Lux

Mennyi fény!
Tapintható a selyme.
Mozdulatlan, és mégis üzenne.
Bársony lángok apró végtelenje,
Mindent fehérre könnyez,
Karácsonyos, ánizsos furcsa könny ez.
Üveghéjú gömbhullámokon halk szűz dallamok
Elhalkulnak, s máshonnan újra kelnek.
Árnyéktalan fényfürtök énekelnek.
Kifelé nem taszít semmi,
Közelebb, előbbre menni!
Forog a tér, vagy tükrök boltozódnak?
Elfolyt a terhe, áttetsző lett a holnap.
Voltam már itt, vagy anyám mesélte?
Álmodom magam bele egy régi képbe.
Ez egy karácsony, vagy mind összetéve?
Angyalhajon átbukó figyelmes tekintet:
Egy ismerős tekintetével intett.
Megállok itt, hogy halljam szívverésem,
Visszafog legendás nem-merésem?
Meleg a fény és fogható a köd
Várnak, hívnak ott a köd mögött!
Anyu! Szólj már, mi ez itt, mi van?

Hát… meghaltál édes kisfiam.