Visszhang

Kifakultak
A szétfoszló évek
Kifakultak
A sokszínű szenvedélyek

Távolodó Nyűgös sziréna szól

Meglazultak
A nagy kötések
Inflálódtak
A szenvedések

Kuvasz-Husky keverék csahol

Kiszáradtak
A lédús feszülések
Kitágultak
Az odvak és a rések

Bagzó macskák sírnak valahol

Kiürültek
A csuprok, a bokályok
Röstölők, kulacsok,
Juhhodályok

Gázolaj szag fúj a kút alól

Elfogytak
A gyertyák és a fények
Fénytelenek lettek
A remények

Részvéttelen visszhang válaszol

AMF - Hozzászólások:

---

Dátum: 2007-08-27 18:23:44 -- írta: Synus_Ypszylon Tiszteletem! Miért érzem úgy, hogy ez a vers ugyan az, mint az én ˝Kaloda-mosoly˝ címűm? Puszta véletlen, hogy ugyanúgy látjuk a dolgokat? Tényleg rokon lelkek vagyunk. Nagyon tetszik, gratulálok! Üdv: Synus Y.

Dátum: 2007-08-27 21:00:48 -- írta: nyilas Megszokott jó! Nem dicséret, ítélet. Hangulat váltások változatosá s ahogy a rímeket végig vitted érdekessé teszi. GRATULA, üdv nyilas

Dátum: 2007-08-28 22:08:21 -- írta: leka Olyan életszerű... Mélyebbre ásva, a lélek csapjai megnyílnak... Kiáltásnak tűnik, s a visszhang vajon mit válaszol... Üdv. Éva

Dátum: 2007-09-14 22:07:49 -- írta: Scytale A lezárás üt legnagyobbat... s az egész versből mély rezignáltság /szokatlan képekkel/ izzik ki. Szeretem az írásaid...

Dátum: 2007-09-17 09:09:40 -- írta: tonibacsi A túlélés utáni ajándékcsendből élünk, A hullámvölgyek mélyponttá egyenesednek, A lánchinták rozsdafolyondárrá szakadnak, Meglepetést veszel saját magadnak! Szeretetteljes fonnyadó kaloda-mosollyal, tb.

Dátum: 2007-09-17 09:26:38 -- írta: tonibacsi Szétestek a skatulyák, Hullanak a gratulák. Szemen-szájon zár, lakat, Felszedjuk a nyilakat Forintoknak csengő vas-tál HONORA, hogy elolvastál! tb.

Dátum: 2007-09-17 09:34:29 -- írta: vitorla Tónibácsi! Visszhanggal összhangban!:) Röviden így foglalnám össze, ám egyenként is elsorolnám rövid gondolatomat. Az elsőben talán a szirénát(hatalmat) sem érdekli nagyon mi történik! A másodikban, igen akár a kutyák, mindegyik mindenhol keveredve összefonódik, a harmadik, ami még megmaradt az nem más mint a szeretkezés, vagy már az sem:),! A negyedik szakaszazt súgja hogy az olaj mindenek helyett! Az utolsó pedigUgyanaz a nóta és semmi nem változik reménytelen életkedv! Nagyon melléfogtam?:) Üdv István

Dátum: 2007-09-17 10:18:51 -- írta: tonibacsi VISSZHANG SZÁLL Visszhang száll Nincs hangszál Nincs torok Új korok! Új eszmék Mi lesz még? Mi van még? Mi volt rég? Mi volt jó? Komoly szó Pörös száj Visszhang száll. Lekucinak szeretettel írta: tonibacsi

Dátum: 2007-09-17 11:04:55 -- írta: tonibacsi Igen... igen a rezignáltság. Egy generáció (vagy inkább másfél) életérzése. Mert ˝semmi sincs˝ az ötórai tea-tánc, a karácsonyi kirakat, a szalagavató bál, a selyemcukor, az utcaseprő, a repülőmodell, a barlangvasút, az Abbázia, az Opra étterem, a merklin építő, a lazacos imbisz, a Drexler-söröző, Mont Blanc töltőtoll, a Hapci motoros hajó, a Hiradó mozi, a Gellét-hegyi csillagda, a városligeti csonakázó tó, a Vámház-téri bödönhajók helyett, csak nagy ˝made in Tajvan˝ Ölel: tonibacsi

Dátum: 2007-09-17 12:49:46 -- írta: tonibacsi Kedves István! Szivet melengető a számomra, hogy ennyi figyelmet szenteltél egy ilyen rövidke irományra.(Hatvan évem elszelelt de erre senkinek se telt). Akkor beszéljük meg! Tudod a vers nekem olyan, mint másnak a pecázás: édes, kötetlen elfoglaltság. A rendszerváltó kiáltványoktól eltekintve csak a pillanatnyi hangulatom vezeti az újjamat a billentyűzeten. A fenti vers egysorosai (l. Tengeri hántás) csak kizökkentő, elidegenítések, a lényeg közöttük van: 1. Elmult a rendszerváltás izgalma, amikor a régi már nem volt, az új meg még körvonalaiban sem létezett (szétfoszló évek). A ˝gátat a pártnak˝ és a ˝demokráciát!˝ ideje lejárt. 2. A legendás rendszerváltók egy ak ólba tartozása, a valódi mártirok és bevállalós lázadók szerepe lejárt elhalványult. 3. A feszítő szabadságvágy energiája elapadt, célok, ideák, szeszélyek, érdekek mentén hullik szét minden. 4. A dédelgetett hagyománykultusz kiüresedett. 5. Nincs ünnep, szentség, ami egy asztalhoz ültetné a teremteni vágyó embereket. Ez volt a szándék, a megverselt közérzet. Mindazonáltal az sem kizárhatatlan, hogy mindez benne maradt, azaz el van az egész baszva! Szeretettel ölel: Tóni bácsi (illetve néked, Tóni)