Vox humana

Kis réseken
Karácsonyos titkok potyogtak,
Tintafoltos iskolapadok
Szorongtak vissza
Elbocsátó ősz hajú életembe.

Gyanús csendek,
A benn ülők feszes nyugalma
Felcsigázott.
(Ma is van, hogy Anyát kiáltok
Szavak nélkül
Mellrázó szívdobbanással).

Égett a tűz.
Hátamon házilag ragasztott
Vézna táska.
Leülni kár,
Ki tudja lesz e folytatása?

Ez kisgyerek,
Az rutinos kokott,
Ez a halál.
Farsangi maszkotok
Ugye csak játék?
Élőknek nincs lélekharangja!

Emberi hangra
Kéne találni!
Éli!
Éli lamá sabaktáni?

"És tapogatni fogsz délben,
Amint tapogat a vak setétségben,
És szerencsétlen leszel a te utaidban,
Sőt elnyomott és kifosztott leszel minden időben,
És nem lesz, aki megszabadítson."*(Móz)

De ajtók és ablakok nyíltak,
És szeretetforgácsokat tömtek a zsebembe,
De arról már nem szól a fáma,
Hogy a legendás istállóban,
Akolmeleg volt,
Emberi hanggal,
Az írás szerint: vox humana.

A teljesség íze

„Az őszi sárban már magamban járok”*

S az üzenetemet senki sem veszi,
Összesúgnak a bájos utcalányok:
Hagyd a francba, vén korhadt geci!
Elzsibbadok, amíg egy buszra várok,
Csontkollekciómat a köszvény eszi.
A pensumot korrekten megcsinálom,
Csak a teljesség ízét nem találom.

A hátamat a napsütésbe hajtom,
Néhány percre bár, de még fölengedek,
Carpe diem! De már le nem szakajtom,
Szakajtsák bátran goromba emberek.
Sejtettem én, hogy nem lesz jó a sajtóm,
Végkiárusítás! Vigyék, vegyenek!
Már vár reám az ismeretlen álom,
Csak a teljesség ízét nem találom.

Nyaram se volt, s üres kaspó az őszöm,
És áthajt rajtam majd a karácsonyom.
A lombhullást talán még megelőzöm,
Átpasszírozom magam a rácsomon.
De itt forrván a zöld kamillagőzön,
Örömködésre nincs semmi jó okom,
Bár mindig más lány combja közt tanyázom,
Csak a teljesség ízét nem találom. 

És most hogy nincs az ágakon levél se,
S a nadrágomba befúj a december,
Fölköthetném magam akár… de mégse!
Az égre szállok, mint egy szellemember,
(Vendég gyanánt bár nem fogad az ég se)
Megfeszülök, mint árbocon a camber,
Szarok rá, hogy melegem van, vagy fázom
Csak a teljesség ízét nem találom.

*idézet: Villon

Tango to Evora

(aquariusnak, a Tango to Evora dallamára)

Érvénytelen a sárgalombú ősz,

A Balkonon már senki sem söpör.
Kihunyt a kályha benn
Loreena McKennitt üzen:
El kellett menjen.

Rőzselángú lelkedhez képest
Hidegen ég a fémgallérú mécses.
Merev a kép, ez már a vége-főcím.
Megbénul az óra mutatója
Hangtalan a Tango to Evora:

Hideg lesz a tél

Mer´ ilyen hideg rég volt

Semmit se beszél

A szó, amit a szél hord

Széthullik a vers, a dal a háttér
Fogában tartva, mégis hogyha átér
A ˝túlsó part˝, látod?, csak vetített
McKennit lágy dallamára díszlet:

Fütyül itt a szél

És feketül az égbolt

Nem is üzentél

És minden olyan rég volt

Fehér volt a hó és mégis olyan szép volt

Nagy volt a világ és úgyis az enyém volt

Nevetett a hold, bár ugyanolyan vén volt

Fehér volt a hó és fehér volt az égbolt.

Hideg lesz a tél

Mer´ ilyen hideg rég volt

Semmit se beszél

A szó, amit a szél hord

Hideg lesz a tél és hideg lesz a talpam

Elapad a szó és elakad a dallam

Az lenne a jó, hogy hangodat is halljam

Szomorú a szó de ilyennek akartam.

 

---

AMF - Hozzászólások:

---

Dátum: 2009-11-02 19:59:32 -- írta: Vox_humana Nagyon szép megemlékezést írtál tonibacsi. Aki Zsuzsát - aquariust - nem ismerte, annak is könnyeket csal a szemébe. Érezhető a versedből az átélt fájdalom. A hiány. Szomorú a szó... Ölellek szeretettel: Vox

Dátum: 2009-11-02 21:55:32 -- írta: Uccika Ölellek, de nem hiszem, hogy segít...

Dátum: 2009-11-02 21:59:18 -- írta: aimeesolange Lábujjhegyen itt... aimee

Dátum: 2009-11-02 22:26:35 -- írta: tonibacsi Zsuzsa Balkonja már néma. A Tango to Evora helyett egy piros X jel mutatja: Ennyi. Köszönöm. Hallgasd hozzá a You Tubes-ről.

