Hajnali múzsa

Nem hálhatsz velem!

Édesanyád csupa kerti virág közt szült meg a kertben,
Combjai közt a fehérlő nagyfejű íriszek álltak.
Esküt tettem az évről-évre kihajtó virágra
Mint a saját gyerekem, cseperedsz fel itt szeretetben.

Illatos armeriából fonj koszorút a fejedre,
És kanyaríts legalább egy keskeny övet derekadra!
Türoszi bíbor szép köpenyem már rég neked adtam,
Ily kora hajnali órán, pont illik fenekedre.

Már nem kérhetem azt, hogy szólíts édesapádnak,
Úgyis utálom a bamba szülők eszement gügyögését,
Nőnek s hajnali múzsának egyaránt gyönyörű vagy,
S érzem előszeleit egy nagy felhőszakadásnak.

Látom, hogy kiraboltad a régi lugasból a szőlőt,
Kéjsóvár bögyörői itt kotorásznak öledben,
Szép szemeket keresel s csecserészel mind sebesebben,
És kacsokat penget mutatóujjad, pici bőgőt.

Mondd, mostál-e kezet, mielőtt a gyümölcsbe kotortál?
Tedd szépen kezedet oda fel gyönyörű koszorúdhoz,
Hadd keresem meg az ajkammal a bogyót, ami kedves,
Engedd el magadat, mer’ ilyet sohasem gyakoroltál.

Bátran tedd le a combod, bőven bírja a vállam
Hadd pukkanjon az érettebb szeme végre a számba,
S halljam a melled alatt, be- begyorsul a szív remegése!
Mámoros ím e szüret, még must zamatú a szakállam,

"Hölgyválasz" szava csillog a pajkos zöld szemeidben,
S mégy a lugasba az érett, nagy fürtű maradékért.
Szép szóval nem adod? Hát mondd, hogy mit tegyek érte!
Bármily csendes az ősz kint, hangos a vér szava itt benn.

Gránát alma levével játszod a mesteri rítust.
Tűzpiros ajkad alatt kifakadnak a nagyszerű gyöngyök,
Könnytelenül sír új örömöt le a bronzszínű arcod,
És diadalmasan állok a téren akár Palatínus.

Hajnali múzsám, látod-e, felcseperedtél!
Már csak az ősz csöregés avarát kell versbe csiszolnom.
Azt hiszem azt már téli mamuszban a kertbe megoldom.
Aphrodité zajos ünnepe vár odakint. Csak eredjél!