Bárdolatlan karácsony

A téli köd nyirokcsomókba fagy,
Korán ijeszt az este mély vize,
A túlélésre áll be már az agy,
(Kitörlődött a tenger türkize).
Lélekmaró a kormos téli zagy,
Hányingeres lett már a szánk íze,
Minden napunk egy új huszárbravúr,
Boldog karácsonyt kedves elnök úr!

Kezünk, agyunk, karunk dologtalan,
Csak hulladékot gyűjtünk fűteni.
Elúszott minden ékszer és arany,
S a gyermek képtelen megérteni,
Mért nincs meleg, kályhánk hogyha van?
Óh, istenőrizz bárkit sérteni,
De pattanás közelbe már a húr,
Boldog karácsonyt kedves elnök úr!

Életünket át kell programozni,
Rövidszavatosságú az isten
A hitet már máshonnan kell hozni,
Istenments, hogy a régi segítsen!
A lelkünket nehéz elkobozni.
Meg ne próbálja, hogy kényszerítsen…
Mert a nép jön, s az asztalra kúr!
Boldog karácsonyt kedves elnök úr!

(Kép: Oláh Jolán - Angyali üdvözlet)

Bőved estéje

agonizál

az utcalámpa
pulzál a fénye
miden kiszáradt reccsenésre
rávakkant a szomszéd kutyája
söpör a szél
a kuka szája szólni akar
aztán megbánja

jégdob feszül a macskavízre
kocsi sikít be a remízbe
s végleges lesz az utca csendje

csengőtlen karácsony este
harisnyáját még megkereste
s elment a kedves

pókháló ring
nem szép
de tény
a föld teremtésének kezdetén
sej haj hahó
esett a hó

fáradtság éhség szépen lefürdik
vackukra küldik a kutyákat
dezodor szagú az utálat
éjszakára talán beheged

asszony enged
ember akarja
cefreszagú s erős a karja
álom bújik a kiskabátba
besír az ablakon az éjfél
indulni kell a maszkabálba

könnye van a karácsony estnek
könnyen megy minden
szinte magától
azt üzenték szeretni kell
meztelen kisded lesz a jel
gonosz volt aki kitakarta
nem tehetsz semmit
így akarta

kötelező öröm viháncol
ebből a táncból
kimaradni halálos vétek
pedig manapság egy igaz szó
ér annyit mint egy zsíros étek.

Köpülő

Jászolra szorult a jószág,
Hó szagú a szél is,
Denevér kell az ajtóra,
Különben elszakad
Az ördög istrángja.
Istenfa ágacskát
Hiába tuszatolsz az inged alá!
Bató Borist is fazékba temették,
Keresztvízre, papra nem futotta.
Szentségtelent, szentelt fődbe
Tiltva van temetni

Kelj fel tejfel!
Falu végén hasas asszony
Írót akar enni.

Malom alatt szóra vették:
Úgy maradt a kakukkmenyasszony!
Gyűrűtlennel ki húz ujjat?
(Nem járja az angyalcsinálás.)
Vigye-tegye, de rétespénzért
Ne álljon sorba!
Nap alatt már a nagyházban laknak,
De ketten se bírják a kapubálványt!
Kinek házanépe hangos,
Nem okos perelni!

Kelj fel tejfel!
Faluvégén hasas asszony
Írót akar enni.

Szent György tüzén
Úgyis kibeszélik
(Előbb-utóbb beáll a sorba).
Áldott asszony paprikát vet,
A fölcsinált bukfencet.
Aki meg kendert vet,
Az ne csecserésszen!
Mire megvénül,
Úgyis fekete lesz,
Akár a csóka.
Ha nem akar megvénülni,
Korommal kell kenni!

Kelj fel tejfel!
Faluvégén  hasas asszony
Írót akar enni.

Pár éve még

Nagyot szeretkezünk talán… de nem,
Sétálgattunk a Covent Gardenen.
Nem volt még tél, csupán az este hűs
Kabátban muzsikált a hegedűs.

A kiskutyákon csöpp lámpácska volt,
Megannyi szentjánosbogár kobold.
Mellém húzódtál, hátha bántanak,
S én egyre jobban megkívántalak.

A hűvös este, mint egy kis kokott,
A néma csendtől tánczenét lopott.
S te önfeledten táncoltál velem,
Pár éve még, a Covent Gardenen

Yellow Ribbon

A portán hagytam címem és nevem,
Őgyelgek itt a Covent-Gardenen.
Nem érdekel az anglikán mise,
A Tudorok, és innen semmi se.

Megegyeztünk, egy szalag lesz a jel,
Ha úgy döntött, hogy többet nem hagy el.
Attól tartok, hogy meghalok legott,
Ha megtalálom azt a szalagot.

A kis salátabár most már bezár,
Ehetsz akármit, mindig egy az ár,
A ráksaláta bármilyen finom,
Nincs se jel, se kis yellow ribbon.

A portán hagytam címem és nevem,
Sajnos véglegesnek kell vegyem,
Egy kukta, hogyha összetaperol,
Magánügyed, hisz nincs a jel sehol.