Dátum: 2009-11-02 22:28:09 -- írta: tonibacsi Segített!

Dátum: 2009-11-02 22:55:25 -- írta: tonibacsi A fontos hogy itt. Hallgasd meg a kedvemért: Lorena McKennit: Tango to Evora. Ölelés.

Dátum: 2009-11-02 23:02:50 -- írta: aimeesolange Ismerem. De a kedvedért bármikor.:) Ölelés.

Dátum: 2009-11-02 23:44:23 -- írta: matasicsi ... ugye nem baj, hogy én is megkerestem, és meghallgattam párszor... míg olvastam a verset?! Bevallom, én nem ismertem!... de nagyon jólesett hallgatni!... különös élmény volt így együtt! Matas

Dátum: 2009-11-03 09:06:24 -- írta: Edafelicia ˝anno˝ is,... de most fájdalmasabban szól! Ölellek: Eda

Dátum: 2009-11-03 17:16:18 -- írta: tonibacsi Ez szólt Zsuzsa balkonján ahogy bekapcsoltad. Most süket! Rémisztően szomorú. Köszönöm az olvasást! Megyek át hozzád, hátha ott vidámabb az este. Ölel: tonibacsi

Dátum: 2009-11-03 17:23:30 -- írta: Tarpay Ma tépem az istrángot, de holnap visszanézlek. Szeretettel: T

Dátum: 2009-11-03 17:58:48 -- írta: tollhegy Loreena McKennitt dalára lehullt a legszebb ˝Őszi levél˝... ˝... Most este van, halkan duruzsol a kályha, sültalma illata leng a szobába˝. Nem ég a lámpa, csak a tűz fénye pislog a falon a kedves képre. Nézem, s kedvem lett írni Neked, elküldeni versben ezt a meleget, amit most érzek kívűl-belül. Míg írok az idő s a tér átlényegül, lebegek abban a langyos szeretetben, amiről Te írtál egy gyönyörű versben. Partot értem... ezen a parton soha nem ér össze a lábunk nyoma - nincs talajunk egy talpalattnyi - mégis, tudunk egymásra mosolyogni... /Aquarius/ és... elapad a szó és elakad a dallam... Szeretettel ölellek: Marianna

Dátum: 2009-11-03 19:13:00 -- írta: tonibacsi Már nem szól Eda! Ki kell keresni.

Dátum: 2009-11-03 19:16:12 -- írta: Edafelicia Már kikerestem,... s így szólt... úgy...

Dátum: 2009-11-03 19:19:02 -- írta: tonibacsi De szépen ide kollázsoltad! Örülök! Néhány héttel élte túl a honlapja őt. Szétesett.

Dátum: 2009-11-03 19:33:21 -- írta: mafla Kirázott a hideg, kedves Antal, édes tonibacsi. Másodszorra a zenével... Így kicsit veled fájtam. S most végre én nagycsillagozhatok. Mindig megelőztek szinte. Ölellek! A szív nem felejt és csodásan szól nekünk! Mariann

Dátum: 2009-11-03 21:30:27 -- írta: tonibacsi Spórolni kell a nagycsillagokkal! Egyszer nagyon szeretnél kitüntetni valakit, és nem lesz! De köszönettel vészem! Öleléssel: tonibacsi

Dátum: 2009-11-03 21:43:23 -- írta: tonibacsi Csak el ne szakadjon! Ha meg elszakad, tedd el a makkját, fonunk rá másikat. Öleléssel: tonibacsi

Dátum: 2009-11-05 11:22:32 -- írta: Tarpay Már úgy látom, hsz-emnek is csak a makkja marad; tölgyfává nem serényül. Mert megpróbáltam én szárba szökkenteni, de mindegyre meghajlott, földhöz visszakanyarult, mutatván-mondván: ˝Tamás! Ne fáradj! nem látod, hogy életképtelen?˝ Többszöri zeneszám meghallgatás után végre rájöttem, igaza van; nem lehet fát nevelni ott, hol gyenge a talaj, s kiszáradt a belé ültetni való. Válaszom így fogadd el, ilyen szomorú szeretettel: T

Dátum: 2009-11-05 11:42:13 -- írta: Carie Tonibacsi drága, gyönyörű hangot választottál, versedhez illőt. Nem szaporítanám a szót, a megemlékezésed önmagáért beszél. Csendre int. Carie

Dátum: 2009-11-05 11:47:42 -- írta: TiTi_ Lorena McKennit az egyik nagy kedvencem. Azután találtam rá, hogy egyedül maradtam. Ezt a számát eddig nem ismertem; így, együtt a verseddel, ahogy olvastam és hallgattam, végnélkülivé lett bennem a csend és borsónyivá zsugorodott viseltes szívem... Ölellek, tonibácsi. Szeretettel, TiTi

Dátum: 2009-11-05 14:55:09 -- írta: tonibacsi Ez Aquarius honlapjának volt kisérőzenéje. Ő szerkesztette a verseihez. Én már csak pepecselő régészként ragasztgatom össze. Szeressétek még egy darabig!

