Ibolyakék csodaszarvas

Ibolyakék csodaszarvas krisztustövisbe térdepel,

Dísz agancsa fénybe botlik, szél muzsikája rejti el.
Mindenütt van, és sehol sincs, hajtó hajtja, vizsla vérzi,
Emberész van a hurokban, istenésszel ő megérzi.
Szarvasbőgés innen, onnan, visszhang válaszol akkordul,
Ibolyakék elsötétül, üldözője visszafordul.
Zajszakajtó sűrű éjjel nem felel a szívzörejre,
Visszatérni senki sem fog már e szarvasülte helyre.
Látható a víz tüzében, hallható a csendzenében,
Ibolyakék csodaszarvas fekete lett, mint az ében.