Wessely Tibor

Vagyont érő műszer volt szemedben.
Tudós voltál, művész, és kufár.
Ez a tudás megszerezhetetlen
Sok barátod régen tudja már.
Fároszt láttál félszeg emberekben
S emberségedtől lettél király.
Este van már én is fáradok,
De te cipelted ezt a századot!

Út porától elcsigázott vándor
Ajtódon, ha halkan zörgetett,
Bizalommal kibélelt szobádtól
Kapott ős biztonságérzetet.
Hőskorod beláthatatlan távol,
Mégis él a sok történeted.
Rossz is volt, de én nem lázadok,
Hisz te cipelted ezt a századot.

Lehettél volna festő vagy poéta,
Lehettél volna jó pap is talán,
Mert az élet sáros hozadéka
Nem volt számodra misztikus talány.
Életednek része volt a tréfa
Egy nagyasszony bájos oldalán,
És a nő, az sok mindent adott,
És így cipelted ezt a századot.

Jézusisten mennyit elhülyültünk
Hogy odafönn hogyan, és ki vár,
Mikor a nagy asztalnál leültünk
˝A mennyország biztosan sivár...˝
Ezer pompás agyrémet megszültünk
Ennek most örökre vége. Kár.
Hűtlenül sok ember itt hagyott,
Bár te cipelted ezt a századot.

(1928 - 2009)

Tanítványok emlékeznek Wessely Tiborra: 

https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/tanitvanyok-emlekeznek-wesselyre/

---

AMF - Hozzászólások:

---

Dátum: 2009-10-14 17:59:28 -- írta: Edafelicia Igen. Jól megírtad! Nagyon szépen búcsúzol. Ahol ennyi a gyász, vajon hol a határ? Szeretettel ölellek: Eda

Dátum: 2009-10-14 21:56:29 -- írta: nyilas Szia tonibácsi! Remek vers... Szeretettel meg: nyilas

Dátum: 2009-10-14 22:45:29 -- írta: Syringa Mondtam én tegnap, hogy ma már nem lesz annyi erőm... Érzem, hogy kezdek rohamosan összecsúszni... Most még megtámogatlak, tónibácsi, és várlak egy vígasztaló ölelésre, de aztán légy szíves, sürgősen intézkedj a Magasságosnál, hogy állítsa már le ezt a halálmenetet... Minden bánat ellenére is olyan ízesen írtál, tb. Jó volt olvasni. Nem. Rossz volt olvasni...:(( Szeretettel! Syringa

Dátum: 2009-10-15 09:56:59 -- írta: Uccika Fájdalommal olvastalak...

Dátum: 2009-10-15 23:32:22 -- írta: tonibacsi Az a fontos, hogy az orgonák átvészeljék a telet. A szembe-szomszédnak szép dupla fehér orgonája van. Szégyellem lopni. A dupla orgona egy idő után visszaszmplul. Na erre vigyázz! A feleségem hatalmas lila íriszeket ültetett. Aztán meghalt, és az íriszek kifehéredtek és összetöpörödtek. Az én szakállam is kifehéredett a fejem pedig összetöpörödött mint egy golyvás gólyának. Pedig már évek óta szedem a tápoldatot. Öleléssel: tonibacsi

Dátum: 2009-10-16 22:21:24 -- írta: Syringa Szeretnivaló vagy, tónibácsi. Ahogy a körülötted lévő dolgokhoz viszonyulsz, és amivé a világod összeáll, utánozhatatlanul egyedi és nagy-szerű. Még sosem láttalak kicsinyesnek, -önzőnek is csak alig:), s azt is csak annyira, ami még jól áll Neked. És azt hiszem, a szíved is a helyén van. Nagyjából...:) Nem is tudom, hova akartam ezzel kilyukadni, ja, igen, hogy a dolgok ' színeváltozása' fájdalmas bár, de elkerülhetetlen, mert mi más módon juthatnánk el a Nagy Átlényegüléshez, ha nem lennénk rákényszerítve? A szimpluláson, kifehéredésen és összetöpörödésen csak egyetlen tápoldat segít. A szeretet... Nem láttam még kifagyott orgonát. Valahogy mindig átvészeli a telet. De talán nem is olyan nagy csoda, mikor még a levele is szív alakú... Ölellek, tb. Syringa

