2007. május 17.

Búcsú Vihardalnoktól

Megáll a csend
(Mi is megállunk)
Jelenlévőként
Nem találunk

Nem perceg a
Mikroprocesszor
Megáll a csend
(Ez már üres sor)

Dicsérni, szidni
Nem a tisztem
Találkozunk még?
Adja Isten!




Hozzászólások:

Dátum: 2007-05-17 00:06:04 -- írta: fimola
Adja Isten!
ABFRA

mpm, fi


Dátum: 2007-05-17 00:30:41 -- írta: Scytale
Búcsú... igen... s dícsérni, szidni nem kell.
˝Adja isten˝...

Voltam... jelezném...

Tisztelettel:
Sky


Dátum: 2007-05-17 18:03:37 -- írta: kopogtato
csak megakadt a szemem Vihardalnok nevén...
tudod, nekem még azt is megigérte, hogy megpofoz... de, szavamra, nem bánnám.
Üdv: kopogtato


Dátum: 2007-05-17 21:38:45 -- írta: Lilla
Csak itt voltam... csendesen...

...


Dátum: 2007-05-17 22:12:40 -- írta: seraphine
Könnyeztem...... magam is egy verset az Ismeretlennek, s lám többen emlékeznek:)
Adja az isten, hogy ez az emlékezés örök legyen!


Dátum: 2007-05-28 01:03:13 -- írta: nyilas
Nyugodjon békében!

Néked köszönet!
nyilas


Dátum: 2007-08-23 21:26:50 -- írta: Nogee
Adja...


Dátum: 2009-08-06 13:25:27 -- írta: leguan
A csönd, mint áldott takaró, körbeveszi a lelket. A lélek, az emlékek találkozása - akár időben,
akár az időn kívül - törvényszerű. Az ismétlődés a természet alapvető ismérve (évszakok pl.).
Akik fontosak voltak egymásnak: újra találkoznak, akár másik időben, akár másik helyen...

Gratulálok!

Szeretettel és tisztelettel:
leguan



Dátum: 2009-08-06 20:44:55 -- írta: tonibacsi
Jézus nem azt mondta atanítvánainak, ne szarjatok be gyerekek, a mennyben majd találkoztok szeretteitekkel, hanem azt mondta: a mennyország bennetek van! A másik dimenzió pedig azt jelenti: nincs fényképezés, műköröm, és nibelungizált alexandrin sincsen.

Szeretettel: tb.

2007. május 7.

Didergő

Bóbiskolnak a jámbor imák
Bóbiskolnak a szomorkás semmiségek
S hozzáfognak az őszi lepkék
Valami hűs, halálos dermedésnek

Üvegszemcsékből fénybaldachínok
Vetülnek homlokodra
Lecseng a csend
(Nem vetted birtokodba)

Érzed? Papírvirágok meghitten illatoznak
Valaki sír és árnyéka nől
A megbarnult, retusált
Tegnapoknak

Akarhatom, hogy lásd a fény zenéjét
Akarhatom a végső elmulást is
Este van, a kékek zsörtölődnek
De akarhatok valami mást is...

Bóbiskolnak a jámbor imák
Bóbiskolnak a szomorkás semmiségek
Jégcsapokkal tele a kályha
S valahogyan mégis elégnek



AMF - Hozzászólások:

Dátum: 2007-05-07 02:34:54 -- írta: naplemente
Köszönöm! Látni véltem.
Nekem hiányzott a tél


Dátum: 2007-05-07 22:52:17 -- írta: kopogtato
nekem ez tetszik ebben a legjobban:
˝Jégcsapokkal tele a kályha
S valahogyan mégis elégnek˝
Azt hiszem, nyugodtam mondhatom, hogy ezt a mondatod irigylem tőled:)
kopogtato


Dátum: 2007-05-08 00:49:36 -- írta: tonibacsi
Kedveset irtál, hálából elmondom: Hozott a Jézuska egy mesekönyvet, az volt a cime, Ezüstke. Ez egy földre szállt angyalról szólt, aki elvetődik a Sátán birodalmába (is). Itt fűtöttek jégcsapokkal, amik égtek de hideget árasztottak. Nincs új a nap alatt. A dobáld a fellegekre bőszült tajtékodat is elöbb a mesében fungált aztán a forradalomban.

