Amatőr Művészek

A rózsaablakon átszúr a fény,
S hűvösre koptatott rideg kövén
Okos mérmű diktálja versét.
Egy csöppnyi csönd,
Ifjonti szertelenség,
Megfejthetetlen gótikus talány,
Színlelt erény,
Műfű-utcalány,
Szekreteres, szecis karácsony,
A farácson féllábú gólya,
És Tarpay címadó fenyőrigója.

Holdhintás, ringlispíl asszonáncok,
Körhintára ültetett románcok,
Éjfélutáni cyber-csend
Néma hegedűje,
Ütemhangsúlyos
Jajdulások
Kisikló hiánybetűje,
Esélyfüggönyök
Szomorkás cérna-tüllje,
Nincsen-virág hulló hajtása,
Mirian elfúló sóhajtása.

Csend.
Feslett angyalok
Festett zenéje,
Filterszerelmek
Túlhajszolt szenvedélye,
Emlékkönyv-könnyek
Nekifeszülve
Cinkos közönynek,
Egyhangú,
Spiáter harangok,
Hálátlan hálás,
Hálás, jól hangzó rangok,
Halott fűz rügyező ága,
Eda világa.

Csendes éj után
Talányos hajnal,
Csengettyűszó,
Erdős halihó,
Tollkabátos, kis fenyőrigó.
Apró seb,
Mi annyiszor bevérzett:
Honleányi,
Hófehér önérzet,
Szerény fülkében térdeplő
Madonna,
Jászlában
Szerelme,
Pénze, gondja.
Vészharang kell végül,
Hogy megérje
Tintát venni fel
A Tollhegyére.

Hiátusokból
Előfaragott,
Balsafabordás
Könnyű kártusok,
Megreccsenő
Sorsoppozíciók,
Szájharmonikára írt fugák,
Halcsontfűzős
Játékorgiák,
Tékozolt virágból
Száraz koszorú,
Átvészelhető
Könnyed ború,
Díszdoboz,
Mely nem csukódik be,
Klaffra,
A Mafla.

Kihűlt viharra
Rá-ráreccsenő,
Komoly palánkú,
Vén szárazdokkos.
Okos
Muházva,
Ázva,
Új rétegekkel
Régi vázra,
Saját magával parolázva
Hiányjegyzékét összeírta:
Árboca bírta,
Szemét kisírta,
De a vitorla,
A Vitorla

Valami nagy nádasba porla.

Sok darabból álló
Krétakészlet,
Óriás körképből
Furcsa részlet,
Sziréna,
Ami elenyészett.
Hangcsík nélkül
Vetített
Filmek álma,
Útvesztő,
Sötétben fel-fel villanós.
A bölcs világból itt ragadt
Janos.

Kovácsszögekkel
Felszögezve,
Ősanyagból tűz általnyúlva,
V-varrat fényétől megvakulva,
A falra vaslétrát hazudva,
Felmászik
Minden este újra,
Kemény
Kohók
Kéményén keresztül,
Lelke valami másra rezdül.
Kalapácstól kemény a karja,
Esténként másképp akarja.
Lágy,
Virágos,
Inda hinta,
Mesélő erdő
Labirintja,
Lányszívekből csepp öröm,
Isten áldjon,
Mészölyöm.

Költött varázsban,
Kő között,
Sztalagmitokba költözött
Cseppkősorsú
Csontokon,
Gótikus
Csont csoportokon
Keresztül,
Életen,
Halálon,
Árnyéktalan,
Zenétlen bálon,
Kőszárnyú
Könnyed repülésben,
Átélve,
Félve,
Halva mégsem,
Ahol sejtelmes, kék a tó,
Kékruhás Kopogtató.

Kétujjnyival
A borzalom fölött,
Elköltözött.
Helyén egy új divatnak,
Sátánfejű,
Új mestert
Avatnak.
Félelemből
Mintázott
Plasztikákból,
Vérből kivont
Kevéske sóból,
Sikoltó viviszekcióból,
Hagyományból és unikumból,
Szellemi narkotikumból,
Rafináltan,
Talán
Tanultan,
Alkimistákhoz elvonultan,
Szellős szubtrópus jogán
Sütkérezik a
Leguán.

Télen,
Ha lékből halászol,
Ennyi,
Mit a lék eléd kirak:
Emlékirat.

Asszonykoszorú

1

Anyja neve: Krumpholz Z. Filoména,
Otthon szült, mint a székely asszonyok,
Úgy kiáltott a bábáért: Hebamme!
Mert szenvedni csak németül tudott.