Dátum: 2009-10-17 08:43:21 -- írta: tonibacsi Köszönöm, hogy olvastál! Wessely Tibort rengetegen ismerték (ezért írtam ki a nevét a címben). Matematikai alapon az AMF lakók némelyikének is ismerős lehet. Nincs festő, aki nem találkozott volna vele, legalább egyszer. Nagy egyéniség volt. Az Alagúton átmenvén a lelki Gelyger-müller számláló azonnal jelzett: Ó be kéne ugrani a Tiborhoz... Ölel: tonibacsi

Dátum: 2009-10-17 08:56:13 -- írta: tonibacsi Ha ismerted volna Tibort, nagyon szeretted volna. Minden festőnek, művésznek tudott mondani valamit, amitől az felvillanyozódott, megtáltosodott. Műveidre vetvén egy pillantást, már sorolta is a világ minden pontjáról azokat az alkotókat (fároszokat) akik a tiédhez hasonlatos lélekkel (tehetséggel) messzire jutottak Tisztára söpörte előtted a lehetőségek, a kibontakozás útját: Nézd meg XY hogyan csinálta(ja) és indulj el! Ő is a ˝Nagy generáció˝ tagja volt. Mennek elfele...

Dátum: 2009-10-17 09:06:56 -- írta: tonibacsi Köszi! Eredetileg arra építettem, hogy a ˝művész lelkek˝ közül sokan ismerhették. Nincs ˝ecsetes ember˝ ma nálunk aki, legalább a nevével ne találkozott volna. Ö még a cyberfóbiás generáció, pedig írt is érdekes dolgokat (töltőtollal, füzetbe). Ölel: tb.

Dátum: 2009-10-17 17:54:52 -- írta: Edafelicia Írásoddal, közelhoztad. Köszönöm, hogy megosztottad!

Dátum: 2009-10-30 13:33:19 -- írta: Nogee Volt szerencsém ismerni Őt... Fene tudja, ha még egyszer élhetnék, olyan lennék, mint Ő... Isten nyugosztalja, Tibor bá...

Dátum: 2009-10-30 18:53:41 -- írta: tonibacsi Érdektelen, jelentéktelen embernek még az ellenségei sem merték volna nevezni.

Dátum: 2009-11-18 22:32:11 -- írta: esteban Mostanában olyan ritkán tévedek ide, de újra meg újra visszatalálok a verseidhez. Ezeket a sorokat sem konkrétan e vershez való hozzászólás gyanánt rovom - inkább főhajtás. Ha még volna kalapom is... Az az igazság, hogy minden - még a borúsabb hangvételű - verseidnél (is) kerül egy kis mosoly a szám szegletébe. Esztétikai és szellemi élmény. Kell ezt még fokozni? Lényeg, hogy nagyszerű KÖLTŐNEK tartalak. Van a magamfajta csavargó szócsavargató, aki csak tátott szájjal figyel, ha olvashat, tanulhat tőled. Szeretettel, István

Dátum: 2009-11-18 22:51:16 -- írta: tonibacsi Kedves vagy! De sajnos amatőrök vagyunk mindnyájan. Mosoly nélkül a halál is sótlan. Ismered a sírfeliratot: Itt nyugszom én, Olvasod te, Olvasnám én, Nyugodnál te. Köszönöm, hogy bekukkantottál!

Dátum: 2009-11-22 19:47:25 -- írta: mafla Szeretném megélni, hogy rólam is megemlékezik ily tisztán, zengőn, szépen valaki. Ölellek: Mariann

Dátum: 2009-11-23 11:39:01 -- írta: tonibacsi Drága alfam! Két darab világháborút, két forradalmat, nehány rendszerváltást, négy-öt műtétet, pár hitvest, négy öt szakmát, gyerekeket, unokákat, barátok és ellenségek százait kell megemészd. Ennyi a feladat... Ölel: tonibacsi