A teljesség íze - Hatodik lecke

- Nyűgös vagyok, hisztis vagyok, csak azért jöttem el, nehogy megint megsértődj. Menstruálni fogok, érzem.
- Akkor hová menjünk?

- Mindegy. Nem akarok szeretkezni, menjünk az erdőbe.

Gazdátlan telkeken lopakodtunk át, hogy ne kelljen buszra szállni, átmentünk egy rozsdás vashídon és gyakorlatilag az erdőben voltunk. Fir valley nevű természetvédelmi terület, ahol a hétvégi házak és nyaraló kalyibák maradványait már ismét hatalmába vette az erdő. Hajdani virágoskertek kultúrnövényei párosodtak az erdei virágokkal, itt-ott míves, rácsos kapuszárnyak nyíltak a semmibe. A jegenyesor végén kezdődött az igazi Grimm-mesés erdő.

- Nagyon jó itt… micsoda békesség!

Ramóna látványos jóga lélegzeteket vett és intett, próbáljam én is követni. Így mentünk kilométereket egy-egy kidőlt fa derekán meg- megpihenve, hol meg letüdőzve az intenzív virág, vagy gombaillatot.

- Állj meg! - tette ki a tenyerét R. , mint egy stop táblát – valami különöset érzek.

- Igen említetted, hogy menstruálni fogsz. Azt érzed.

- Nem, dehogy…cssss!

Én is éreztem, hogy egy pillanatra valószínűtlenül sűrű csend lett, amolyan vihar előtti csend, a madarak is elhallgattak. Néztem a gyönyörűséges lányra amint minden idegszála megfeszül és figyel. Mutatóujját a szája elé tette: ne szólj!

Egy perc se telt el így, amikor a talpunk alatt igen mély frekvenciájú moraj dübörgött végig.

- Földrengés van! – kiáltottam és a karomba kaptam a rémült lányt. Szorosan átölelt és behunyta a szemét. Ekkor az előbbinél erősebb moraj jött és érezhetően megremegett a föld.

- Érezted?

- Éreztem, persze hogy éreztem. Induljunk el a tisztás felé!

- Nem, itt akarok maradni veled. Üljünk a fűbe!

- Ne hülyéskedj, ha egy kiszáradt fa száz évig állva maradt is, most dőlni kezd az száz százalék…

- Oda! Oda! – mutatott Ramóna a fák közt haragos zölddel világító buja fűvel borított területre. Úgy vert a szívem, mint mikor valaki egy írógépen szaggatott vonalat ír. A megmozduló föld és a lány különös viselkedése megbabonázott. Botladozva értük el az alig teniszpálya nagyságú tisztást, ahol azonnal hanyatt vágta magát és kacagni kezdett.

- Lesz még? – kérdezte Ramóna

- Nincs szeizmográf a seggembe építve.

- Ne! Ne így! A természet erőit tisztelni kell… imádkozzunk inkább, vagy szeretkezzünk.

- Azt mondtad nem akarsz szexelni…

- Most nem téged kívánlak, a földet és a dübörgő erőt. Akkor hatolj belém, ha dübörög alattunk! Egyszerre akarom érezni a kemény farkadat és a rengő földet. Nem érted, basszál bele a dübörgő földbe. Akarom!

Nem messze tőlünk hatalmas reccsenéssel durrant ketté egy kiszáradt fa. Rávetettem magam a földön fekvő kedvesemre és behunyt szemmel vártam, hogy elcsituljon a faágak recsegése.

- Beletérdeltél a puncimba.

- Bocsánat.

- Menjünk haza…

- És ha most jön egy nagyobb?

- Rengés az lehet hogy jön, de te egy balfék vagy …