Vox humana

Kis réseken
Karácsonyos titkok potyogtak,
Tintafoltos iskolapadok
Szorongtak vissza
Elbocsátó ősz hajú életembe.

Gyanús csendek,
A benn ülők feszes nyugalma
Felcsigázott.
(Ma is van, hogy Anyát kiáltok
Szavak nélkül
Mellrázó szívdobbanással).

Égett a tűz.
Hátamon házilag ragasztott
Vézna táska.
Leülni kár,
Ki tudja lesz e folytatása?

Ez kisgyerek,
Az rutinos kokott,
Ez a halál.
Farsangi maszkotok
Ugye csak játék?
Élőknek nincs lélekharangja!

Emberi hangra
Kéne találni!
Éli!
Éli lamá sabaktáni?

"És tapogatni fogsz délben,
Amint tapogat a vak setétségben,
És szerencsétlen leszel a te utaidban,
Sőt elnyomott és kifosztott leszel minden időben,
És nem lesz, aki megszabadítson."*(Móz)

De ajtók és ablakok nyíltak,
És szeretetforgácsokat tömtek a zsebembe,
De arról már nem szól a fáma,
Hogy a legendás istállóban,
Akolmeleg volt,
Emberi hanggal,
Az írás szerint: vox humana.