Tango to Evora

(aquariusnak, a Tango to Evora dallamára)

Érvénytelen a sárgalombú ősz,

A Balkonon már senki sem söpör.
Kihunyt a kályha benn
Loreena McKennitt üzen:
El kellett menjen.

Rőzselángú lelkedhez képest
Hidegen ég a fémgallérú mécses.
Merev a kép, ez már a vége-főcím.
Megbénul az óra mutatója
Hangtalan a Tango to Evora:

Hideg lesz a tél

Mer´ ilyen hideg rég volt

Semmit se beszél

A szó, amit a szél hord

Széthullik a vers, a dal a háttér
Fogában tartva, mégis hogyha átér
A ˝túlsó part˝, látod?, csak vetített
McKennit lágy dallamára díszlet:

Fütyül itt a szél

És feketül az égbolt

Nem is üzentél

És minden olyan rég volt

Fehér volt a hó és mégis olyan szép volt

Nagy volt a világ és úgyis az enyém volt

Nevetett a hold, bár ugyanolyan vén volt

Fehér volt a hó és fehér volt az égbolt.

Hideg lesz a tél

Mer´ ilyen hideg rég volt

Semmit se beszél

A szó, amit a szél hord

Hideg lesz a tél és hideg lesz a talpam

Elapad a szó és elakad a dallam

Az lenne a jó, hogy hangodat is halljam

Szomorú a szó de ilyennek akartam.

 

---

AMF - Hozzászólások:

---

Dátum: 2009-11-02 19:59:32 -- írta: Vox_humana Nagyon szép megemlékezést írtál tonibacsi. Aki Zsuzsát - aquariust - nem ismerte, annak is könnyeket csal a szemébe. Érezhető a versedből az átélt fájdalom. A hiány. Szomorú a szó... Ölellek szeretettel: Vox

Dátum: 2009-11-02 21:55:32 -- írta: Uccika Ölellek, de nem hiszem, hogy segít...

Dátum: 2009-11-02 21:59:18 -- írta: aimeesolange Lábujjhegyen itt... aimee

Dátum: 2009-11-02 22:26:35 -- írta: tonibacsi Zsuzsa Balkonja már néma. A Tango to Evora helyett egy piros X jel mutatja: Ennyi. Köszönöm. Hallgasd hozzá a You Tubes-ről.

Dátum: 2009-11-02 22:28:09 -- írta: tonibacsi Segített!

Dátum: 2009-11-02 22:55:25 -- írta: tonibacsi A fontos hogy itt. Hallgasd meg a kedvemért: Lorena McKennit: Tango to Evora. Ölelés.

Dátum: 2009-11-02 23:02:50 -- írta: aimeesolange Ismerem. De a kedvedért bármikor.:) Ölelés.

Dátum: 2009-11-02 23:44:23 -- írta: matasicsi ... ugye nem baj, hogy én is megkerestem, és meghallgattam párszor... míg olvastam a verset?! Bevallom, én nem ismertem!... de nagyon jólesett hallgatni!... különös élmény volt így együtt! Matas

Dátum: 2009-11-03 09:06:24 -- írta: Edafelicia ˝anno˝ is,... de most fájdalmasabban szól! Ölellek: Eda

Dátum: 2009-11-03 17:16:18 -- írta: tonibacsi Ez szólt Zsuzsa balkonján ahogy bekapcsoltad. Most süket! Rémisztően szomorú. Köszönöm az olvasást! Megyek át hozzád, hátha ott vidámabb az este. Ölel: tonibacsi

Dátum: 2009-11-03 17:23:30 -- írta: Tarpay Ma tépem az istrángot, de holnap visszanézlek. Szeretettel: T