Dátum: 2009-11-05 14:59:54 -- írta: Horvathliv Akármilyen hideg is van, akár - messzi távol... tonibacsi te befűtesz a szíveknek... gyönyörű soraiddal, a fehér égboltnak, a hónak a fagynak... az elmúlás dallamára... emlékezel. barátsággal: Lívi

Dátum: 2009-11-05 15:03:52 -- írta: tonibacsi Látod! A sírján még el sem hervadtak a virágok és széthullt a honlapja. Ha ismét együtt szeretném olvasni a halk zenével, úgy kell összeügyeskedni. Mint apám ˝festő szemüvege˝ szétporlott. Öleléssel: tonibacsi

Dátum: 2009-11-05 18:55:16 -- írta: tonibacsi Az elmúlások egymásra rakódnak, aztán a terhük alatt megroppanunk, mint a fagytól megkérgesedett hó, és magunk is elmúlunk.

Dátum: 2009-11-05 23:30:03 -- írta: Mirian Tudom, ˝érte˝ szól e szépséges versed... de, ha lehet... vigyázz magadra. Mirian

Dátum: 2009-11-06 15:15:39 -- írta: A-ny belém fojtódtak a szavak Tónibácsi...... a végletekig szomorú és mégis mennyi értéket kimutat a másikból, ha Lucifer előbb vinne... én is, én is csak egy ilyen verset szeretnék! nehéz kifejeznem, de nagyon érintett ez a vers, és az előző is ˝élünk˝...... egész elérzékenyültem ott bent! (és nagyon érezni h. ez mély, erős barátság volt...... maradt) sok szeretettel öleli Tónibát az ifjú babuljka

Dátum: 2009-11-06 18:21:57 -- írta: tonibacsi Aggódunk, mint a pörgetett üveg Merre néz majd, lassan várni meg Honnan érkezik, ki és mikor? Megölel, vagy öledbe tipor? Vagy csak mondja, s meg sem érkezik, Ki a frász ez? Mások kérdezik Ajtó nyílik, kigurul a fény, Sápadt organzából szőtt remény. Szobadísznek álcázott mocsok Cinikus hamisjátékosok Ételfestékkel festett kalácsok Ártatlannak tűnő jótanácsok Pletykák, fohászok hírharangok Kapcsolatok, barátok, rangok Kígyót-békát sikoltó torok, Jól álcázott lelkipásztorok, Vajákosok, hályogkovácsok, Szekercét még nem látott ácsok, Szélhámosok, királyok, ászok Aberráltak és élvhajhászok Szenvedtetők, vezekeltetők Hívogató, gyilkos hegytetők Málnabokron átnövő bürök Pancsolt rum, ha hányok, szédülök Ködhomályos diszkó-bájital Adomány, mit tarha, link kicsal, Fekpadpofájú nyers erőszak Istenverte kemény időszak Jószándékkal kirakott pokol, Fővétkes, ki másokat okol, Hártyavékony jégre csábító, Löknikész, ha ott a buktató, Egy falombbal elfedett üreg: Lutri, mint a pörgetett üveg Aggódsz? Aggódok. Sőt, már agg vagyok, Csak azt ne mondd: aggódni semmi ok Lassan pereg ki két kezem közül Minden értékem, és a tűz körül (Amit én már régen nem rakok) Lelkisérült bénák és vakok Szalonnátlan nyársat tartanak Gondolván, sokáig tart a nap Jó melegben majd csak el leszünk S azt hazudjuk egymásnak: eszünk.

Dátum: 2009-11-06 18:32:38 -- írta: tonibacsi Loreena Isabel Irene McKennitt kanadai énekesnő, dalszerző, hárfaművész és zongorista, aki leginkább kelta és közel-keleti motívumokkal teleszőtt világzenéje kapcsán tett szert világhírnévre. Aztán mégis a Tango to Evora (nekem) olyan sztyeppés, szibériás szomorú. Já jublju daragaja babujka!

Dátum: 2009-11-07 15:24:42 -- írta: Mirian ... ehh. Annyira tudsz írni, hogy az már leírhatatlanná lett. S Téged, feledhetetlenné. Ölellek. Mirian

Dátum: 2009-11-08 22:41:27 -- írta: tonibacsi Most csak annyit kérek, ne felejts el! Kezed alatt lehessek szünetjel, Kosarad alján gyűrött cédula, Reménytelenség ellenszéruma, Tisztára mosás öblítővize, Feltámadás előtti szél íze, Lépteid vízhangzó koppanása, Vétkeid kitisztult égi mása, Régi tükröd elveszett nyele, Félmegoldásod másik fele, Újholdváró éjszakád sötétje, Hazárd játékod utolsó tétje, Álmod őrző óra percegése, Kötényzsebed lefeslő szegése, Gyantakönnyet síró kencia, Leróhatatlan penitencia, Elfecsérelt időd hordaléka, Gondjaid számára szalma véka, Imádságos könyved kék szalagja, Vágy, mi a tiédet meghaladja, Ringlispíl egypercnyi szédülése, Kívánságaid utolsó ˝és˝-e A párnádból kibújó csirketoll, Mely minden álmod vágyán áthatol, Titkaid fölött a kód, a rejtjel, Most csak annyit kérek, ne felejts el! Vagy kérhetek mást is?