De nem késett soká az anatéma,
Kutyákkal kutattak át minden zugot,
A férje honvéd ezredes! (ő béna),
S az ávéhás tiszt a hátába rúgott.

Egy szalmazsákon hált a puszta földön,
Lópokrócokba mormolt sok hő imát,
Kitelepítés rosszabb, mint a börtön.

És nem hagyta el e szörnyű mániát:
"Időmet itt is úrinőként töltöm,
Nagyenyeden szültem Margit Máriát"

2

Nagyenyeden szülte Margit Máriát,
Ki Debrecenben lett színészkirálynő,
És szorgalmasan szolgálta Tháliát,
Éva, Aase, Várenné és a Cárnő,

Megszállottan űzött bűvös mágiát,
(A ráosztott szerep húsára ránő,
Már szerep szerint cseréli önmagát),
A pesti brodvén ismert lett korán ő.

De nagy pocakkal légitámadáskor
Bunkerba menni – ez már az élet-szcéna
Vakolat hullik, s mindenféle más por.

Hadi helyzet s flekktífusz már a téma,
Vakon megy az autó kint az úton,
S a széles utat úgy hívják, Aréna.

3

A széles utat úgy hívták, Aréna.
Ott állt a híres Regnum Mariánum,
A békeév utolsó maradéka,
Csak később jött a bolsevista számum.

Holnap késő, kereszteljük meg még ma!
A kis családtól jött az ultimátum.
Repülő búg és felbőg a sziréna,
Egy légitámadásból így lesz fátum.

Remek színész, a kedves Klára asszony
Tudja, mit tesz: voluntas fiat!
Keresztanyának felkérni szabadjon!

Nem hagyhatja el a színpadát?
Csak egy órára kell, hogy itt maradjon,
Hol Margit Mária szülte meg fiát.

4

Hol Margit Mária szülte meg fiát,
Ma semmi sincs, csak csenevész virágok,
És pázsitra döntött genitáliák,
Aztán a múlt a gyepben elszivárog.

Apja meghatódva mondta, hogy vivát!
Mikor a fiú asszonykára vágyott,
S a házhoz hozott egy ostoba libát
Akit elvett, aztán még meg se hágott.

Anyatejem talentummal volt telve,
Boldog Isten! Hol a színészi véna?
Ki lehet az, ki életre nevelje?

Fenn a mennyben mindenki süketnéma?
Ó Szűzanyám! Áldott e méhed kelyhe?
Ó! Ave Maria, gratia plena!

5

Ó! Ave Maria, gratia plena!
Nomen est omen! Mert ő "csak" Mária.
Napi téma, hogy szalma-e, vagy széna,
Újabb nő kegyére kell még várnia?

Ám csapdájából kicsúszott a préda,
Csak múzsa maradt és monománia,
Szentek közül törültetett a céda,
Nem használt vers és szerelmi mágia.

Tanácsadók és régi jóbarátok
Kutatták azt a gigantikus hibát,
(amit én így kívülről most se látok),

Tán szeretni kellett volna Tháliát
Kimenekülni épp úgy, mint a rákok,
S ő házhoz hozott egy Annamáriát.

6

S ő házhoz hozott egy Annamáriát,
Hogy a sátánt belőle majd kiűzze,
A depressziót, s a szörnyű mániát.
Az epikrízist naponta betűzte.

Párás ablakon bizony nem látni át,
Néhány hasáb fát lökni kell a tűzre,
Egy szerzetes türelmét kellett szánni hát,
Az elmebajba becsomagolt szűzre.

Ha semmi sincs, se pénz, se bor, se asszony
Könnyen lesz a férfi garázda, léha,
Ha nincsen birtok, föld mit elmulasson,

Sovány kenyér a szexuál-diéta.
Csak a nászágy, az volt magántulajdon,
De fölkereste Christiane néha.

7

De fölkereste Christiane néha,
Bár szótárazni kellett a szerelmet,
Volt valami bűbájos hozadéka:
Három nyelven tukmált rá figyelmet.

Akár a híres mesebeli béka,
Ki a csóktól nyer hercegi kegyelmet,
Bár ijesztő volt nyelvi zagyvaléka,
Itta szavát a lányka, mint a gyermek.

És aztán jöttek titkos átverések,
Mert biztos nyeregben érezte magát,
Nem mutatott megbánást, szemérmet.