Dátum: 2009-11-03 17:58:48 -- írta: tollhegy Loreena McKennitt dalára lehullt a legszebb ˝Őszi levél˝... ˝... Most este van, halkan duruzsol a kályha, sültalma illata leng a szobába˝. Nem ég a lámpa, csak a tűz fénye pislog a falon a kedves képre. Nézem, s kedvem lett írni Neked, elküldeni versben ezt a meleget, amit most érzek kívűl-belül. Míg írok az idő s a tér átlényegül, lebegek abban a langyos szeretetben, amiről Te írtál egy gyönyörű versben. Partot értem... ezen a parton soha nem ér össze a lábunk nyoma - nincs talajunk egy talpalattnyi - mégis, tudunk egymásra mosolyogni... /Aquarius/ és... elapad a szó és elakad a dallam... Szeretettel ölellek: Marianna

Dátum: 2009-11-03 19:13:00 -- írta: tonibacsi Már nem szól Eda! Ki kell keresni.

Dátum: 2009-11-03 19:16:12 -- írta: Edafelicia Már kikerestem,... s így szólt... úgy...

Dátum: 2009-11-03 19:19:02 -- írta: tonibacsi De szépen ide kollázsoltad! Örülök! Néhány héttel élte túl a honlapja őt. Szétesett.

Dátum: 2009-11-03 19:33:21 -- írta: mafla Kirázott a hideg, kedves Antal, édes tonibacsi. Másodszorra a zenével... Így kicsit veled fájtam. S most végre én nagycsillagozhatok. Mindig megelőztek szinte. Ölellek! A szív nem felejt és csodásan szól nekünk! Mariann

Dátum: 2009-11-03 21:30:27 -- írta: tonibacsi Spórolni kell a nagycsillagokkal! Egyszer nagyon szeretnél kitüntetni valakit, és nem lesz! De köszönettel vészem! Öleléssel: tonibacsi

Dátum: 2009-11-03 21:43:23 -- írta: tonibacsi Csak el ne szakadjon! Ha meg elszakad, tedd el a makkját, fonunk rá másikat. Öleléssel: tonibacsi

Dátum: 2009-11-05 11:22:32 -- írta: Tarpay Már úgy látom, hsz-emnek is csak a makkja marad; tölgyfává nem serényül. Mert megpróbáltam én szárba szökkenteni, de mindegyre meghajlott, földhöz visszakanyarult, mutatván-mondván: ˝Tamás! Ne fáradj! nem látod, hogy életképtelen?˝ Többszöri zeneszám meghallgatás után végre rájöttem, igaza van; nem lehet fát nevelni ott, hol gyenge a talaj, s kiszáradt a belé ültetni való. Válaszom így fogadd el, ilyen szomorú szeretettel: T

Dátum: 2009-11-05 11:42:13 -- írta: Carie Tonibacsi drága, gyönyörű hangot választottál, versedhez illőt. Nem szaporítanám a szót, a megemlékezésed önmagáért beszél. Csendre int. Carie

Dátum: 2009-11-05 11:47:42 -- írta: TiTi_ Lorena McKennit az egyik nagy kedvencem. Azután találtam rá, hogy egyedül maradtam. Ezt a számát eddig nem ismertem; így, együtt a verseddel, ahogy olvastam és hallgattam, végnélkülivé lett bennem a csend és borsónyivá zsugorodott viseltes szívem... Ölellek, tonibácsi. Szeretettel, TiTi

Dátum: 2009-11-05 14:55:09 -- írta: tonibacsi Ez Aquarius honlapjának volt kisérőzenéje. Ő szerkesztette a verseihez. Én már csak pepecselő régészként ragasztgatom össze. Szeressétek még egy darabig!

