Holdomiglan

Egyenesítem már a Holdat,

Emeljen fel engem, a holtat,
Lassan az élet kilakoltat.

Teliholdkor meglátogatlak
Ott, a paplak
És a temető között.
Gyöngyökbe öltözött
Fényangyal leszek.
Teszek
Hajadba fényvirágot,
Fél világot
Zálogba téve.
Öt-hat éve
Csak erre várok,
Ahol kökörcsint hajt az árok
Holdsugárból ostort csinálok.

Pegazusokat zabolázok
S ahol ázok,
Tükörképedbe lép a tócsa.
Bizony azóta
Tenger lett, szirének birodalma,
Ahol a sírás irodalma
Lehúz a mélybe,
Szenvedélybe,
Éjbe.
S nem a személybe,
Égi másába botlok tétován
Szép, sovány
Vagy telt, rubensi volt?
Egy tudja tán,
A Hold.