Dobókockák és játéktrombiták,
Markírozott, imitált figyelmek,
Értelmetlen l’ art pour l’ art viták.
Ez volt, amit életünknek hittünk,
S szeretteinknek engedjük tovább,
Amit szakadt szatyrainkban vittünk
S dédelgettünk, mint a nagy csodát.
Aztán majd a Megnevezhetetlen
Jutalmul enged még egy csonka kört,
Újraélünk mindent képzeletben,
Bár a pálya szépen meggyötört,
Elvegyülve a nagy végtelemben
Iszunk egy jégbehűtött barna sört.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése