2013. január 10.

Vízó-orgazmus


Hallod?
Pulzál a végtelen.
Valami félig matt csempébe belelátom,
amit kihagytam,
ami fel sem merült, mint eshetőség:
Szamothrakéi Niké szerelme.
Fejetlenül, de rettentő szárnyalóan.
(Ki sorsjegyért sosem áll sorba,
azt a sors végérvényesen kihúzza)
A csodák és varázslatok korát is meg kell nyitni,
mert csak lelketlenek és hitetlenek
forrasztottak rá ólmos zárjegyet.
Érzed?
Pulzál a végtelen.
A fényévek már szép lassan rövidülnek!
Közeledik, s ne mondd, hogy el nem éred!
A spektrumot csak úgy látjuk fehérnek,
ha szédülésig pörög őrjöngő röpte.
Csak nyitni kell, s a rögtől elszakadni!
A szárnyalás biztos több mint a semmi,
a nincs-úton is lehet előre menni!.
Az anyag, ha átfordult erőbe,
fényspermiumot lő a levegőbe.
Megáll a csend,
pulzál a végtelen,
vétkezel,
s én benned létezem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése