Tündér

Te nem vagy a valóság része,
Isteneknek vagy szeretkezése.
Maga vagy a kaptár és a méz is,
Lassan száguldó ontogenézis.
Lélekmentő kortalan hetéra
Ajándékként adott troposzféra.
Angyalhajból font baktérítő,
Cirrosztrátuszt is megszédítő.
Ős harmóniáról vagy jelentés,
Ég és föld között egy új teremtés.
Olyan vagy, mint az átlátszó közök
Egy-egy tavasz-nyár-ősz és tél között.
Éjszakákon át csak adni, adni…
Tőled kezd a hajnal felhasadni.
Méltósággal úszó hattyúképpen
Wafelinit koldulsz tőlem éppen.
Világítasz, mint a kozmosz magja
Bölcs bagoly Pllas Athene baglya
Bent parázsló kandalló vagy, künt dér,
Karjaimban elvarázsolt tündér.
Kemény szíved, ha meglágyul lassan,
Olyan, mint egy friss Auchan croissant.
Lángolsz, mint egy szép magasztos eszme,
Jégvilágot hozna, hogyha veszne.
Sűrű erdők surranó najádja
Akit hiába vár a kis családja
Már az enyém, és mindenkié vagy
A jóisten tudja csak miért vad,
Önfejű vagy és meggyőzhetetlen,
Mért nem tudunk együtt lenni ketten,
Mért van tele szarokkal a kamra,
Mért vagy csak egy nagy púp a hátamra?

XX.

Az agglegényt menyasszonyai öltöztetik, sőt,
Halott sem leselkedik a családjára,
A nem euklideszi légy repülésétől megzavart fiatalember sem.
A csúszósín belsejében megáll a vízimalom,
S elszövődnek az alakok az éjszakában,
Akiket a csigák csillámló nyomvonala vezérel.

A rosszindulatú varázslók már nem fenyegetik
A magaslatok népét.
Nincs interpoláció,
A meztelen nő és az antracit szét kell hogy essen!
Úgy tűnik, végleg bezár
A Szinnel töltődő állomás nyilvános hely számára.

Élhet-e még
A közöny szépsége,
A lény, akit lelkiismerete megrövidít, eltérít és kikémlel.
A hímburok,
A kis növényrendőrség,
A kettős metamorfózis?

A halál fizikai képtelensége egy olyan valaki elméjében,
aki él,
Olyan, mint az ember, aki a szobájából lép ki az űrbe.
A jós jutalma a meztelen fiú és a lány a parton,
Vagy a pogány kisasszony…
De úgyis jönnek a sültkrumplit evő sirályok!

Teddy

Gyere öreg,
nézünk egy üveggombot,
vattasérved
gondosan visszatömjük,
s kikeféljük a port
elkoszlott fenekedből.
Egyből
jobban nézel ki egy tízessel.
Ne ess el,
inkább kapsz új talpat.
Az ilyen alkat
elég esendő:
üres a bendő,
a has puha.
A kutya alszik,
a macskák esznek,
én most az ölembe veszlek,
s elmesélem
télen
milyen hosszú az este.
Fázunk…
De most már nyár van,
ketten teázunk.
Nincs cukor.
Ez egyszer nézd el,
neked jó gesztenyemézzel,
s van itt dió is.
Direkt örülnék,
hogyha csennél,
s fülembe súgnád,
mit szeretnél.
Meleg szobát,
lakájos hálót,
opál pohárban mécsesekkel
reggel
kávét és friss pogácsát,
mézes csókot,
esetlen bókot,
hátadra egy bolyhos pokrócot,
hosszan búgó
bájos zenéket,
egy képet
arannyal és ezüsttel,
füstölőt
bódító füsttel,
új hitet,
egy másik kontinensét,
Rabindranath Tagore
versét,
medveszőlő levél illatát,
amit szerelmes
borzongás hat át,
egy álmot,
egy igent,
mely reggelig
a párnádon pihent,
önzetlen, nemes tapintatot
befejezetlen,
kedves mondatot…
Minden tiéd,
bátran,szeretve vedd el,
S mosolyogj rám
új üveg szemeddel!

Eső

eső esett

a les-hegyen

hegem

behegedt

mégis véres

maradt az ingem

ingyen

ezt nem mossa ki senki

nem a hasam

a szívem vérzik

érzik

rajtam az utcalányok

nem a friss húsra

vagyok éhes

nekem valami

más hiányzik

de nem tudom

honnan vegyem

eső esett

a les-hegyen

Balatoni enallagék

A part fölött, a part alatt
Balatonillat kluttyogat
Tejföl száll a lángoson
Balatonvilágoson
Vonatablak nem kajál
Ez Balatonfőkajár
Akarattya Eszplanád
Szellő hátán ring a nád
Gyermekálom egy mesén
Itt Balatonkenesén
Nyári epizódszerep
Fűzfőfürdő Gyártelep
A hegyre fel gyalog merény
Kikandikál Vörösberény
Hangosbemondón száll füled
Almádi, Káptalanfüred
A víz kacér mér volna más?
Alsó- Felsőörs állomás
A hegy kirándul még sokat
Lovas Paloznak és Csopak
Tamáshegy Koloska-völgy
A hegytető dúskeblű hölgy
Itt meggyógyul a ha szíve szúr
És szembe jön Tagore úr.

Amatőr Művészek

A rózsaablakon átszúr a fény,
S hűvösre koptatott rideg kövén
Okos mérmű diktálja versét.
Egy csöppnyi csönd,
Ifjonti szertelenség,
Megfejthetetlen gótikus talány,
Színlelt erény,
Műfű-utcalány,
Szekreteres, szecis karácsony,
A farácson féllábú gólya,
És Tarpay címadó fenyőrigója.

