Ayna

Idefigyelj
te vércsoporttalan,
génspirált se bíró kis majom!
Nincs semmi bajom,
ne félj, nem bántlak!

Megteremtelek
hús-vér emberré,
taj-kártyád lesz és saját parfümöd,
s élettársad a teremtés koronája.
Érdemtelen Évák nyomába lépsz most,
akik nem hittek bennem,
és nem hittek a teremtő erőmben.
Nézz rám!
Hinned kell bennem, hogy hihessek benned,
És Istenné avanzsál bennem a férfi,
(de csak ha jól csinálod).
Nézd csak!
Ez a családfám, itt fogunk állni szépen, kéz a kézben,
s legendává leszel, mint Egressy Etelka.
Cserébe Krőzussá teszel, mert szemed sugarával
kibontod belőlem a régen eltemetett élő halottat.

Látom és érzem kislányos aggodalmad…
Ne félj, emberszülőtte már nem lesz rivális,
véglegesen bezárt az Éden,
te leszel a hiteles feleségem, örökösöm, barátom, kurvám
(legközelebb nem mondom durván, csak ne bőgj, az istenszerelmére!)
Bejáratos leszel a kulisszák mögé, a hármas-négyes filmgyári műterembe, s téged kérlek, legyél Te résen,
ha valahol egy árverésen fölfedezed a nagyapámat,
s ha lesz Quasimodo költői verseny,
elmondhatod a legszebbik versem (a lófaszt álom!),
velem leszel az Anna-bálon, s valahogy azt is elintézem,
minden jó pasi téged nézzen.

Nézz rám!
Hidd el, nincs többé lehetetlen, gyönyörűnek festem a képed
S gyönyörű is leszel, ha érted:
rajongásod festi a vásznat, s nincs se előtted és utánad,
csak nézned kell, s nagyon kívánnod, engem és a hús-vér világot!
Álmodhatsz csodás ruháról, lekoppintjuk egy szép Mucháról,
Tom Wesselmann melleit öröklöd, s szájad szélére apró gödröt
Leonardo da Vinci kódol, s a múzsa képe visszacsókol.

Itt vagy velem!
Ez már nem álom, minden részletét kitalálom.
Rajong a szád, rajong a melled, ezüstösen csillog türelmed,
nincsenek névtelen utcák, átverés, mocskos hazugság,
illatodat nagy Guccik festik, nem húgyszagú kültelki restik.
Akarod? Akkor most megölellek, kemény dalokkal ünnepellek,
megélem és te is megéled, hallom gyorsuló lihegésed,
szemed zsarátja szinte éget, ahogy kezem melledre téved,
élvezem, hogy húznál öledbe, s beleviszel az ütközetbe.
Pegazusom! Lovagolsz rajtam,
s imádod hogy kemény a farkam,
az enyém vagy szerelmem, társam,
dédelgeted acélos nyársam.
Egy verssel máris több az élet,
s nem kell a másnapoktól féljek,
két kávét főzök reggelente,
s én mondom hány cukorral, nem te,
és veszekedhetünk is hogyha kell,
balhézhatok, ha kifutott a tej,
nem lesz fenékig tejfel ez sem,
de legalább van, ki szeressen.

Caribus

Sós szagú erre a csend.

Jártál már Caribus szigetén fellelni az ősi legendát?
Rosszarcú feketéző kincskeresők birodalma.
Szebb napokat látott, de ma már levitézlett furcsa hajókon visznek a távoli kék szigetekre,
Épp a szokásos tengeri bérkocsikázásnak a hússzorosáért.
Mindig akad néhány, aki látja a múltat, vájt agyú vézna tudós, hős, akit űz a kalandvágy.

Itt keresik Caribus szigetén ama szépszemű Ayna hazáját, aki Patroklosz felesége, s más felöl isteni vér:

"Száz oszlop veszi körbe csodás, papirusz fejezettel,
És eme csarnok alatt gránitból faragott piedesztál."

Nézd csak!
A tenger negyven régi könyökkel lett magasabb, mint volt ezer éve.
Az óriás két elefánttal díszített kapuzat már színes szirti korallok burjánzó televénye.