S már érezte az útilapu szagát,
Hozott száz nyelven érthetetlen érvet,
Miközben Clarissa szült egy kisbabát.

8

Miközben Ckarissa szült egy kisbabát
Titokban persze, hogy ne tudja senki,
Bár nagyon feszült hasán a kiskabát.
Gondolta, majd a pénzt előteremti,

De a szerkezetben másutt volt a gát,
A boldogságot egész más jelenti,
Tudja, mért nem gondolhatta meg magát,
Felelősségre nem vonhatta senki.

A végtelen időbe nőtt a gyermek,
Oda, hová csupán az égi szem lát,
Ahol a fényesség már árt a szemnek.

Clarissa el se hagyta azt a cellát,
Ahol nyomára lelt a szerelemnek,
És Emília szülte Gabriellát.

9

És Emília szülte Gabriellát,
Aztán egy Gábort, és ennyi épp elég,
Pelenka és mosás, ameddig ellát.
Egy hatalmas házban önkéntes cseléd.

Szavak nélkül senyvedve aprehendál,
El kéne menni - csak halogatja még,
A pénz, a pénz az úr, akár a Szent Grál,
És ha nem jön el, hát eljön majd a vég.

Nézzetek szét, itt minden a tiétek.
Aki szeret, ágyamnál ne virrasszon,
Ne kérdjetek már semmit, mert kitérek.

Csókaljatok meg, mert most már elalszom!
De aznap éjjel elfogyott az élet.
És Gabriella szép volt, mint menyasszony.

10

És Gabriella szép volt, mint menyasszony.
A reflektorfényből választott fiút,
Késő volt már, hogy bármit elhalasszon,
Mert nagy áldozattal jár minden kiút.

Élvezetből sok mindent behabzsol,
Sok minden jár, de nagyon kevés mi jut,
A fény kihunyt, s kevés jutott a tapsból,
S bontására vár a régi szép redut.

"Bevállalós" - csak sejtem, mit jelenthet,
Olyan, ki jó, ha az orráig ellát,
Tervek nélkül vesz téglát és cementet,

Az én szép házam az én váram. Fel hát!
S egy szent fohászt az alapkőbe rejtett
De megutálta a kolostorcellát.

11

De megutálta a kolostorcellát,
A szent családot és a gyermekáldást,
S a régi elhatározást: Legyen hát!
A szenteskedő ócska szemrehányást,

Felkereste a temetőparcellát,
Feledve minden régi szembenállást,
Mert Emília már mindenhova ellát,
S vele jól ment a pajkos összejátszás.

Gyermekévek, a Kecskeméti Színház,
Veszprém, Ágacska, a Két magyar asszony,
A nagy bankett, az első nagy kacsintás,

A ballagás, hogy könnyeket fakasszon,
Apa keze, a vén kiszáradt virgács,
Magdolna felvállalta, hogy virrasszon!

12

Magdolna felvállalta, hogy virrasszon!
Ha múzsa kellett az orvosok helyett,
És felvállalta, hogy gyógyszert írasson,
Vagy kicserélje a lehányt fekhelyet.

S ha úgy adódik, el sose mulasszon,
Alkalmat, ha készen áll a szerkezet.
S az ősz Peterdit izgatja a vászon,
Karcsú aktot rendel, és hozzá szenet,

Magdolna egyszer jó lesz Máriának,
Úgyis minden feladatot ellát,
Modellt áll majd a nagy kálváriának,

Át kell ölelje majd a Gabriellát,
Dallamát idézi épp egy áriának,
Amíg a festő festi a predellát.

13

Amíg a festő festi a predellát.
A műteremben asszonyok zenélnek,
Kikerekít egy sosemvolt legendát,
Színezni kéne, de mi a fenének?

Akvarellel egy elszáradt eperfát,
Vagy csak a színét a macska szemének,
Korpusz nélkül egy egyszerű keresztfát,
Ne maradjon utána szégyenérzet.

Adj egy petákot a két szép szeméért,
Egy elmenőt már senki ne marasszon,
Nem jársz rosszul, ez éppen egyenérték.

Legföljebb többen risztelünk a hasznon.
Fessen! Fessen! Mindig csak erre kérték,
S minden fontatlan dolgot elhalasszon.

14

Minden fontatlan dolgot elhalasszon!
Az őszi erdő körmönfont színeit,
Csak azt tegye, amit kíván egy asszony,
S ne gyűjtögesse gyermekded rímeit.

