Eső

nem is esik

nem is e sík

idom a fontos

rozsdafoltos

a száradó ruha

minden puha

a csuha

csupa dzsuva

a gyufa

ellobban

jobban

nem is lehetne fázni

visszapofázni

metaforázni

ázni

teljesen értelmetlen

hadd lám uram

mire megyünk

mi ketten

egy maketten

eljátsszuk

a manderley-házat

vigyázat

az lesz a bon mot

ég a komód

jómód

helyett finom meleg lesz

berkes antal

júgendstíl spiné a lanttal

kertitörpe

kertiszék

kertipaddal

már ropognak

kopognak

feszül az íjam

jön a nyugdíjam

jön a dezső

elállt

az eső

 

Pinkód

kiszáradt a kencia
támad a demencia
kiszáradt a pogácsa
szokatlan a fogása
aki éhes etessék
bocsánat ez szemfesték
az én depim ciklikus
túrázás bicikli – kuss
bekrepált a felvonó
fenn maradt a kulcscsomó
a kutyával birkózom
megette a pinkódom
a kommerszből kiszállok
a mosdóba pisálok
jégbunda van már a kecskén
felöklel a hűtőszekrény
macskahúgy a padláson
nagyon rossz a szaglásom
éhen pusztul az állat
utálom a hazámat

 

"A most hatalma"

Elfáradtam.
Hints rám takarót hűslelkű jázminokból,
s gyógyítsd a lelkem úgy,
hogy vagy nekem!
Vagy csak hitesd el könnyed mondatokkal.
Hiszen voltál már semmiért egészen,
azt is elhittem,
s momentán jó volt.
Gyógyíts mélyhangú M és U betűkkel
csak most az egyszer…
Belőled majd magam kell kigyógyítsam,
ne hagyj magamra!
Szemed tüzét le kell lohasszam
belső látásom jégkásás hidegével,
de már tudom, úgysem fog sikerülni.
Bőröd illatát úgy kell belőlem késsel kivágni,
mert bennem vagy már
őssejtként mindörökre,
mint ahogy én voltam benned
egyszer …
oltárodon pappá szentelve .

Valentin

Fehéraranyból fűznék rózsafűzért
Tűzopálból nagy szemű malát,
Brüsszelből hozatnék keszkenőket,
Gülbabától pompás rózsafát,

Igazgyöngyökből térdig érő gyöngysort,
Gyertyatartót, mely kalcedon ahát,
Platinából fürtös fülönfüggőt,
Antik porcelánfejű babát,

Arany szálból font álomfogókat,
A bayreuthi színházba jegyet,
Nemes vérből származó kopókat,

Meséből pattant szőke herceget,
Hozatnék enni mindenféle jókat,
Csak még egyszer nyalhatnék neked.

Pupilla Stella

Vaníliás cukor szagú vasárnap,

Belsőhallású élveteg zenék

Érszűkület szülte furcsa árnyak

Faszénparázson pörkölt gesztenyék

Pupilla Stella illatába még

Antik babák ruháiból szagok,

S a késő őszi csillagverte ég

Jövendölése: lassan meghalok.

Szerelmet súg a cúg a régi házban,

Valami zúg, de nincs rá kérgi válasz…

Tolvajkulcs próbálgat künn a zárban,

Rút anyó kopott anginnal ágyaz.

Pupilla képe feldúltan, ziláltan…
Recseg a sors, gyúlékony, régi, száraz.