Dátum: 2009-11-05 14:59:54 -- írta: Horvathliv Akármilyen hideg is van, akár - messzi távol... tonibacsi te befűtesz a szíveknek... gyönyörű soraiddal, a fehér égboltnak, a hónak a fagynak... az elmúlás dallamára... emlékezel. barátsággal: Lívi

Dátum: 2009-11-05 15:03:52 -- írta: tonibacsi Látod! A sírján még el sem hervadtak a virágok és széthullt a honlapja. Ha ismét együtt szeretném olvasni a halk zenével, úgy kell összeügyeskedni. Mint apám ˝festő szemüvege˝ szétporlott. Öleléssel: tonibacsi

Dátum: 2009-11-05 18:55:16 -- írta: tonibacsi Az elmúlások egymásra rakódnak, aztán a terhük alatt megroppanunk, mint a fagytól megkérgesedett hó, és magunk is elmúlunk.

Dátum: 2009-11-05 23:30:03 -- írta: Mirian Tudom, ˝érte˝ szól e szépséges versed... de, ha lehet... vigyázz magadra. Mirian

Dátum: 2009-11-06 15:15:39 -- írta: A-ny belém fojtódtak a szavak Tónibácsi...... a végletekig szomorú és mégis mennyi értéket kimutat a másikból, ha Lucifer előbb vinne... én is, én is csak egy ilyen verset szeretnék! nehéz kifejeznem, de nagyon érintett ez a vers, és az előző is ˝élünk˝...... egész elérzékenyültem ott bent! (és nagyon érezni h. ez mély, erős barátság volt...... maradt) sok szeretettel öleli Tónibát az ifjú babuljka

Dátum: 2009-11-06 18:21:57 -- írta: tonibacsi Aggódunk, mint a pörgetett üveg Merre néz majd, lassan várni meg Honnan érkezik, ki és mikor? Megölel, vagy öledbe tipor? Vagy csak mondja, s meg sem érkezik, Ki a frász ez? Mások kérdezik Ajtó nyílik, kigurul a fény, Sápadt organzából szőtt remény. Szobadísznek álcázott mocsok Cinikus hamisjátékosok Ételfestékkel festett kalácsok Ártatlannak tűnő jótanácsok Pletykák, fohászok hírharangok Kapcsolatok, barátok, rangok Kígyót-békát sikoltó torok, Jól álcázott lelkipásztorok, Vajákosok, hályogkovácsok, Szekercét még nem látott ácsok, Szélhámosok, királyok, ászok Aberráltak és élvhajhászok Szenvedtetők, vezekeltetők Hívogató, gyilkos hegytetők Málnabokron átnövő bürök Pancsolt rum, ha hányok, szédülök Ködhomályos diszkó-bájital Adomány, mit tarha, link kicsal, Fekpadpofájú nyers erőszak Istenverte kemény időszak Jószándékkal kirakott pokol, Fővétkes, ki másokat okol, Hártyavékony jégre csábító, Löknikész, ha ott a buktató, Egy falombbal elfedett üreg: Lutri, mint a pörgetett üveg Aggódsz? Aggódok. Sőt, már agg vagyok, Csak azt ne mondd: aggódni semmi ok Lassan pereg ki két kezem közül Minden értékem, és a tűz körül (Amit én már régen nem rakok) Lelkisérült bénák és vakok Szalonnátlan nyársat tartanak Gondolván, sokáig tart a nap Jó melegben majd csak el leszünk S azt hazudjuk egymásnak: eszünk.

Dátum: 2009-11-06 18:32:38 -- írta: tonibacsi Loreena Isabel Irene McKennitt kanadai énekesnő, dalszerző, hárfaművész és zongorista, aki leginkább kelta és közel-keleti motívumokkal teleszőtt világzenéje kapcsán tett szert világhírnévre. Aztán mégis a Tango to Evora (nekem) olyan sztyeppés, szibériás szomorú. Já jublju daragaja babujka!

