Szenteste

Arany varázsú szép szenteste volt
Halkan dúdoltad saját kis dalod
Szemed tükrében élt a gyertyafény
Törött gitár húrját pengettem én,
S hogy meghatódtál mélyen meghatott.

Elhoztad hozzám szép szerelmedet,
S kibontva bájos selyem szalagát
Örömmel adtad és rajongva azt
Amit másnak tán még pénzér se adsz,
S hozzá a csókod édes zamatát.

Gáspár Menyhért és Boldizsár helyett
Tömjént, mirhát adtál s aranyat,
Mikor a melledet kezembe tetted,
Minden csókomat külön szeretted,
S körbecsókoltad a nyakamat.

Majd összekapkodtál minden ruhát,
S a karórádon nézted az időt,
Én nyögtem egy esetlen vallomást,
Szabadkoztál, nem adhatsz semmi mást,
Befűzve épp az apró kis cipőt.

A gyertyaszálak elkezdtek csöpögni,
Lágy viasz tapadt a lucfenyőhöz,
Ajándékod még lükzetett kezemben
Bámultam, mint a borjú Betlehemben,
S visszamentél a régi szeretőhöz.