A ráncokon már nem segít a flastrom,
A vén rokkantnak amúgy se jár keredit,
Hisz lendületből él égi malaszton,
Csak összekoszol egy tiszta hokkedlit.

A nagyszülői évek gyermekévek,
Ezért szerethetők a vének néha.
Ha nem zavarja, tartson gyermekének

Ez nagymamával sokszor volt a téma,
Bárcsak engemet is akképp szeretnének,
Anyja neve: Krumpholz Z. Filoména.

15

Anyja neve: Krumpholz Z. Filoména,
Nagyenyeden szülte Margit Máriát.
A széles utat úgy hívták Aréna,
Hol Margit Mária szülte meg fiát.

Ó! Ave Mária gratia pléna!
Ő házhoz hozott egy Annamáriát,
De fölkereste Christiane néha,
Miközben Clarissa szült egy kisbabát.

És Emília szülte Gabriellát,
És Gabriella szép volt, mint menyasszony,
De megutálta a kolostorcellát.

Magdolna felvállalta, hogy virrasszon,
Amíg a festő festi a predellát,
S minden fonatlan dolgot elhalasszon.

Ballada Soror Vox Humana emlékezetére

Jól emlékszem, még Picardiában
Megkéseltek egyszer rendesen,
Varangyosra dagadt fel a lábam,
S így bicegtem alvadt-véresen.
Már pünkösd volt, mikor rám találtak
Amiens és Abeville között,
Úgy ébredtem vigyorgó pofával,
Mint aki már át is költözött.

Sebeimen balzsamos kötések,
Fenekemen új nadrág feszült,
Nem voltam az amiensi érsek,
De már nem is mocskos menekült.
Persze rögtön a csapszékbe mentem,
Tudakolni: Ki a jótevő?
(Vérrel, sárral össze-visszakenten
Egy clochardra ki lehet vevő?)

Úgy mesélték, itt Picardiában
(Amiens és Abeville között)
Benedictus Soror Vox Humana
Négyszáz éve már elköltözött.
Pünkösd táján gyakran újra látják,
Magdaléna lányokra hajaz,
Szél cibálja kékesszürke fátylát
(Mindig más? Vagy mindig ugyanaz?)

Fortabest a guta megütötte
(Bognár volt és patkoló kovács).
Temetésén megjelent mögötte,
Mint Lázárén a názáreti ács…
Gontiert a nyaktilóra vitték,
Mert a révnél húsz tallért lopott,
Ott is látták Soror Vox Humánát,
És a hóhér jól mellé csapott!

Cortimer a húsz szökött fegyencre
Harminc muskétással lövetett,
S nedves lett a lőporos szelence,
Záporeső záport követett.
Tizenhárom ép bőrrel megúszta,
Túl vannak rég árkon, s bokrokon,
Bendictus Soror Vox Humana
Imádkozott ott a várfokon.

Emlékére szobrot is faragtak,
(Isten tudja valódi helyét),
Szentségit a rohadék parasztnak,
Ki lelopta bánatos fejét!
Sebeimnek nagy része behegedt,
(Csak a lelkem gennyes egy kicsit)

Ajánlás:

Ha szurkálnak, húzd be jól a segged,
S a balhét majd mások elviszik!





AMF - Hozzászólások


Dátum: 2007-07-04 10:53:42 -- írta: kopogtato
Mint Villon:) 

Dátum: 2007-07-04 21:49:20 -- írta: tonibacsi
˝Persze: nem nékem állna a deres,
ha úr lennék (és nem AMF-es)
de mivelhogy szegény bitang vagyok,
a vallatásnál csak pofont kapok,
s most, hogy még hozzá kínpadra itélnek
ha hegyes szögekkel a húsomba tépnek,
ha olajba főznek, ha négyrétre vágnak:
most is, most is fogjam be a pofámat?



Dátum: 2007-07-04 15:20:05 -- írta: Vox_humana
Nyolcsoros rímes versszakok. Villont idézted -nekem is- amikor elolvastam :) már a cím miatt is, mert villoni értelemben a ballada dalformát jelent, nem dalban elbeszélt tragédiát, tartalmi sajátságot. Az irónia, a cinizmus ragyogóan megvillan (s már csak Benedictus Soror Vox Humana historit :) kell megismerni ahhoz, hogy megértsük a versed)
A befejezés -Ajánlás- szókimondó, ütős. Tetszik. Mesteri! Választékosan írsz, mint mindig.
Élvezet volt olvasni ezt az emlékezést. Köszönöm.
Vox



Dátum: 2007-07-04 21:15:42 -- írta: margot
Fantasztikusan jó, ami az én véleményemet illeti.
Köszönöm! Margo

Dátum: 2007-07-04 23:12:58 -- írta: tonibacsi
Köszönöm, hogy olvastál, most én is foglak!

