Teddy

Gyere öreg,
nézünk egy üveggombot,
vattasérved
gondosan visszatömjük,
s kikeféljük a port
elkoszlott fenekedből.
Egyből
jobban nézel ki egy tízessel.
Ne ess el,
inkább kapsz új talpat.
Az ilyen alkat
elég esendő:
üres a bendő,
a has puha.
A kutya alszik,
a macskák esznek,
én most az ölembe veszlek,
s elmesélem
télen
milyen hosszú az este.
Fázunk…
De most már nyár van,
ketten teázunk.
Nincs cukor.
Ez egyszer nézd el,
neked jó gesztenyemézzel,
s van itt dió is.
Direkt örülnék,
hogyha csennél,
s fülembe súgnád,
mit szeretnél.
Meleg szobát,
lakájos hálót,
opál pohárban mécsesekkel
reggel
kávét és friss pogácsát,
mézes csókot,
esetlen bókot,
hátadra egy bolyhos pokrócot,
hosszan búgó
bájos zenéket,
egy képet
arannyal és ezüsttel,
füstölőt
bódító füsttel,
új hitet,
egy másik kontinensét,
Rabindranath Tagore
versét,
medveszőlő levél illatát,
amit szerelmes
borzongás hat át,
egy álmot,
egy igent,
mely reggelig
a párnádon pihent,
önzetlen, nemes tapintatot
befejezetlen,
kedves mondatot…
Minden tiéd,
bátran,szeretve vedd el,
S mosolyogj rám
új üveg szemeddel!