Didergő

Bóbiskolnak a jámbor imák
Bóbiskolnak a szomorkás semmiségek
S hozzáfognak az őszi lepkék
Valami hűs, halálos dermedésnek

Üvegszemcsékből fénybaldachínok
Vetülnek homlokodra
Lecseng a csend
(Nem vetted birtokodba)

Érzed? Papírvirágok meghitten illatoznak
Valaki sír és árnyéka nől
A megbarnult, retusált
Tegnapoknak

Akarhatom, hogy lásd a fény zenéjét
Akarhatom a végső elmulást is
Este van, a kékek zsörtölődnek
De akarhatok valami mást is...

Bóbiskolnak a jámbor imák
Bóbiskolnak a szomorkás semmiségek
Jégcsapokkal tele a kályha
S valahogyan mégis elégnek

---

AMF - Hozzászólások:

---

Dátum: 2007-05-07 02:34:54 -- írta: naplemente Köszönöm! Látni véltem. Nekem hiányzott a tél

Dátum: 2007-05-07 22:52:17 -- írta: kopogtato nekem ez tetszik ebben a legjobban: ˝Jégcsapokkal tele a kályha S valahogyan mégis elégnek˝ Azt hiszem, nyugodtam mondhatom, hogy ezt a mondatod irigylem tőled:) kopogtato

Dátum: 2007-05-08 00:49:36 -- írta: tonibacsi Kedveset irtál, hálából elmondom: Hozott a Jézuska egy mesekönyvet, az volt a cime, Ezüstke. Ez egy földre szállt angyalról szólt, aki elvetődik a Sátán birodalmába (is). Itt fűtöttek jégcsapokkal, amik égtek de hideget árasztottak. Nincs új a nap alatt. A dobáld a fellegekre bőszült tajtékodat is elöbb a mesében fungált aztán a forradalomban. Szeretettel: Tónibácsi