedjük tovább,
Amit szakadt szatyrainkban vittünk
S dédelgettünk, mint a nagy csodát.

Aztán majd a Megnevezhetetlen
Jutalmul enged még egy csonka kört,
Újraélünk mindent képzeletben,

Bár a pálya szépen meggyötört,
Elvegyülve a nagy végtelemben

Iszunk egy jégbehűtött barna sört.

Apuka

Kedd van.

Apuka!

Ma jön a kuka.

Ki ment a kutya!

Híja!

Híja!

Jön a nyugdíja!

Hat fok.

Ad Fok

néhány hasábot,

a svábot

felejtse!

Nehogy

elejtse!

Apuka,

Most ás?

Csönget

a postás!

Bepisált

a pizsamán át?

Hozza

a személyi

számát!

Holnap

szerda,

megszart

a verda.

Apuka vaksi,

ez nem az aksi!

Szerencsétlen

szenilis költő..

ez a macska,

nem aksitöltő!

Apuka!

Korán lefekszel,

s együtt kelsz

a scleerosa

multiplexszel.

Végecsapó 2020

polietilén

halak

forognak

hosszú fonálon

szegénységtermés

éjszakába fúlt

a délibáb

ma már

amúgy se jönne össze

hiába is vár

boriska

hogy szeresse

megfürössze

rövidszavatosságú

a néma semmi

felvétel indít…

részvétlenül

sétáló párok

gyerek kutyával

biciklizők

aztán csak

ennyi

színháztalan

szabályos

szombat

mossák a függönyt

kínai gong

unalmat kongat

hej kocsmáros

eb az ingét

játsszunk

ma este

hemingwayt

nagyhal

jó lesz

a vers horognak

polietilén

halak

forognak.

 

Kedd

szabotál
a karácsonyi kaktusz
dér bundál
az angyaltrombitán
a hargitán
guggol a honvéd,
minek is
jönne le onnét
kedd
ma van a kukanap
mint nagy kalap
befed a köd
lököd
a kutya
nem buta
szeretne enni
ennyi
nincs kenyér
se kovász
se asszony
aki dagasszon
mondta az exem
éljek meg
valahogy kekszen
szörnyülködik
a rút konyhámon
bonyhádon
várnak a lányok
hányok.
nyolc perc
és dél van
tél van
de minden
szürke
barna
szájmaszkban
fut
az isten barma
mindjárt
megfullad
túlad
mindenén
az ember
ocsmány december

 

Nocturno II.

Reszeltsajtos fürdőszobában
maszturbál a jéghideg közöny.
Nekem mennem kell – szól a kedves,
felöltözik és halkan elköszön.
Élettelen csend: kávézacc álom
országalma, rohadt birskörték,
bilincs az Arnolfini házaspáron,
döglött varangyok, Feszty-körkép.
Széngáz szagú susztermeleghez
hintalovak, színpad makettek,
klozet mögött bujdosó könyvek,
sorsok vaspályák mind mehettek.
Aberrált és vaksötét a szél,
törökvörös fényű a hajnal,
valaki a reteszen babrál,
hozzáértőn nem nagy robajjal.

Agónia

agonizál
az utcalámpa
pulzál a fénye
miden kiszáradt reccsenésre
rávakkant a szomszéd kutyája
söpör a szél
a kuka pofája szólni akar
aztán megbánja
jégdob feszül a macskavízre
kocsi sikít be a remízbe
s végleges lesz az utca csendje
csengőtlen karácsony este
harisnyáját még megkereste
s úgy hagyott mindent
ahová ment
nincs is karácsony
kalácson
is mást ért a boltos
de ez nem fontos
pókháló ring
nem szép
de tény
a föld teremtésének kezdetén
sej haj hahó
esett a hó
fáradtság éhség szépen lefürdik
vackukra küldik a kutyákat
dezodor szagú az utálat
éjszakára talán beheged
asszony enged
ember akarja
cefreszagú s erős a karja
álom bújik a kiskabátba
besír az ablakon az éjfél
indulni kell a maszkabálba
könnye van a karácsony estnek
könnyen megy minden
szinte magától
azt üzenték szeretni kell
meztelen kisded lesz a jel
gonosz volt aki kitakarta
nem tehetsz semmit
így akarta
kötelező öröm viháncol
ebből a táncból
kimaradni halálos vétek
pedig manapság egy vigasz szó
ér annyit mint egy zsíros étek.