Dátum: 2009-11-08 23:29:54 -- írta: Mirian ... drága vagy. S még, Te kérsz éntőlem?? Ölellek. Mirian

Dátum: 2009-11-09 09:51:23 -- írta: tonibacsi Nem. Bocsánat! Csak elszaladt alattam a lesántult kehes Pegazus. Néha előfordul, majd megvonom tőle az abrakot!

Dátum: 2009-11-09 11:56:51 -- írta: vitorla ˝A szó, amit a szél hord˝! Kedves Tóni Barátom! Legalább hallani is lehet, még ha fáj is! Nagyon szépen emlékeztél ismét! Maradok barátsággal: István

Dátum: 2009-11-09 21:31:08 -- írta: tonibacsi Kedves vitorlamester! Kattints egyszer Aquarius Víz-hang című honlapjára mielőtt eltünik a cyber térből. A Zsuzsa Balkonja már gazdátlanul szétesett. Öleléssel: tonibacsi

Dátum: 2009-11-11 21:25:47 -- írta: Mirian ... adj neki bőséggel... joggal követel, megérdemli. Hiányzol... de, nyilván csak okít engem a Sors... meglehet, hiába gyötri magát... Mirian

Dátum: 2009-11-12 14:33:55 -- írta: vitorla Voltam Tóni!:( Nagyon szép! Másnak is tetszett láttam és olvastam a hsz eket! Üdvözöllek! Vitorla

Dátum: 2009-11-14 21:55:45 -- írta: szocpol Szervusz Tóni! Megdöbbenve olvastam szeretett aquariusunk ˝síron túli üzenetét ˝egy verse megjegyzéseként, azt nekem ajánlva. Nemcsak az apropója miatt dermedtem meg, hanem amiatt is, hogy mennyire itt van köztünk MOST is! Szívünkbe zártuk örökre. baris

Dátum: 2009-11-15 12:04:48 -- írta: tonibacsi Sosem láttam szemtől-szembe, mégis úgy hiányzik, mint egy közeli hozzátartozó. Verseinek hangvétele, ritmikája utánozhatatlan. Csak saját ˝hazájában˝ nem lehetett próféta.

Dátum: 2009-11-25 09:59:27 -- írta: ariel Nagyon szépen írtál Zsuzsáról. Nem ismertem személyesen, sajnos, de nagyon sajnálom, hogy elment. Szeretettel: Ariel(Andy)

Dátum: 2009-11-25 10:18:16 -- írta: tonibacsi Kedves Andy! Munkásságunk, hírünk, személyes varázsunk hamarabb kopik el, mint kedvenc karszékünk. Az él egy kicsit tovább, akit szerettei éltetnek. Szeretettel: tonibacsi

Élünk

Élünk.
Ma újból megfagyott a macskavíz,
Az orgonát a pókfonál beszőtte.
A köd mögül szajkó acsarkodik,
S a tűzrakóban szürke lett a sár.
Reklámpapíron olvad szét az álom:
Kerti lámpa most jutányos áron,
Epoxikarbon ajándékkosár.

Élünk.
Fűtésre kész a kerti hulladék,
A farkavesztett régi hintaló,
A nádazásra eltett hintaszék.
A zsákbagyűjtött bábszínházbabák
Bársonykötésű emlékalbumok,
Dédanyánk hajából font hurok,
Kisvasúthoz a parányi fák.

Élünk.
Temetőre régen nem telik,
Egyre több a sok halott rokon
Lux perpétua elföldelik,
Vak lámpás guggol a sírokon.
És, hogy mégse győzzön az enyészet,
Dobál az ég friss vadgesztenyéket
E rajztáblányi magánbirtokon.

Élünk,
És abból értesülhetünk e tényről,
Kenyérre, sóra futja még talán,
Csak úgy beszélnek rólunk, mint szegényről,
S jobb ruhákban jár egy utcalány.
Bár csecsmeleg avarba bujt a macska,
A fáskamrában ó szmoking a vacka,
Hogy kié volt, az ma már talány.

---

Hozzászólások:

---

Dátum: 2009-10-20 19:02:18 -- írta: jszeicz Nagyon jó! Nagy-csillagos. szeretettel: jszeicz

Dátum: 2009-10-20 19:04:51 -- írta: aimeesolange Istenem... de beleszomorodtam... Ölel: aimee

Dátum: 2009-10-20 19:36:05 -- írta: TiTi_ Hm... Igazi őszi, vagy inkább tél előtti utolsó pillanatos hangulat árad felém ebből a versből... Nem lett jó kedvem tőle, de nem is ilyen céllal olvastam. Tetszett nagyon. Szeretettel, TiTi

Dátum: 2009-10-20 20:58:16 -- írta: nagyi Élünk, élünk, éldegélünk, a jövőtöl sokan félünk. Szeretettel Vali

Dátum: 2009-10-20 21:17:03 -- írta: mafla És kész a leltár... Döbbenetesen szép, andalító, ironikus és fájdalmas. Szeretettel: Mariann

Dátum: 2009-10-21 12:29:08 -- írta: firka szomorú, de szép, üdv: firka

Dátum: 2009-10-21 16:52:53 -- írta: tonibacsi Köszi! Majd egyszer egy szivar és vörösbor mellett...

