Ponza

Tejfehér a csend.

Párát festek Ponza fölé
Mókus ecsettel
   Négyezer ötszáz
   Egy darab ebből a szarból!
Ventoténe felől
Süt az ikrás
Tirrén-tengeri napfény,
Sós levegő
És haltetemek szaga árad.
   Már megint itt ez a tollseprő-hajú
   Vén fecsegőgép?
Karcsú hűs levegőt lehel
Éppen a tengeri barlang,
Türkizzöld remegéssel
Árad a jégtüzű reflex.
Ember nem közelít,
Alszik még
Ez a bájosan egyszerű város.
Így mondják olaszul:
Bella Isola di Ponsa.
   Nyüsszen a porszívó,
   Hogy az Isten vágja ki nyelvét
Nincs horizont.
Összelehelte az
Ég meg a víz
Egy muszlinsálszerű
Köd leheletté.
Csattog a tajték
Krétafehéren
Óriás sziklaanyák
Kölykei csapnak
Pompás tengeri pancsot.
Kong a harang:
Indul a komp
Egy kobaltkék kontúrú
Messzi szigetre
   Asszem most verem én ki
   E műterem összes biztosítékát!
Lelkemet újra
Az isteni kék szele vonzza
Rásegítésnek a lap:
"Scopri l’ isola di Ponza"
Krómoxid zöld kremsi fehérrel,
Virridiánnal.
Látod? Mozdul a víz!
Árnyékot vet a titkok
Mély fenekére a hullám.
Festeni kellene már,
S íme, belép ez a nagyszerű költő:
   "A 2 x 2 józansága hull rám"