Dátum: 2009-11-07 15:24:42 -- írta: Mirian ... ehh. Annyira tudsz írni, hogy az már leírhatatlanná lett. S Téged, feledhetetlenné. Ölellek. Mirian

Dátum: 2009-11-08 22:41:27 -- írta: tonibacsi Most csak annyit kérek, ne felejts el! Kezed alatt lehessek szünetjel, Kosarad alján gyűrött cédula, Reménytelenség ellenszéruma, Tisztára mosás öblítővize, Feltámadás előtti szél íze, Lépteid vízhangzó koppanása, Vétkeid kitisztult égi mása, Régi tükröd elveszett nyele, Félmegoldásod másik fele, Újholdváró éjszakád sötétje, Hazárd játékod utolsó tétje, Álmod őrző óra percegése, Kötényzsebed lefeslő szegése, Gyantakönnyet síró kencia, Leróhatatlan penitencia, Elfecsérelt időd hordaléka, Gondjaid számára szalma véka, Imádságos könyved kék szalagja, Vágy, mi a tiédet meghaladja, Ringlispíl egypercnyi szédülése, Kívánságaid utolsó ˝és˝-e A párnádból kibújó csirketoll, Mely minden álmod vágyán áthatol, Titkaid fölött a kód, a rejtjel, Most csak annyit kérek, ne felejts el! Vagy kérhetek mást is?

Dátum: 2009-11-08 23:29:54 -- írta: Mirian ... drága vagy. S még, Te kérsz éntőlem?? Ölellek. Mirian

Dátum: 2009-11-09 09:51:23 -- írta: tonibacsi Nem. Bocsánat! Csak elszaladt alattam a lesántult kehes Pegazus. Néha előfordul, majd megvonom tőle az abrakot!

Dátum: 2009-11-09 11:56:51 -- írta: vitorla ˝A szó, amit a szél hord˝! Kedves Tóni Barátom! Legalább hallani is lehet, még ha fáj is! Nagyon szépen emlékeztél ismét! Maradok barátsággal: István

Dátum: 2009-11-09 21:31:08 -- írta: tonibacsi Kedves vitorlamester! Kattints egyszer Aquarius Víz-hang című honlapjára mielőtt eltünik a cyber térből. A Zsuzsa Balkonja már gazdátlanul szétesett. Öleléssel: tonibacsi

Dátum: 2009-11-11 21:25:47 -- írta: Mirian ... adj neki bőséggel... joggal követel, megérdemli. Hiányzol... de, nyilván csak okít engem a Sors... meglehet, hiába gyötri magát... Mirian

Dátum: 2009-11-12 14:33:55 -- írta: vitorla Voltam Tóni!:( Nagyon szép! Másnak is tetszett láttam és olvastam a hsz eket! Üdvözöllek! Vitorla

Dátum: 2009-11-14 21:55:45 -- írta: szocpol Szervusz Tóni! Megdöbbenve olvastam szeretett aquariusunk ˝síron túli üzenetét ˝egy verse megjegyzéseként, azt nekem ajánlva. Nemcsak az apropója miatt dermedtem meg, hanem amiatt is, hogy mennyire itt van köztünk MOST is! Szívünkbe zártuk örökre. baris

Dátum: 2009-11-15 12:04:48 -- írta: tonibacsi Sosem láttam szemtől-szembe, mégis úgy hiányzik, mint egy közeli hozzátartozó. Verseinek hangvétele, ritmikája utánozhatatlan. Csak saját ˝hazájában˝ nem lehetett próféta.

Dátum: 2009-11-25 09:59:27 -- írta: ariel Nagyon szépen írtál Zsuzsáról. Nem ismertem személyesen, sajnos, de nagyon sajnálom, hogy elment. Szeretettel: Ariel(Andy)

Dátum: 2009-11-25 10:18:16 -- írta: tonibacsi Kedves Andy! Munkásságunk, hírünk, személyes varázsunk hamarabb kopik el, mint kedvenc karszékünk. Az él egy kicsit tovább, akit szerettei éltetnek. Szeretettel: tonibacsi

Élünk

Élünk.
Ma újból megfagyott a macskavíz,
Az orgonát a pókfonál beszőtte.
A köd mögül szajkó acsarkodik,
S a tűzrakóban szürke lett a sár.
Reklámpapíron olvad szét az álom:
Kerti lámpa most jutányos áron,
Epoxikarbon ajándékkosár.