Dátum: 2009-10-21 16:59:28 -- írta: vitorla ˝ Élünk ˝! Örüljünk!:)) Ölelésem! Vitorla

Dátum: 2009-10-21 17:01:36 -- írta: tonibacsi Mert esik. És reggelre a kökörcsinek is elaléltak. Amikor visszahívtad a szép szines sztárfotódat az arcképcsarnokból én is beleszomorodtam, mert valamiből kifelé megyünk és nem is merünk hátranézni... A hat hibiszkuszból is csak három maradt és a Bundi nevű macska megette a saját gyerekeit. De azért szeretlek téged.

Dátum: 2009-10-21 17:15:10 -- írta: tonibacsi Régen a temetőből a Kálvária-hegy felé is ki lehetett menni, és a napraforgók közt ösvény vezetett a Rózsika forrásig. Már nem lehet. Nagy hulladéktárolót építettek, tele van gyertyával és művirággal. Egyszer elkezdtem a gyertyákat összeszedni, aztán meggondoltam magam és visszadobobtam. Még élünk. Ölel: tonibacsi

Dátum: 2009-10-21 17:22:40 -- írta: tonibacsi Milyen jővőtől? Nincs jövő. Multunk van, de az se érdekel senkit. Az unokáinknak talán... Ölel: tonibacsi

Dátum: 2009-10-21 17:25:40 -- írta: tonibacsi Pedig így tél beálltakor vigyázni kell! Ami elandalít az elaltat, ami elaltat megfagyaszt. Öleléssel, tonibacsi

Dátum: 2009-10-21 17:28:36 -- írta: tonibacsi Köszönöm firka! Firkálj, amíg van mivel és van mire, majd megnézem. Ölel: tb.

Dátum: 2009-10-21 17:32:07 -- írta: tonibacsi Igazad van. Mindig a szar közt kell a gyémántot meglelni és nem fordítva. Örüljünk! És együnk sok gyümölcsöt!

Dátum: 2009-10-21 22:05:09 -- írta: Syringa Kesernyés... De ez jut az élőnek... S még mi siratjuk és sajnáljuk a holtakat? Lehet, ők többet zokognak a mi sorsunk felett... Kesernyés-finom falat a versed, tonibácsi. Ölel Syringa, a cyber-térből.

Dátum: 2009-10-21 23:01:11 -- írta: aimeesolange Tényleg??... akkor jó.:)) (Bevallom, kétlettem...) Viszonzott!! A ˝sztárfotó˝ nem illet hozzám. És abusoltak eleget és elegen ˝miatta˝. Azért kukáztam ki. Beelegeltem. És különben is, én nem olyan vagyok, hanem olyan, vagy olyasmi, mint a mostani sztártalan fotómon. Hátranézegetni... Na igen. De mivel nem a tarkónkra nőtt a szemünk...:) Nem hátranézegetni kell. Csak mindig tudni, mi volt, van mögöttünk. Ennyi elég. Szerintem. Viszont tényleg esik. Már napok óta...:) Ölelés. -a-

Dátum: 2009-10-22 11:30:56 -- írta: Edafelicia Nem is tudom, melyik fáj jobban bennem! A fa, a ló, a macska, vagy a baba. Gratulálok! Szeretettel: Eda

Dátum: 2009-10-22 14:05:56 -- írta: tonibacsi Igen, tárgyakhoz ragaszkodunk, az ember nem fontos!

Dátum: 2009-10-22 14:19:53 -- írta: tonibacsi Megdörren az ég, sopánkodik a Jegenye-hegy. Kihuny a villany, megáll a mátrix, Google, Syringa, email egyre megy, A tapintás az illat, ami átvisz! Szeretettel: tonibacsi (És köszönöm az olvasást!)

Dátum: 2009-10-22 14:29:26 -- írta: Edafelicia Megint a hűtőben hagytad a szemüveged! ... minden tárgyunkban benne vagyunk! Még a ragasztott szárú, lejárt dioptriásban is!

Dátum: 2009-10-22 20:03:08 -- írta: tonibacsi Nem vagyunk benne! Az életünk kellemetlen oldalának rekvizítumaiban nem mi vagyunk, hanem a külső kényszer.

Dátum: 2009-10-22 20:11:12 -- írta: Edafelicia Igen

Dátum: 2009-10-22 23:14:40 -- írta: Syringa Még hogy egyre megy! Hmm, jó tudni hova sorolod be szegény fejemet...:( Adok én Neked olyan illatot, hogy nem győzöd orral!:) Ölellek, tb. Sy.

