Címkéjét az egyedüllétnek.
Borosták nőnek a pofámon,
Senki sem kéri tőlem számon
Lámpásomban mért nincs szövétnek.
Immár a csendből is kifogytam,
Zajongani meg semmi kedvem.
Harapok egy nagyot a Mostból,
Kibámulok a villamosból,
Minden vágyam szélnek eresztem.
Nem akarok tőletek semmit,
Derűs mosolyt, feszült figyelmet,
Egyebet úgysem akarhattam,
Beletörődtem: kicsi a farkam,
S unom az úri illedelmet.
Okafogyott a macskavíz is,
Múlt héten elment a macska.
Akinek még macskája sincsen,
S nem lóg egy madzag a kilincsen,
Az életének semmi haszna.
Édes kutyám, el kell most mennem.
Rád hagyom ezt a gazdaságot,
Megérdemled jó kutya voltál,
Pisálni kellett, mindig szóltál,
Nem játszunk többet gazdiságot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése