2018. május 16.

Amatőr Művészek

A rózsaablakon átszúr a fény,
S hűvösre koptatott rideg kövén
Okos mérmű diktálja versét.
Egy csöppnyi csönd,
Ifjonti szertelenség,
Megfejthetetlen gótikus talány,
Színlelt erény,
Műfű-utcalány,
Szekreteres, szecis karácsony,
A farácson féllábú gólya,
És Tarpay címadó fenyőrigója.

Holdhintás, ringlispíl asszonáncok,
Körhintára ültetett románcok,
Éjfélutáni cyber-csend
Néma hegedűje,
Ütemhangsúlyos
Jajdulások
Kisikló hiánybetűje,
Esélyfüggönyök
Szomorkás cérna-tüllje,
Nincsen-virág hulló hajtása,
Mirian elfúló sóhajtása.

Csend.
Feslett angyalok
Festett zenéje,
Filterszerelmek
Túlhajszolt szenvedélye,
Emlékkönyv-könnyek
Nekifeszülve
Cinkos közönynek,
Egyhangú,
Spiáter harangok,
Hálátlan hálás,
Hálás, jól hangzó rangok,
Halott fűz rügyező ága,
Eda világa.

Csendes éj után
Talányos hajnal,
Csengettyűszó,
Erdős halihó,
Tollkabátos, kis fenyőrigó.
Apró seb,
Mi annyiszor bevérzett:
Honleányi,
Hófehér önérzet,
Szerény fülkében térdeplő
Madonna,
Jászlában
Szerelme,
Pénze, gondja.
Vészharang kell végül,
Hogy megérje
Tintát venni fel
A Tollhegyére.

Hiátusokból
Előfaragott,
Balsafabordás
Könnyű kártusok,
Megreccsenő
Sorsoppozíciók,
Szájharmonikára írt fugák,
Halcsontfűzős
Játékorgiák,
Tékozolt virágból
Száraz koszorú,
Átvészelhető
Könnyed ború,
Díszdoboz,
Mely nem csukódik be,
Klaffra,
A Mafla.

Kihűlt viharra
Rá-ráreccsenő,
Komoly palánkú,
Vén szárazdokkos.
Okos
Muházva,
Ázva,
Új rétegekkel
Régi vázra,
Saját magával parolázva
Hiányjegyzékét összeírta:
Árboca bírta,
Szemét kisírta,
De a vitorla,
A Vitorla

Valami nagy nádasba porla.

Sok darabból álló
Krétakészlet,
Óriás körképből
Furcsa részlet,
Sziréna,
Ami elenyészett.
Hangcsík nélkül
Vetített
Filmek álma,
Útvesztő,
Sötétben fel-fel villanós.
A bölcs világból itt ragadt
Janos.

Kovácsszögekkel
Felszögezve,
Ősanyagból tűz általnyúlva,
V-varrat fényétől megvakulva,
A falra vaslétrát hazudva,
Felmászik
Minden este újra,
Kemény
Kohók
Kéményén keresztül,
Lelke valami másra rezdül.
Kalapácstól kemény a karja,
Esténként másképp akarja.
Lágy,
Virágos,
Inda hinta,
Mesélő erdő
Labirintja,
Lányszívekből csepp öröm,
Isten áldjon,
Mészölyöm.

Költött varázsban,
Kő között,
Sztalagmitokba költözött
Cseppkősorsú
Csontokon,
Gótikus
Csont csoportokon
Keresztül,
Életen,
Halálon,
Árnyéktalan,
Zenétlen bálon,
Kőszárnyú
Könnyed repülésben,
Átélve,
Félve,
Halva mégsem,
Ahol sejtelmes, kék a tó,
Kékruhás Kopogtató.

Kétujjnyival
A borzalom fölött,
Elköltözött.
Helyén egy új divatnak,
Sátánfejű,
Új mestert
Avatnak.
Félelemből
Mintázott
Plasztikákból,
Vérből kivont
Kevéske sóból,
Sikoltó viviszekcióból,
Hagyományból és unikumból,
Szellemi narkotikumból,
Rafináltan,
Talán
Tanultan,
Alkimistákhoz elvonultan,
Szellős szubtrópus jogán
Sütkérezik a
Leguán.

Télen,
Ha lékből halászol,
Ennyi,
Mit a lék eléd kirak:
Emlékirat.


