Bárdolatlan karácsony

A téli köd nyirokcsomókba fagy,
Korán ijeszt az este mély vize,
A túlélésre áll be már az agy,
(Kitörlődött a tenger türkize).
Lélekmaró a kormos téli zagy,
Hányingeres lett már a szánk íze,
Minden napunk egy új huszárbravúr,
Boldog karácsonyt kedves elnök úr!

Kezünk, agyunk, karunk dologtalan,
Csak hulladékot gyűjtünk fűteni.
Elúszott minden ékszer és arany,
S a gyermek képtelen megérteni,
Mért nincs meleg, kályhánk hogyha van?
Óh istenőrizz bárkit sérteni,
De pattanás közelbe már a húr,
Boldog karácsonyt kedves elnök úr!

Az életünket át kell programozni,
Elfogytak mind a régi gyógyszerek,
Jó szagú por sincs a bűzt kimosni,
De újra vannak ócska pótszerek,
És könnyű ám a pótszertől befosni
De hogyha mégis éhes a gyerek…
Jön majd apátok, s az asztalra kúr!
Boldog karácsonyt kedves elnök úr!