Holdhintás, ringlispíl asszonáncok,
Körhintára ültetett románcok,
Éjfélutáni cyber-csend
Néma hegedűje,
Ütemhangsúlyos
Jajdulások
Kisikló hiánybetűje,
Esélyfüggönyök
Szomorkás cérna-tüllje,
Nincsen-virág hulló hajtása,
Mirian elfúló sóhajtása.

Csend.
Feslett angyalok
Festett zenéje,
Filterszerelmek
Túlhajszolt szenvedélye,
Emlékkönyv-könnyek
Nekifeszülve
Cinkos közönynek,
Egyhangú,
Spiáter harangok,
Hálátlan hálás,
Hálás, jól hangzó rangok,
Halott fűz rügyező ága,
Eda világa.

Csendes éj után
Talányos hajnal,
Csengettyűszó,
Erdős halihó,
Tollkabátos, kis fenyőrigó.
Apró seb,
Mi annyiszor bevérzett:
Honleányi,
Hófehér önérzet,
Szerény fülkében térdeplő
Madonna,
Jászlában
Szerelme,
Pénze, gondja.
Vészharang kell végül,
Hogy megérje
Tintát venni fel
A Tollhegyére.

Hiátusokból
Előfaragott,
Balsafabordás
Könnyű kártusok,
Megreccsenő
Sorsoppozíciók,
Szájharmonikára írt fugák,
Halcsontfűzős
Játékorgiák,
Tékozolt virágból
Száraz koszorú,
Átvészelhető
Könnyed ború,
Díszdoboz,
Mely nem csukódik be,
Klaffra,
A Mafla.

Kihűlt viharra
Rá-ráreccsenő,
Komoly palánkú,
Vén szárazdokkos.
Okos
Muházva,
Ázva,
Új rétegekkel
Régi vázra,
Saját magával parolázva
Hiányjegyzékét összeírta:
Árboca bírta,
Szemét kisírta,
De a vitorla,
A Vitorla

Valami nagy nádasba porla.

Sok darabból álló
Krétakészlet,
Óriás körképből
Furcsa részlet,
Sziréna,
Ami elenyészett.
Hangcsík nélkül
Vetített
Filmek álma,
Útvesztő,
Sötétben fel-fel villanós.
A bölcs világból itt ragadt
Janos.

Kovácsszögekkel
Felszögezve,
Ősanyagból tűz általnyúlva,
V-varrat fényétől megvakulva,
A falra vaslétrát hazudva,
Felmászik
Minden este újra,
Kemény
Kohók
Kéményén keresztül,
Lelke valami másra rezdül.
Kalapácstól kemény a karja,
Esténként másképp akarja.
Lágy,
Virágos,
Inda hinta,
Mesélő erdő
Labirintja,
Lányszívekből csepp öröm,
Isten áldjon,
Mészölyöm.

Költött varázsban,
Kő között,
Sztalagmitokba költözött
Cseppkősorsú
Csontokon,
Gótikus
Csont csoportokon
Keresztül,
Életen,
Halálon,
Árnyéktalan,
Zenétlen bálon,
Kőszárnyú
Könnyed repülésben,
Átélve,
Félve,
Halva mégsem,
Ahol sejtelmes, kék a tó,
Kékruhás Kopogtató.

Kétujjnyival
A borzalom fölött,
Elköltözött.
Helyén egy új divatnak,
Sátánfejű,
Új mestert
Avatnak.
Félelemből
Mintázott
Plasztikákból,
Vérből kivont
Kevéske sóból,
Sikoltó viviszekcióból,
Hagyományból és unikumból,
Szellemi narkotikumból,
Rafináltan,
Talán
Tanultan,
Alkimistákhoz elvonultan,
Szellős szubtrópus jogán
Sütkérezik a
Leguán.

Télen,
Ha lékből halászol,
Ennyi,
Mit a lék eléd kirak:
Emlékirat.

Szózacc

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Ezer nép építette föl,
Egész jól és hamar.

Mert tudta jól a bölcs apát
Embert honnan hozat,
Hogy ezredévig álljon egy
Bizánci boltozat.

Nem volt szűkmarkú, sem fukar
A sok-sok déli nép,
Hisz Attikából érkezett
A háztetőcserép.

Ezrével jött a sok török
S bár egy sem volt zseni,
Tőlük tanultuk meg talán,
Hogyan kell fürdeni.

S a nagy király korán mikor
Miénk a fél világ.
Másolni kezdtük boldogan
A szép itáliát.

Kastélyt épít a földesúr,
Varázsos gondolat,
Csak tudni kell, hogy készül el
A jó cseh boltozat.

Barokk templom, meg jó ha van,
Hát építsünk, igen!
Olyan legyen, mint odakint
A Vierzehnheiligen.

Az asszony varr a Singeren
S oly boldog, hogyha varr,
Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar!

Kitalált titok

Angol szövetből egy csinos kabát,

Arany függő, füledbe tervezett,
Megbízván Giorgio Armánit magát
Egyéniségednek való ruci,
Hej, CICAMUCI

Egy nyári est a Covent Gardenen,
Virágos kedvű alkalmi zenészek,
Mindenki táncol veled és velem,
A tér formája is faramuci
Hej, CICAMUCI

Egy színházi est a Barbicanban
Parfüm szagú bársony széksorok,
Díjkiosztó Berlinben, Bécsben, Cannesban,
Habos kávé a híres Place Pigalle-ban
Máris boldog vagyok.

Egy Hercegnő nevű hajón egy este
Világító jéghattyúk között
Egy kedves úr, míg asztalunk kereste
Kezedben ráksalátával töltött buci
Hej, CICAMUCI