Dátum: 2007-07-06 14:56:34 -- írta: margot
Én nem azér˝ olvasok, hogy vica-verza:)



Dátum: 2007-07-06 22:22:54 -- írta: Scytale
Kiváló!:)
Élvezettel olvastam... Ütős, ízes, őszinte, s leleményes írás... Nem egy soron derültem, s mégis mily jól megírt.
Köszönöm, olvashattam:)
Sky

Dátum: 2007-07-10 01:12:37 -- írta: tonibacsi
Spórolnom kell az egérrel
Napfény-eddel úgysem ér fel
S noha gesztusod nemes
Nem vagyok rá érdemes
Szeretettel: Tónibácsi



Dátum: 2007-10-29 11:39:49 -- írta: Bird
A ballada maga?! Kivetnivalót nem látok... Formailag korrekt, választékos szóhasználat, -elbeszélés...
Az ajánlás?! Valami eszméletlen...: D Hatalmasat röhögtem a végén...
Ehhez kevés ez a pár csillag, megy a kedvencekhez...;)



Dátum: 2007-10-29 15:19:57 -- írta: Gaboor
fantasztikus, szétröhögtem (első) lepődöttségem, ez odabasz:-)))))



Dátum: 2008-01-17 21:04:09 -- írta: Gazsi
ez valami csuda... igazából akkor hagytam abba a versírást - alig elkezdve - mikor olvastam Eduárd hogyan ír... ha téged korábban olvaslak el sem kezdem... szédületesen könnyed, minden szó a helyén

Dátum: 2008-01-18 00:56:34 -- írta: tonibacsi
Nem értem! Mit nem kezdesz el?
Kedvenceidet (nekem Villon) meg kell tanulni! Én a szinművészetire felvételiztem, ezért tanultam meg a ˝Kis Faludyt˝ kívülről. Úgy sétáltam a városban, hogy a stanzák ütemére lépkedtem. Szerelmes leveleim sikerét és ifjúkorom nagy dugásait egyaránt Faludynak köszönhetem. Ideírom Charles Dullin nagy mondását: Van Gogh pályája kezdetén Millet-et másolta, mégis Van Gogh lett belőle, mert mielőtt felborította volna a festészet szabályait, megtanulta a festő mesterséget. Versformák nem ugranak ki senki homlokából, ahhoz fárosznak kell lenni. Kedvenc költőd legszebb verseit tanuld meg! (És nem görcsölve, minden este olvasd fel magadnak) Az első ürsikló is egy utasszállító hátán tette meg az út nehezebb részét, artán irány a k o z m o s z!
Üdv: tonibacsi (és kössz, hogy olvastad!)

Dátum: 2008-01-18 09:12:05 -- írta: Gazsi
tónibácsi, köszi a tanácsot, de a színművészetit kivéve kb egy cipőben és korban járunk:))))... na jó, lehet pár év előnyöd - nem sok - mert apám is édesapád korosztálya volt...
csak az írást kezdtem későn, és hagytam abba időben:)))




Dátum: 2008-01-18 00:16:38 -- írta: Zolewee
Igen, ilyet olvasva az ember tényleg eltöpreng azon, hogy lekén tenni azt a tollat.
Szenzációs. Köszönöm, hogy olvashattam!
Ui: Boldog Névnapot!
Tisztelettel: Zolewee

Dátum: 2008-01-18 00:25:16 -- írta: tonibacsi
Aranyos vagy Zolewee!
Sose szabad a szerszámot letenni! Michelangello mondta (tudod, a Dávidos): a zsenialitás egyenlő: szorgalom, szorgalom, szorgalom. Én sajnos lusta állat vagyok, de te ne legyél! Ok?
És kössz a névnapi figyelmességet!
Szeretettel: tb.



Dátum: 2008-01-20 23:21:54 -- írta: AAKrysten
˝Kedvenceidet (nekem Villon) meg kell tanulni!˝
Így már értem tökéletes soraid zenéje honnan csavarodott elő... én Pilinszkynél gyökeret vertem, de képes vagyok azért Villonra is felnézni,... miként mostmár Rád is. Ez az írás egy Mestermű!
Tisztelettel:
Krysten
T. W. D.