2018. április 24.

Szózacc

Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar;
Ezer nép építette föl,
Egész jól és hamar.

Mert tudta jól a bölcs apát
Embert honnan hozat,
Hogy ezredévig álljon egy
Bizánci boltozat.

Nem volt szűkmarkú, sem fukar
A sok-sok déli nép,
Hisz Attikából érkezett
A háztetőcserép.

Ezrével jött a sok török
S bár egy sem volt zseni,
Tőlük tanultuk meg talán,
Hogyan kell fürdeni.

S a nagy király korán mikor
Miénk a fél világ.
Másolni kezdtük boldogan
A szép itáliát.

Kastélyt épít a földesúr,
Varázsos gondolat,
Csak tudni kell, hogy készül el
A jó cseh boltozat.

Barokk templom, meg jó ha van,
Hát építsünk, igen!
Olyan legyen, mint odakint
A Vierzehnheiligen.

Az asszony varr a Singeren
S oly boldog, hogyha varr,
Hazádnak rendületlenül
Légy híve, oh magyar!



2018. március 17.

Kitalált titok


Angol szövetből egy csinos kabát,
Arany függő, füledbe tervezett,
Megbízván Giorgio Armánit magát
Egyéniségednek való ruci,
Hej, CICAMUCI
Egy nyári est a Covent Gardenen,
Virágos kedvű alkalmi zenészek,
Mindenki táncol veled és velem,
A tér formája is faramuci
Hej, CICAMUCI
Egy színházi est a Barbicanban
Parfüm szagú bársony széksorok,
Díjkiosztó Berlinben, Bécsben, Cannesban,
Habos kávé a híres Place Pigalle-ban
Máris boldog vagyok.
Egy Hercegnő nevű hajón egy este
Világító jéghattyúk között
Egy kedves úr, míg asztalunk kereste
Kezedben ráksalátával töltött buci
Hej, CICAMUCI

2017. december 26.

Bárdolatlan karácsony

A téli köd nyirokcsomókba fagy,
Korán ijeszt az este mély vize,
A túlélésre áll be már az agy,
(Kitörlődött a tenger türkize).
Lélekmaró a kormos téli zagy,
Hányingeres lett már a szánk íze,
Minden napunk egy új huszárbravúr,
Boldog karácsonyt kedves elnök úr!

Kezünk, agyunk, karunk dologtalan,
Csak hulladékot gyűjtünk fűteni.
Elúszott minden ékszer és arany,
S a gyermek képtelen megérteni,
Mért nincs meleg, kályhánk hogyha van?
Óh, istenőrizz bárkit sérteni,
De pattanás közelbe már a húr,
Boldog karácsonyt kedves elnök úr!

Életünket át kell programozni,
Rövidszavatosságú az isten
A hitet már máshonnan kell hozni,
Istenments, hogy a régi segítsen!
A lelkünket nehéz elkobozni.
Meg ne próbálja, hogy kényszerítsen…
Mert a nép jön, s az asztalra kúr!
Boldog karácsonyt kedves elnök úr!



(Kép: Oláh Jolán - Angyali üdvözlet)

2017. március 1.

Bőved estéje

agonizál
az utcalámpa
pulzál a fénye
miden kiszáradt reccsenésre
rávakkant a szomszéd kutyája
söpör a szél
a kuka szája szólni akar
aztán megbánja
jégdob feszül a macskavízre
kocsi sikít be a remízbe
s végleges lesz az utca csendje
csengőtlen karácsony este
harisnyáját még megkereste
s elment a kedves
pókháló ring
nem szép
de tény
a föld teremtésének kezdetén
sej haj hahó
esett a hó
fáradtság éhség szépen lefürdik
vackukra küldik a kutyákat
dezodor szagú az utálat
éjszakára talán beheged
asszony enged
ember akarja
cefreszagú s erős a karja
álom bújik a kiskabátba
besír az ablakon az éjfél
indulni kell a maszkabálba
könnye van a karácsony estnek
könnyen megy minden
szinte magától
azt üzenték szeretni kell
meztelen kisded lesz a jel
gonosz volt aki kitakarta
nem tehetsz semmit
így akarta
kötelező öröm viháncol
ebből a táncból
kimaradni halálos vétek
pedig manapság egy igaz szó
ér annyit mint egy zsíros étek.