Dátum: 2009-10-23 00:04:27 -- írta: kosa Igen, még futja erre-arra, aztán meg ki tudja - Jó a versed -mint mindig, Tonibácsi. Szeretettel Emese

Dátum: 2009-10-23 21:07:15 -- írta: Trex .

Dátum: 2009-10-25 19:30:15 -- írta: tonibacsi Ez a jegesmaci szeme, vagy idekakélt?

Dátum: 2009-10-25 19:47:55 -- írta: tonibacsi Csillagocskám, már nem futja. Sokáig volt jutalomjátékom az esti internet, de már az simcs. Semmi sincs. Köszönöm, hogy benéztél!

Dátum: 2009-10-26 21:53:42 -- írta: janos Bánja a fránya kánya! Hány jány vár rád máma? (álmában-pártában) János

Dátum: 2009-10-26 23:26:33 -- írta: matasicsi Igen: Élünk!... mert még hagyják, mert még lehet,... olykor az emlékekből,... máskor csak mert még nincs itt az ideje, hogy továbblépjünk,... de élünk, aztán nem feltétlen kell mindig örülnünk is ennek,... de néha akár...!... mert jó elnézni, ahogy a macska befészkeli magát télire az ˝ó szmoking˝-ba,... és rohadtul nem is számít kié volt,... a lényeg, hogy ő nem fázik! ˝Élünk˝... a ˝rajztáblányi magánbirtokon˝, mert itt még talán van egy kis remény, hogy valamit felneveljünk a Jövőnek!... diófát, gyereket, unokát!... Szeretem ezt a versedet tonibácsi!... nagyon érzem,... mert még én is ˝Élek˝! Matas

Dátum: 2009-10-27 19:03:26 -- írta: tonibacsi Tán húsz éve, hogy vasvillával hordtam egy csomóba az égetendő husángokat. Találtam közöttük egy gyökeres botot levél, hajtás, rügy nélkül. Elültettem. Tavasszal gyönyörű diófa lett belőle. Telt-múlt az idő. Megöregedtem. Vásároltam a virágházban drága pénzért egy facsemetét. Jóféle erdei földbe ültettem, locsoltam, permeteztem. Azóta sem egyéb mint egy égnek meredő kétágú bot. Más idők járnak! Köszönöm, hogy tudós szemmel olvastad a versemet. Szóval éljünk? Éljünk!

Dátum: 2009-10-27 19:06:23 -- írta: tonibacsi Ne feleljetek rá körösi halászok, Kétélű a kérdés, bajt hozna reátok... (átgondoljuk!)

Dátum: 2009-10-27 20:15:56 -- írta: Edafelicia Szóval éljünk? Talán két hete is van, hogy szekrényeimből a nem használt, régi ruhákat zsákokba tettem, s levittem a konténerhez..., gondoltam,- hátha valakinek szüksége lehet rájuk,... csak melléhelyeztem őket... Tegnap egy régi kedves kollegám áll ott, beszélgettünk pár szót, s kérdeztem, hogy kire vár? Mondja, hogy milyen csoda történt vele, képzeljem el, hogy munkanélküli, s egyik este talált itt négy zsáknyi ruhát, úgyhogy teljesen feltudott öltözködni belőlük... s azóta amikor csak tud, idejön, hátha a Jóisten újra kegyes lesz hozzá. Elszorult a torkom... Hát igen! Éljünk! Szégyenkezés nélkül!

Dátum: 2009-10-27 20:46:41 -- írta: matasicsi Igen!... éljünk!... míg a ˝felsőbb˝... és a földi hatalmak engedik,... és míg tudjuk, hogy szükség van ránk! Én is tudom... meg Te is tudod!... kár lenne Őket elszomorítani!... (Én már a harmadik zsebkendőnyi telken a harmadik diófát neveltem termővé,... és most indulok tovább,... és viszek egy ˝magványt˝ magammal!... mer hülye lennék feladni, csak úgy!... Tehát ÉLJÜNK!

Dátum: 2009-10-28 17:24:13 -- írta: leguan ha dohányoznék - most pipára pöfékelnék, ha innék - most fölhörpintenék egy pohár vöröset... node mivel se nem dohányzok se nem alkoholizálok... így csak gratulálok csodás versedhez, s megiszom egy bögre zöld teát az egészségedre kedves tónibácsi!:) szeretettel és tisztelettel: leguan

Dátum: 2009-10-30 13:23:30 -- írta: tonibacsi Igyad, igyad azt a zöld teát Pár év alatt impotenciát, Azután meg vakságot okoz (van a polcon még néhány doboz) Nekem sajnos tiltja a korom, Rád köszöntöm ó vörösborom. S ne úgy tekints rám, mint holmi aggra Amíg van a boltokban Viagra.

Dátum: 2009-11-01 20:37:25 -- írta: aranytk Költészeted mély nyomokat hagy. Mester vagy. szeretettel, Kati

Dátum: 2009-11-01 21:56:45 -- írta: tonibacsi Szegény töltőtoll koptató vagyok Mesternek hívni ez még nam nagy ok Lehetnék szabadúszást oktató, De azóta befagyott a tó. Köszönöm a kedves olvasást!