Dátum: 2008-01-21 22:11:08 -- írta: tonibacsi
Szia Kris!
Érdekes így, alapvető érzékszerveimet kiiktatva beszélgetni! Ennyire kedves szavak olvastán a magamfajta arra gondol, nem cikizés-e? Hiszen a villoni stanzák utánzása (sokak által lesajnált) játék csupán.
Ezen vers kapcsán írta Margot, hogy az olvasás (számára) nem vica versa ( l. fentebb), és szerinted?
Üdv.: tonibacsi




2012. 10. 16. ismételt megjelenés az oldalon

hozzászólások: 

Tintafolt  2012, október 18. Idő: 09:31:02Osztályzat:

Sebeimnek nagy része behegedt, (Csak a lelkem gennyes egy kicsit) Ha szurkálnak, húzd be jól a segged, S a balhét majd mások elviszik! Nagyon tetszik a történelmi része, és nagyon tetszik a lezárása is! Valóban mások viszik el a sarat! Üdvözöllek barátsággal. Tintafolt Stanci 2012, október 18. Idő: 21:09:52 Köszönöm kedves hozzászólásodat. Valóban van érdekes 'történelmi része' is, csak kicsit áttételes. Üdv: tonibacsi kosa 2012, október 19. Idő: 21:24:12 Ügyes vagy nagyon:-), a 'tudás birtokosa', s gratulálok a Quasimodo verseny különdíjáért (is)! Pusszantás Stancika!:-) Emese Stanci  2012, október 19. Idő: 23:23:38 Megtisztel hozzászólásod haikumester! tb Latomus 2012, október 20. Idő: 03:52:42Osztályzat:  Envoi (másoknak is): ez remek, szellemes, pompás opus! Nagy gratula, Stanci! Balladás üdvözlettel: Latomus Stanci 2012, október 22. Idő: 20:57:37Osztályzat: nincs Köszönöm Latomus! Blade Attila   2012, október 20. Idő: 08:42:17 Szervusz! Ez nekem tökéletes, nagy élvezettel olvastam!:) Az ember fejlõdését nem segíti elõ, ha a konfrontációt minden esetben elkerüljük. Nem minden esetben van valaki más, ki elvigye a balhét. Minden jót! Penge… Funakoshi san Stanci 2012, október 22. Idő: 20:59:37 Köszi! Azért ez a ballada nem az ajánlásról szól! avenraa 2012, október 26. Idő: 17:22:50Osztályzat: nincs És ilyenkor hol a cenz ura? Stanci 2012, október 26. Idő: 19:07:10 Miért kellene? Egy közösségi oldalon kétféle kontaktus jöhet létre: 1 a laptulajdonos és a regisztrált felhasználó között, 2 a lapon (a mûködési szabályzatot betartó) publikáló felhasználók egymás közt. Én a 2-es típusú találkozásokkal élek. Kár ezt az 1-es irányába tuszkolni. Vox Mártiról, mint kollegáról nem vagyok hajlandó lemondani - és nagyon helyesen - a moderátori osztály is ekképp értelmezte a fenti verset. tb Vox_humana 2018, május 1. Idő: 20:41:22Osztályzat: nincs Mikor ez a vers újra felkerült  már nem voltam itt, de így utólag is köszönöm, hogy nem mondtál le rólam.  (a dátumból látva, éppen egy rettenetes tragédiát éltem át... akkor "bele is haltam") ... de itt vagyok már újra, csak te nem jössz Tóni bá'. Fehér Csaba 2012, november 22. Idő: 14:07:22Osztályzat:  Nincs mit mondanom, azt is röviden teszem: Bravó! Üdv, hung Nandus_Germanus 2018, május 1. Idő: 21:13:54Osztályzat:  E sorokat olvasva olykor Rejtő Jenő művei köszöntek vissza, hisz van némi párhuzam, valamint a csípős, intelligensen szellemes, valahol mégis keserű humor (nem hittem, hogy létezhet ilyesmi) egyedi és semmihez sem fogható volt. Nem ismerem a történetet, de mély szánalmat éreztem a Sororral kapcsolatban... Remek időtöltés volt olvasni! Üdvözlettel: Nandus Germanus Vox_humana 2018, május 1. Idő: 21:26:46Osztályzat: nincs Ez az áttétel  J  nagyon remekül sikerült. Mintha Villon-t olvasnék. ... de ilyet csak Tóni bá' tud. Nagyon ölellek (így utólag is) Vox Márti