Szeretettel: Tónibácsi

2007. május 4.

Boritékos sorsjegy

Egy lóra tettem mindenem
Mert hajdanán az intelem
Nem volt elég
Nem volt elég

A játék nékem lételem
S bár volt borom s volt ételem
Nem volt elég
Nem volt elég

Most éppen pénzemnél vagyok
Csak életem mi elfogyott
Nem volt elég
Nem volt elég



AMF - Hozzászólások:

Dátum: 2007-05-04 14:52:59 -- írta: secondEduard
Remek vers ez, lételem,
Van is benne értelem,
ennyi elég,
ennyi elég

Nem is vers ez: gondolat,
Tépkedem a hajamat,
ennyi elég,
ennyi elég

Egy gondolat gyönyörű,
Olyan művészi szerű
ennyi elég,
ennyi elég

(Nem azért irtam, mert annyira túl rossz, hanem mert lehetne 100-szor jobb is. )

József


Dátum: 2007-05-04 17:37:57 -- írta: Debatter
Nekem nagyon tetszik a versed Toni bacsi! (József Attilára emlékeztet)


Dátum: 2007-05-05 00:11:01 -- írta: secondEduard
(Sajnos, ez is egy hibája, hogy József Attilára emlékeztet.)


Dátum: 2007-05-07 22:52:09 -- írta: tonibacsi
Megremeg az AMATŐR
Oldaladon ama tőr
Mely kapirgál és bököd
(El nem oszlathat ködöt).

Ahogyan te gúnyolódol
Az bizony citrom a lóból
S nehogy fejünk lekakilja
Elhúzunk (én és Attila).


Dátum: 2007-05-07 23:07:23 -- írta: tonibacsi
Örülök, hogy arra kanyarodtál amerre Tónibácsi dudvái pompáznak. Külön örülök, hogy tetszett a Boritékos sorsjegy. Különösen mert sire Second elkedvetlenített egy kicsit. Elegánsan fogalmaztál: József Attilára emlékeztet. Nekem jól esett.

Ölel: Tonibácsi


Dátum: 2007-05-08 19:10:52 -- írta: secondEduard
A válaszvers, amit a gúnyversemre írtál, már valóban sokkal jobb, mint amihez ˝szóltam˝. Százszor, mint ahogy írtam is. Ebből legalább látszik, hogy van érzéked a verseléshez, mert a fentiből csak az jön le, hogy rímelget egy kicsit, azt csókolom. Az, hogy ki is fejez valamit még nem teszi nagy alkotássá. Különben oda is írtam először, hogy nem annyira rossz, de megbocsáss, ilyen rövid versikéből nem igazán lehet megállapítani sem azt, hogy borzasztó, sem azt, hogy zseniális. Én legalábbis nem tudtam. Nem a kedvedet akartam elvenni, hanem hozzátenni szeretnék valamit az amatőr művészetek fejlődéséhez, ezt én ˝jaj, de cuki kis édes ötcsillagos szuper-versecske˝ felkiáltásokkal nem tudom megtenni és soha nem is fogom.

Üdvözlettel: József


Dátum: 2007-12-05 20:34:36 -- írta: Nogee
Tóni bácsi!

Manapság az sok...


Dátum: 2007-12-06 23:10:26 -- írta: tonibacsi
Csakhogy elfáradtam a trebichi harcokban!

2007. május 3.

Fasoron túl...

Egy fasoron túl
Már olvad a fény
S apró rügyek
Épp fel-felidézik
A nyári csodákat

Most odamennék
Hol béget a nyáj
S kis taposott út
Egy fasoron túl
Megy a világnak
.





AMF - Hozzászólások:



Dátum: 2007-05-03 19:56:19 -- írta: Sigrid


... az a kis, világgá menő út elindította az emlékeimet...:)
Hányszor álltam kezdeténél, a tájat kémlelve...

Szeretettel: Sigrid