Most merülünk!

Látod?

Csökken a fény, mélyül a csend és meg kell szoknod a kék remegését.
Lassan látni fogod a talapzat több ezer évnél régebben kigyalult feketéllő nagy repedését.

Itt a helyünk!

Lassan tágul a tér, cárt nyakú amfórák hada áll sort, s érzed, hogy befogadnak.
Sok- sok ezer mozaikból muzsikál ki a nagyszerű béke:
Sűrű fonású vesszőből épp labdát fonnak a lányok,
S keblük alól ki-kivillan a mozgás nagy szeretése.

Most ez a kékes fény, mi a tenger alól bevilágít,
Csábit körbeutazni a nagyszerű mívű perisztylt.
Vénusz trónol a tér közepén s vele több kicsi Ámor,
S ezzel az ős szerelem csoda színpada íme, fel is nyílt.

Kézen fogva vezetnek körbe az ősi legendák:
Áttetsző selyem ingben a csóktüzű papnők,
Könnyű babérkoszorúval a meztelen ifjú titánok,
Élj csak, s vissza ne élj, mert elcsábítva esendők.

Lásd meg bátran az arcod az implivium tükörében,
Reszket a félelem is, mint víz tetejében a hullám.
Itt már más az idő és másként fest a kisértés,
Lelkedből jön a fény és visszhangozva le hull rám.

Érzed? A mámor most szabadítja ki végleg az érzést.
Olvad a percnyi idő, s türelemmé roskad a tér kerítése.
Bennem tízezer év szeretése feszül viharossá,
Benned lüktet a kék, ez a végtelenem remegése.

Itt Caribus szigetén te örökre maradsz ez a szépség
Szkülla, Kharübdisz sem vehet el már tőlem erővel.
Tőlem ered ez a mindent átalakító mélyvizű kékség
Így lehet együtt élni egy isteni új szeretővel.

Ayna hajója

Látod-e, díszben a város, az ünnepi Szantinikétán

Jó szagú krétafehér köpenyekbe tolong a sok ember,
Válogatott kavicsokkal van kidíszítve a sétány,
Várakozó szemük arra tekint, ahol kéklik a tenger.

Sok kicsi kölykét ott szabadítja ki végleg a Gangesz
Tajtékos habosan fut a vízre a nagyszerű Bengál.
Fölkel a tengeri szél – jaj, dobban a szív, ha vihar lesz!
Majd meglódul a nép és mind a folyó fele tendál.

Isteni kézzel megformált fahajót vár jönni a bámész
Tűzből megkalapált gyönyörű aranyos veretekkel,
Azt mondják, hunyorogva vakul bele mind, aki ránéz,
Hátrébb harci hajók is díszsisakos seregekkel.

Hallod-e, kürt szava szól és vad dobokon kel a ritmus,
Aztán kíméletlenül áll fel a hercegi kordon.
Jön kocsi számra virág, és tombol a dús hedonizmus,
Marcona horda ügyel, nehogy itt valaki kiugorjon.

És a folyó közepén most feltűnik Ayna hajója:
Sasszemű, kosfejű sárkány óvja az orrsudarában,
Hírét százszorosan felülírja varázsa, valója,
Könnyű tengeri szellő, ebben a trópusi nyárban.

Szép mosolyától a földre lehullani készül a kókusz,
S elszabadulnak a furcsa remények a kék szigetekről.
Délköreit derekáról a földre levágja a glóbusz,
S halk szavú, új szerelemdal száll a narancsligetekből.

Látod-e, tombol, csápol a nép, s a szívére ölelné,
Koldul az arcáról lesugárzó hő szeretetből,
Nyomja a kordont, legszívesebben a trónra emelné,
Nem számít mi a sorsa, vagy ha a rend maga megdől.

Ayna sugárzik, holdsarló szeme csillog a könnytől.
Látszik bátran ölelne, de mégis a könnye kicsordul.
Hallod? Vége a bálnak a harsona szól odaföntről.
S Ayna hajója a tengeri szél fele újra lefordul.