1
Meghalt Federico García Lorca,
Anyám Ellis Islanden megfeneklett.
Apám keramikus, akárcsak Gorka,
Már dúlt a háború, mikor gyerek lett.
Óvóhelyen készített apró torta,
„Óra! ” „Óra! ”… s egy alma a gyereknek,
Visznek, hoznak az oroszok gyakorta,
Ha mást nem, hát zaját a fegyvereknek.
„Uram, segíts! A melleim kifogytak…
Néhány nap és a gyermekemnek vége”
Zokognak, és a gyomraik korognak.
Cigány gyereknek úr a tejtestvére,
Fügét mutatva arrogáns koroknak,
Remeg a szív örökös készültsége.
2
Remeg a szív örökös készültsége.
A Vígszínház is már bomba járta rom.
Apám rohant, a díszletraktár ég-e…
De géppisztolyt fogott rá egy barom.
Csak egy lapot kapott a felesége:
„Tónikát neveld fel, angyalom”
És egy civil barakk feketesége
Elnyelte, mint az árnikát a gyom.
A háztetőszirénák vészt dudáltak,
A légitámadás már Pestet szórta,
A németek még nem kapituláltak
S a Rózsadombról belőttek gyakorta,
Parányi jele bármi mozdulásnak,
Ugat már a boforcok dupla torka.
3
„Ugat már a boforcok dupla torka… ”
Meséli Sándor, saját apám helyett,
(Majdnem-apám, nyugdíjas ász pilóta,
Brandenburger géppel a felhők felett).
Szerettem őt, bár nem tudom, mióta,
Szabályt, törvényt, semmit meg nem szegett,
Horthy alatt szolgált – ez volt a nóta,
S internálták a régi ezredest.
Innentől minden emlék dokumentum,
Hajlott korom egyetlen nyeresége,
Énekeltük: üdvözlégy, szakramentum,
Asszonynak, lánynak sovány menedéke,
Boszorka maszk – túlélő rekvizitum.
Patruj! Patruj! A háborúnak vége!
4
„Patruj! Patruj! A háborúnak vége! ”
Február tíz, a tortán három gyertya,
Mellékajándék a párizsi béke
És tíz forinttal hercig kis koverta.
A „Valahol Európában” éve,
Nagyanyám meg egy külön filmnovella
Évekig ült bezárkózva, félve
Kozma Lajos tervezte kisfotelba’
Áprily háza, Enyed, édes Erdély,
Ezredesné, (komprimált hiányérzet)
Barnult fotókból körbe-körbe szentély,
Hamar felejtsük el ezt az egészet!
Dallamfoszlányban megmaradt a rejtély:
Ki tudja merre, merre visz a végzet…
5
„Ki tudja merre, merre visz a végzet”
Rég betiltott nóta, erről nincs vita,
Éber elvtárs az államrendészet,
Se négy folyó, se Csik, se Hargita.
S ha nincs benned önkéntes szégyenérzet
Sittre vágni van rá praktika.
Új Vígszínház: Simone és a béke.
Nincs a páholyok között már plasztika.
Mikrobarázdás „szájúz nyerusímüj”
(Goldmárk se más, a mi fizikusunk)
Az ellenség sorába kell beépülj!
A kisgazdákkal nem boldogulunk.
Ne színpadra, barikádra készülj:
A párttal, a néppel egy lesz az utunk.
6
A párttal, a néppel egy lesz az utunk
A karácsonyt úgy hívják: fenyő ünnep.
Már béke van, de mi addig harcolunk,
Míg kútfejét meg nem leljük a bűnnek.
Futballozunk, úszunk, bokszolunk, futunk,
Ahogyan az elvtársak hegedülnek,
S a vasfüggönyön, ha egyszer túljutunk,
Asszonyaink már szabad embert szülnek.
Hogy jobbra fordul, el ne hidd a jósnak,
Ében kereszt, mit rág már az enyészet,
S megbélyegeznek vad reakciósnak.
Figyelni kell, hogy ki-kivel beszélget.
Nehogy fecsegj a hozzátartozóknak!
A szabadság egy baljós kényszerképzet
7
A szabadság egy baljós kényszerképzet:
Megyünk Rióba egy gyönyörű hajón,
Hol óhajunkat lesi a személyzet…
A Niagara… és a Grand Canyon…
Köntöst szabott a csontsovány reménynek
Anyám meséje színesben álmodón.
Apám meg megmaradt konok keménynek
És reakciósnak önfeláldozón.
Hófehér gyöngyvirág, áruld el nekem…
Csak ne itt, ne most, mert könnyen lebukunk
Ákos Stefi: Csak a szépre emlékezem.
Ha itt az idő, majd szembefordulunk…
Csak mosolyogj rám, és fogd meg a kezem,
De ha elpofázod, börtönbe jutunk.
8
„De ha elpofázod, börtönbe jutunk”
Nem jön be jól az Amerika hangja,
Voice of Amerika – csak magyarul tudunk.
Zavarás van, mint ezer nyüzsgő hangya.
A házbizalmi beépített durung,
Felriadunk a lépcsőházi zajra.
Talán elvtárs az úr? Már megbolondulunk.
Nem elvtárs, ha értelmiségi sarja!
Rákosi Mátyás születése napja
Piros szatént kell vinni és ragasztót.
Josip Broz Tito a láncát harapja
Utólag már csak rémületes maszkok.
A Vígszínházban Georges Roland darabja
Meghal Sztálin, éljen a kinemaszkóp!
9
Meghal Sztálin, éljen a kinemaszkóp!
Az év ezerkilencszázötvenhárom,
Eltüzeljük a nagy családi naplót
És eltűnik egy kedves, jó tanárom.