Dátum: 2009-11-06 15:16:31 -- írta: A-ny némán itt... szeretettel: a-ny

Dátum: 2009-11-06 19:05:18 -- írta: tonibacsi Ne mán! Némán? Én ám Bénán. Nézz rám! Vén ám! A vénám. Szeretettel: tb.

Dátum: 2009-11-09 14:37:51 -- írta: Bari Sokértelemben lehet tőled tanulni. Élünk? én nem hiszem. (De látom, Te sem) Bari

Dátum: 2009-11-09 21:49:17 -- írta: tonibacsi Úgy teljes a Missa Solemnis, Ha a végén szomorkás hófehéren Azt a zászlót én is elérem.

Dátum: 2009-11-10 19:00:39 -- írta: nyilas Szia tonibácsi! Valamit mindig hozol, már szinte várja az emberfia, mi jut mára. Remek! Szeretettel meg...:)nyilas

Dátum: 2009-11-11 20:23:59 -- írta: Moncsika szomorú, de szép, üdv: Moncsika

Dátum: 2009-11-11 21:28:49 -- írta: tonibacsi Minden, és mindenki szomorú Moncsika. Kivéve azt a pár embert, aki jókor volt jó helyen. Az is azért nem szomorú, mert másutt próbál boldogulni. Elhuzza a belit. Köszönöm, hogy olvastad!

Dátum: 2009-11-25 10:04:18 -- írta: ariel Az élet csupa talány, fájdalom és küzdelem, de mégis szép... Ha volna 10 csillag, azt kapnál tőlem. A verseid mindig magamba fordítanak, - jó értelemben... Köszönet érte. Szeretettel: A.

Dátum: 2009-11-25 10:28:15 -- írta: tonibacsi Az élet és a nem-élet határán nagyon nehéz a szépre rátalálni. Köszönöm a lelked 10 csillagát (már ezért megérte...) Ölel: tonibacsi

Wessely Tibor

Vagyont érő műszer volt szemedben.
Tudós voltál, művész, és kufár.
Ez a tudás megszerezhetetlen
Sok barátod régen tudja már.
Fároszt láttál félszeg emberekben
S emberségedtől lettél király.
Este van már én is fáradok,
De te cipelted ezt a századot!

Út porától elcsigázott vándor
Ajtódon, ha halkan zörgetett,
Bizalommal kibélelt szobádtól
Kapott ős biztonságérzetet.
Hőskorod beláthatatlan távol,
Mégis él a sok történeted.
Rossz is volt, de én nem lázadok,
Hisz te cipelted ezt a századot.

Lehettél volna festő vagy poéta,
Lehettél volna jó pap is talán,
Mert az élet sáros hozadéka
Nem volt számodra misztikus talány.
Életednek része volt a tréfa
Egy nagyasszony bájos oldalán,
És a nő, az sok mindent adott,
És így cipelted ezt a századot.

Jézusisten mennyit elhülyültünk
Hogy odafönn hogyan, és ki vár,
Mikor a nagy asztalnál leültünk
˝A mennyország biztosan sivár...˝
Ezer pompás agyrémet megszültünk
Ennek most örökre vége. Kár.
Hűtlenül sok ember itt hagyott,
Bár te cipelted ezt a századot.

(1928 - 2009)

Tanítványok emlékeznek Wessely Tiborra: 

https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/tanitvanyok-emlekeznek-wesselyre/

---

AMF - Hozzászólások:

---

Dátum: 2009-10-14 17:59:28 -- írta: Edafelicia Igen. Jól megírtad! Nagyon szépen búcsúzol. Ahol ennyi a gyász, vajon hol a határ? Szeretettel ölellek: Eda

Dátum: 2009-10-14 21:56:29 -- írta: nyilas Szia tonibácsi! Remek vers... Szeretettel meg: nyilas

Dátum: 2009-10-14 22:45:29 -- írta: Syringa Mondtam én tegnap, hogy ma már nem lesz annyi erőm... Érzem, hogy kezdek rohamosan összecsúszni... Most még megtámogatlak, tónibácsi, és várlak egy vígasztaló ölelésre, de aztán légy szíves, sürgősen intézkedj a Magasságosnál, hogy állítsa már le ezt a halálmenetet... Minden bánat ellenére is olyan ízesen írtál, tb. Jó volt olvasni. Nem. Rossz volt olvasni...:(( Szeretettel! Syringa

Dátum: 2009-10-15 09:56:59 -- írta: Uccika Fájdalommal olvastalak...

