Negyvenegyig számolj magadban!
Hallod?
A partra igyekvő hullámok tarájából zokogóan hullnak a gyöngyök.
Holt kagylók hahotázó hímpora csillan, s restaurálja simára a csendet.
Ott, hol a jégkék szívzörejét még föl se fakasztja az isteni mélység,
őselemek frigyeként egy mélytitkú, feketéllő nagy zuhanás van a távolban születőben.
Most kezd törni feléd, amikor már domború vállán átsüt a naptüzű felhő, s benne viháncol a zöldfenekű, kamaszos locsogású sok kicsi sellő.
Negyvenegyig számolj magadban!
Érzed?
Szörnyű gigászi erő viszi messzire talpad alól eme gyermeki játszadozó terítéket,
és még föl se sikoltasz,
tiszteletet követelve a partra rohan zabolázatlan paripákkal, s vízostort csap a szádba
A léha hatalmú szörnyű Poszeidón.
Lélegzetnyi hatásszünetet tart néked a tenger,
S játszi vihánccal új hullám születik
bőcombú, csalafinta szelek irgalmatlan öléből.
Gyorsan felkamaszodván gyűri a mélybe a kékvérű Okeánosz nagyszerű titkát,
S támad a partra a hátán megfeszülő csodafényű úri smaragddal.
Negyvenegyig számolj magadban!
Látod?
Messze az ég kiderül és fénycsík szúr be a térbe,
zöldszemű nap tűz éket a hab tarajára.
Békés dallamokat penget az északi szél is,
Bár a kegyetlen déli vihar maradéka kaffog a reffelt, béna vitorlán.
Most hunyorogva, a résnyire nyílt szemeiddel
Kérlek időzz el a karcsú hajó derekán,
És kutakodj kicsikét, vajon ismered é?
Lassan a fák tetején zsiborognak az esti kabócák,
Kékhasú kagyló indul aludni a pari kövekbe
Vedd fel az inged, tedd a zsebedbe.
Hallod?
A partra igyekvő hullámok tarájából zokogóan hullnak a gyöngyök.
Holt kagylók hahotázó hímpora csillan, s restaurálja simára a csendet.
Ott, hol a jégkék szívzörejét még föl se fakasztja az isteni mélység,
őselemek frigyeként egy mélytitkú, feketéllő nagy zuhanás van a távolban születőben.
Most kezd törni feléd, amikor már domború vállán átsüt a naptüzű felhő, s benne viháncol a zöldfenekű, kamaszos locsogású sok kicsi sellő.
Negyvenegyig számolj magadban!
Érzed?
Szörnyű gigászi erő viszi messzire talpad alól eme gyermeki játszadozó terítéket,
és még föl se sikoltasz,
tiszteletet követelve a partra rohan zabolázatlan paripákkal, s vízostort csap a szádba
A léha hatalmú szörnyű Poszeidón.
Lélegzetnyi hatásszünetet tart néked a tenger,
S játszi vihánccal új hullám születik
bőcombú, csalafinta szelek irgalmatlan öléből.
Gyorsan felkamaszodván gyűri a mélybe a kékvérű Okeánosz nagyszerű titkát,
S támad a partra a hátán megfeszülő csodafényű úri smaragddal.
Negyvenegyig számolj magadban!
Látod?
Messze az ég kiderül és fénycsík szúr be a térbe,
zöldszemű nap tűz éket a hab tarajára.
Békés dallamokat penget az északi szél is,
Bár a kegyetlen déli vihar maradéka kaffog a reffelt, béna vitorlán.
Most hunyorogva, a résnyire nyílt szemeiddel
Kérlek időzz el a karcsú hajó derekán,
És kutakodj kicsikét, vajon ismered é?
Lassan a fák tetején zsiborognak az esti kabócák,
Kékhasú kagyló indul aludni a pari kövekbe
Vedd fel az inged, tedd a zsebedbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése