Én fekszem itt

"Én fekszem itt a kihűlt földön:

Eleven kincse még a nyárnak,"
Eleségül az enyészetnek,
Pajornak, temetőbogárnak.

Gyere el értem te barna asszony
Utoljára verj a világra,
Addig verj, míg a két szememből
Ki nem hajt a tavasz virága.

Legyen tiéd megküzdött sorsom,
Megérdemled, mert hittél bennem,
Legyen tiéd a trágya testem
S lelkemből sarjadt új szerelmem.

 (Nagy László versére)