Dátum: 2009-10-15 23:32:22 -- írta: tonibacsi Az a fontos, hogy az orgonák átvészeljék a telet. A szembe-szomszédnak szép dupla fehér orgonája van. Szégyellem lopni. A dupla orgona egy idő után visszaszmplul. Na erre vigyázz! A feleségem hatalmas lila íriszeket ültetett. Aztán meghalt, és az íriszek kifehéredtek és összetöpörödtek. Az én szakállam is kifehéredett a fejem pedig összetöpörödött mint egy golyvás gólyának. Pedig már évek óta szedem a tápoldatot. Öleléssel: tonibacsi

Dátum: 2009-10-16 22:21:24 -- írta: Syringa Szeretnivaló vagy, tónibácsi. Ahogy a körülötted lévő dolgokhoz viszonyulsz, és amivé a világod összeáll, utánozhatatlanul egyedi és nagy-szerű. Még sosem láttalak kicsinyesnek, -önzőnek is csak alig:), s azt is csak annyira, ami még jól áll Neked. És azt hiszem, a szíved is a helyén van. Nagyjából...:) Nem is tudom, hova akartam ezzel kilyukadni, ja, igen, hogy a dolgok ' színeváltozása' fájdalmas bár, de elkerülhetetlen, mert mi más módon juthatnánk el a Nagy Átlényegüléshez, ha nem lennénk rákényszerítve? A szimpluláson, kifehéredésen és összetöpörödésen csak egyetlen tápoldat segít. A szeretet... Nem láttam még kifagyott orgonát. Valahogy mindig átvészeli a telet. De talán nem is olyan nagy csoda, mikor még a levele is szív alakú... Ölellek, tb. Syringa

Dátum: 2009-10-17 08:43:21 -- írta: tonibacsi Köszönöm, hogy olvastál! Wessely Tibort rengetegen ismerték (ezért írtam ki a nevét a címben). Matematikai alapon az AMF lakók némelyikének is ismerős lehet. Nincs festő, aki nem találkozott volna vele, legalább egyszer. Nagy egyéniség volt. Az Alagúton átmenvén a lelki Gelyger-müller számláló azonnal jelzett: Ó be kéne ugrani a Tiborhoz... Ölel: tonibacsi

Dátum: 2009-10-17 08:56:13 -- írta: tonibacsi Ha ismerted volna Tibort, nagyon szeretted volna. Minden festőnek, művésznek tudott mondani valamit, amitől az felvillanyozódott, megtáltosodott. Műveidre vetvén egy pillantást, már sorolta is a világ minden pontjáról azokat az alkotókat (fároszokat) akik a tiédhez hasonlatos lélekkel (tehetséggel) messzire jutottak Tisztára söpörte előtted a lehetőségek, a kibontakozás útját: Nézd meg XY hogyan csinálta(ja) és indulj el! Ő is a ˝Nagy generáció˝ tagja volt. Mennek elfele...

Dátum: 2009-10-17 09:06:56 -- írta: tonibacsi Köszi! Eredetileg arra építettem, hogy a ˝művész lelkek˝ közül sokan ismerhették. Nincs ˝ecsetes ember˝ ma nálunk aki, legalább a nevével ne találkozott volna. Ö még a cyberfóbiás generáció, pedig írt is érdekes dolgokat (töltőtollal, füzetbe). Ölel: tb.

Dátum: 2009-10-17 17:54:52 -- írta: Edafelicia Írásoddal, közelhoztad. Köszönöm, hogy megosztottad!

Dátum: 2009-10-30 13:33:19 -- írta: Nogee Volt szerencsém ismerni Őt... Fene tudja, ha még egyszer élhetnék, olyan lennék, mint Ő... Isten nyugosztalja, Tibor bá...

Dátum: 2009-10-30 18:53:41 -- írta: tonibacsi Érdektelen, jelentéktelen embernek még az ellenségei sem merték volna nevezni.

Dátum: 2009-11-18 22:32:11 -- írta: esteban Mostanában olyan ritkán tévedek ide, de újra meg újra visszatalálok a verseidhez. Ezeket a sorokat sem konkrétan e vershez való hozzászólás gyanánt rovom - inkább főhajtás. Ha még volna kalapom is... Az az igazság, hogy minden - még a borúsabb hangvételű - verseidnél (is) kerül egy kis mosoly a szám szegletébe. Esztétikai és szellemi élmény. Kell ezt még fokozni? Lényeg, hogy nagyszerű KÖLTŐNEK tartalak. Van a magamfajta csavargó szócsavargató, aki csak tátott szájjal figyel, ha olvashat, tanulhat tőled. Szeretettel, István

Dátum: 2009-11-18 22:51:16 -- írta: tonibacsi Kedves vagy! De sajnos amatőrök vagyunk mindnyájan. Mosoly nélkül a halál is sótlan. Ismered a sírfeliratot: Itt nyugszom én, Olvasod te, Olvasnám én, Nyugodnál te. Köszönöm, hogy bekukkantottál!

Dátum: 2009-11-22 19:47:25 -- írta: mafla Szeretném megélni, hogy rólam is megemlékezik ily tisztán, zengőn, szépen valaki. Ölellek: Mariann

Dátum: 2009-11-23 11:39:01 -- írta: tonibacsi Drága alfam! Két darab világháborút, két forradalmat, nehány rendszerváltást, négy-öt műtétet, pár hitvest, négy öt szakmát, gyerekeket, unokákat, barátok és ellenségek százait kell megemészd. Ennyi a feladat... Ölel: tonibacsi