Szombat

Ikrásan beállt a szombat este
Közömbös lett a sárgásbarna méz,
Akol szagú a nagykabátom teste,
Senki sem kérdezte: merre mész?

A visszaút már elfelé vezet,
Enyészpontokra hullik szét az itt.
Önmagába fúl a képzelet,
És félig készen azt is elviszik.

Alkonyat színű a húgyos hajnal,
Húgyszagú a fáradt este is,
Hangtalan zuhan le, nem robajjal
Még ha magát összeverte is.

Sótlan utca görbe válaszokkal,
Nemtelen lány, nyálkás és esős,
Az érkező olyan mintha menne,
És a dolga nagyon sietős…