Kláritól kapok egy barna mackót,
A Kossuth-díjból nem sok, úgy találom,
Kiherélik a magyar parasztot:
Be kell szolgáltasson bármi áron.
Most gyöngyvirágtól lombhullásig élünk,
Cinikussá válunk és közönyössé,
És nem az erdő nagy vadjától félünk,
Emberek lettek gyilkos ördögökké,
Ha provokálnak, legtöbbször kitérünk,
Fred Zinnemann: Most és mindörökké
10
Fred Zinnemann: Most és mindörökké,
Ásványrárónál átszakadt a gát és
Mégsem válhatott mindenki közönyössé…
A folyó, ahonnan nincs visszatérés
Pajtás, szaladj, piros nyakkendőt kössél!
Kötelező lesz az egyszerre lépés.
Fényes szelekből így lesz vérvörös szél.
Majd megszokod, ha rossz a csizmabélés!
Fiam! Fiam! Próbálj meg mégse szólni!
Nem nékünk vannak itt a titkos ajtók,
Little Richard: Good Golly Miss Molly
Elvtársak csöngetnek és a végrehajtók,
Csúcs design a golyóscsapágyas rolli,
Egyes tanárok rendkívül gyanakvók
11
Egyes tanárok rendkívül gyanakvók:
Hallgatsz e nyugati rádióadót?
Le kell tagadni Csekét, és a magnót,
Hogy antennának jó egy darabka drót.
A kedvencünk a Rock Around The Clock volt,
Éjfél után a Luxemburg hangja szólt,
A fantázia messze elbitangolt
S a párttitkár tanár úr így kapott gólt.
Hat éve már, hogy iskolába járok,
S a nagy dumákban semmi ráció,
El–eltűnnek az ismerős tanárok.
Létkérdés a gyors asszimiláció,
Átlátszóak az eszmefuttatások…
Petőfi kör, címer, proklamáció.
12
Petőfi kör, címer, proklamáció,
A ház előtt orosz tankönyvek égnek,
Fejetlenség, rumli, demonstráció
De vörös csillag nincs, hála az égnek!
Átállt orosz tank… (ez ilyen náció),
Nem örültek a Nagy Imre beszédnek,
Olaj a tűzre, csak provokáció!
A balga nép, akit hülyének néznek.
A jó barátok át a zöld határon
Megunva ezt a bolsevista feszkót
Mentek, rohantak innen bármi áron…
Rosszat nem írtak persze vissza – sem jót,
Hol vannak most… talán a másvilágon.
Lajka kutya, Szputnyik, űrteleszkóp…
13
Lajka kutya, Szputnyik, űrteleszkóp,
Atomjégtörő és hordszárnyas hajók,
Fű alatt üzenni mindig lesz kód,
S a vicceken röhögni kell, ha jók.
És krémkávéval szaglanak a presszók,
De finomabbak már a pressziók,
Mész alá kerülnek régi freskók,
S a rémhírekre jönnek verziók.
Októberben bukéja lesz az ősznek,
Egyes helyekre visszamenni jó…
Egy pukkanástól frászt kapunk, hogy lőnek
Történelmet írni most kemény dió.
Nem mennék rendőrfelügyelőnek,
Hosszú forró nyár, s utána semmi jó
14
Hosszú forró nyár, s utána semmi jó,
Büntetőhely a kültelki színház,
Ellenőrzött öltöző folyosó,
A varrógépen Kossuth-címer hintáz
A kis büfében esténként enni jó,
Minden este kint a tábla: telt ház.
Olyan hely, mint egy kedves panzió,
Apám emléke, mint a hinta, felráz.
Meghalt a furcsa asszony, Hilda néni
Meghalt a nő, a gyönyörű Szemes,
Meghalt, aki a hangján bírt zenélni.
Meghalt, a nagy, a híres mindenes,
mint a nagybőgő, muzsikált a torka.
Meghalt Federico García Lorca.
15
Meghalt Federico García Lorca,
Remeg a szív örökös készültsége,
Ugat már a boforcok dupla torka,
Patruj! patruj! A háborúnak vége.
Ki tudja merre, merre visz a végzet…
A párttal, a néppel egy az utunk.
A szabadság egy baljós kényszerképzet,
De ha elpofázod, börtönbe jutunk.
Meghal Sztálin, éljen a kinemaszkóp.
Fred Zinnemann: Most és mindörökké,
Egyes tanárok rendkívül gyanakvók.
Petőfi kör, címer, proklamáció.
Lajka kutya, szputnyik-egy, űrteleszkóp,
A Hosszú forró nyár, s utána semmi jó.
Megjegyzés: Jegyzetek: ELLIS ISLAND - az Amerikába bevándorlók karantén
szigete New York mellett; BOFORC - kétcsöves légvédelmi ágyú; BRANDENBURGER –
felderítő repülőgép az első világháborúban; PATRUJ – orosz katonai rendőrségi
különítmény; ENYED – Nagyenyed, település Erdélyben. PLASZTIKA (a páholyok között)
- a volt Rádiusz mozi félmeztelen kariatidái; GOLDMÁRK (Péter Károly) a
mikrobarázdás hanglemez feltalálója; ZAVARÁS – a nyugati rádióadók technikai
zavarása; GEORGES ROLAND a Simone és a béke c. nagysikerű vígszínházi előadás
szerzője (fősz: Tolnay K.); FRED ZINNEMAN – a Most és mindörökké c. film
rendezője; CSEKE – Cseke László a Szabadeurópa zenei szerkesztője
(Tinédzserparti). LUXEMBURG – éjszakai könnyűzenei adó az ötvenes években.
SZEMES – Szemes Mari színésznő (1932-1988); Hilda néni – Gobbi Hilda szinésznő
(1913-1988)
