KISDED
1944 február 10. „A filmszínházakban a
légiriadó idején az előadást meg kell szakítani, a nézőteret ki kell
világítani” A vigadóban Herbert von Karajan vezényel. A boltokból elkapkodják a
fekete svájcisapkát, amit elsötétítéskor az autók reflektoraira húznak.
Színházi Élet: Beleznay Margit színésznőnek és Neogrády Miklós
díszlettervezőnek kisfia született. A városligetben még állt a Regnum Marianum,
ahol Tolnay Klári (a Benkő – Somló – Tolnai igazgató hármasból) tartotta a
keresztvíz alá a kisdedet. Rövidesen le kellett vonulni az óvóhelyre. A
szabályok szerint a légópincéket 50 centiméteres OV betűkkel kellett
megjelölni, és a légitámadás elöl menekülőket be kellett engedni. A szoptatós
anyák minden ordító csecsemőt megetettek, így lett a kisdednek számos háborús
tejtestvére. Fogyott a gyertya és az élelmiszer. Az utcára merészkedő édesapát
elkapták az oroszok. Fénykép levelezőlapnak megcímezve 1945 II.15. : Drágáim!
Már vonaton ülünk, nem tudjuk merre…? Maca tarts ki, Tónikánkat őrizd és neveld
úgy, hogy ne felejtse el az apját! Dórám segíts!!! Isten veletek! Misitek. Egy
jóravaló parasztasszony látván a kedves (!) kisded fényképét elhozta a címre:
Neogrády Miklósné Bp. Margit krt. 57.
KISISKOLÁS
Első bizonyítvány: 1950/51 tanév
Zsinórral átfűzött dokumentum, leragasztva a kalászos-kalapácsos címerrel.
Ellenőrző: „Sztálin elvtárs halálának napján rendetlenkedett”. Költözés: Király
bazár (végnapjait éli a gyönyörű szecessziós palota) Egyetem utca 7. 1956,
Szabadeurópa Rádió: „…a molnár utca kis hősök elégették orosz nyelvi
tankönyveiket”. Orosz nyelv...1; Magyar…1; Számtan…1. „A hatodik osztályt
megismételni köteles”. Eötvös gimnázium – latin humán tagozat. Egy meghatározó
felejthetetlen ember: Dr. Kubinyi László nyelvész professzor, aki ötvenhatos
előélete miatt tanított gimnáziumban. Színjátszó kör: Hauptmann: A bunda; J.Gow
és A.D'Usseau: Mélyek a gyökerek, diák színészek: Iglódi István, Juhász Jácint,
Knébl (Konrád) Antal…
KISKATONA
Sikertelen felvételik után „atyai”
színház (József Attila Színház, XIII. Váci u.63): díszletmunkás. A színházi
ismeretség révén új állás: Egyesített Tiszti Iskola (dekoratőr). (1964-től
sorkatonai szolgálat) Miskolczi ezredes: „Jó kis bolsi lesz magából, Anti!”
Felvételizés szakaszvezetői egyenruhában: Magyar Iparművészeti Főiskola.
KISNÓGRÁDI
1967/68 főiskola, előkészítő évfolyam,
építész tervező művész főtanszak. A hatvanas években már a művész szakma sem
tudja, a Neogrády „fiúk” közül ki kicsoda. „Kisnógrádi”-nak lenni inkább
hátrány. (Az akadémista festők a haladás kerékkötőinek számítottak) 1968, első
rajzóra, szaktanár Jakuba János: „…fordítsa az osztály felé a rajzát…Így rajzol
egy rossz vidéki fotóretusőr, hiába kanyarít ilyen szép nagy Y-t!” Szerencsére
az építész tanárok más szempontok szerint oktattak. 1973 diplomavédés, Szrogh
György tanszékvezető: „Négy éve nem gondoltuk volna, hogy Neogrády kolléga
kiváló műszaki emberként hagyja el ezt az intézményt.”
KISMESTER
Ezt a kategóriát a XIX. sz. hozta létre
megkülönböztetésül a „nagy mesterektől”, akik sokalakos történelmi kompozíciókat,
vagy történelmi arcképeket festettek (Székely Bertalan, Munkácsy, Barabás,
Benczúr, Karlovszky). A kismesterek eladható képeket festettek polgári
enteriőrök számára. Ma úgy mondanánk, megélhetési művészet. Az un. ARTEX festők
a műkritika számára mindig is ebbe a kategóriába tartoztak (díjak, tudományos
elismerések ellenére).Kismesterből viszont nem lesz nagy mester. 1964 az
első ARTEX megrendelés éve. Egy Shertl nevű New-Yorki műkereskedő havonta négy
(később hat)„modern kompozíciót” rendel tematikus kötöttség nélkül. Ez fedezi a
főiskolát és a rezsit (N. Miklós, a családfenntartó, 1968-ban tüdőrákban
meghal).
KIS FILM
Atyai protekció nélkül nem megy, a
MAFILM viszont díszlettervezőket keres. Érdekes tanuló évek a nagy tervezők
mellett, majd önálló feladatok: Ereszd el a szakállamat; Szépek és bolondok;
Hogyan felejtsük el életünk legnagyobb szerelmét; TV sorozatok, ampexek. Egy
Szovjet-Magyar koprodukciós film (Kentaurok) viharai miatt hátra arc! Irány a
színház.
KISPAPA
A MAFILM egyetlen útravalót ad a nagy
útra készülőnek, egy több nyelven kommunikáló „Rendelt film Főosztályos”
asszisztenst Puchard Emília személyében, aki feleségi minőségben rövid időn
belül két gyermekkel ajándékozza meg a hajdani kollégát. A kispapa ingázik a
Veszprémi Petőfi Színház és a kiscsalád között. Főbb művei: Pusztuló magyarok;
A bunda; Biedermann és a gyújtogatók; Heródes. Ultimátum a család részéről:
Vagy otthagyod Veszprémet, vagy keresünk új apukát.
KISHÁZ
Apuka szabadúszó építész lesz, és közben
építgeti az új otthont is, amire rámegy minden pénz, energia és a családi
békesség egy része. A ház tető alá kerül, de egészséges vidám hétköznapoknak
már nem ad otthont. Emília (aki a család számára Zsuzsa) 2001 augusztusában
meghal. Szétköltözés a szélrózsa minden irányába, kartondobozokba kerül több
száz belsőépítészeti tervdokumentáció, nagypapa féltve őrzött festményei, a
családi ezüstök. Az új házban egyedül maradt Tóni bácsit egy szép napon
kirabolják. A jegygyűrűktől az utolsó óráig elvisznek mindent.
KISÖREG
N. Gabriella egy fiú és egy leány unokát
szül, N. Gábor két leány unokát nemz az idősödő tonibacsinak(sic!). A
megélhetési festőművész ezen a néven küldözgeti a cybertérbe sajátos verseit.
Néha illusztrációként egy-egy képet mellékelve, aminek jobb alsó sarkában
kibetűzhető: Neogrády A. Ám elébe egy négyzetcentiméter lelkifurdalás is
odaképzelendő, mert annak idején ígéretet tett, sose mulasztja el odaírni: ifj.