Élünk.
Fűtésre kész a kerti hulladék,
A farkavesztett régi hintaló,
A nádazásra eltett hintaszék.
A zsákbagyűjtött bábszínházbabák
Bársonykötésű emlékalbumok,
Dédanyánk hajából font hurok,
Kisvasúthoz a parányi fák.

Élünk.
Temetőre régen nem telik,
Egyre több a sok halott rokon
Lux perpétua elföldelik,
Vak lámpás guggol a sírokon.
És, hogy mégse győzzön az enyészet,
Dobál az ég friss vadgesztenyéket
E rajztáblányi magánbirtokon.

Élünk,
És abból értesülhetünk e tényről,
Kenyérre, sóra futja még talán,
Csak úgy beszélnek rólunk, mint szegényről,
S jobb ruhákban jár egy utcalány.
Bár csecsmeleg avarba bujt a macska,
A fáskamrában ó szmoking a vacka,
Hogy kié volt, az ma már talány.

---

Hozzászólások:

---

Dátum: 2009-10-20 19:02:18 -- írta: jszeicz Nagyon jó! Nagy-csillagos. szeretettel: jszeicz

Dátum: 2009-10-20 19:04:51 -- írta: aimeesolange Istenem... de beleszomorodtam... Ölel: aimee

Dátum: 2009-10-20 19:36:05 -- írta: TiTi_ Hm... Igazi őszi, vagy inkább tél előtti utolsó pillanatos hangulat árad felém ebből a versből... Nem lett jó kedvem tőle, de nem is ilyen céllal olvastam. Tetszett nagyon. Szeretettel, TiTi

Dátum: 2009-10-20 20:58:16 -- írta: nagyi Élünk, élünk, éldegélünk, a jövőtöl sokan félünk. Szeretettel Vali

Dátum: 2009-10-20 21:17:03 -- írta: mafla És kész a leltár... Döbbenetesen szép, andalító, ironikus és fájdalmas. Szeretettel: Mariann

Dátum: 2009-10-21 12:29:08 -- írta: firka szomorú, de szép, üdv: firka

Dátum: 2009-10-21 16:52:53 -- írta: tonibacsi Köszi! Majd egyszer egy szivar és vörösbor mellett...

Dátum: 2009-10-21 16:59:28 -- írta: vitorla ˝ Élünk ˝! Örüljünk!:)) Ölelésem! Vitorla

Dátum: 2009-10-21 17:01:36 -- írta: tonibacsi Mert esik. És reggelre a kökörcsinek is elaléltak. Amikor visszahívtad a szép szines sztárfotódat az arcképcsarnokból én is beleszomorodtam, mert valamiből kifelé megyünk és nem is merünk hátranézni... A hat hibiszkuszból is csak három maradt és a Bundi nevű macska megette a saját gyerekeit. De azért szeretlek téged.

Dátum: 2009-10-21 17:15:10 -- írta: tonibacsi Régen a temetőből a Kálvária-hegy felé is ki lehetett menni, és a napraforgók közt ösvény vezetett a Rózsika forrásig. Már nem lehet. Nagy hulladéktárolót építettek, tele van gyertyával és művirággal. Egyszer elkezdtem a gyertyákat összeszedni, aztán meggondoltam magam és visszadobobtam. Még élünk. Ölel: tonibacsi

Dátum: 2009-10-21 17:22:40 -- írta: tonibacsi Milyen jővőtől? Nincs jövő. Multunk van, de az se érdekel senkit. Az unokáinknak talán... Ölel: tonibacsi

Dátum: 2009-10-21 17:25:40 -- írta: tonibacsi Pedig így tél beálltakor vigyázni kell! Ami elandalít az elaltat, ami elaltat megfagyaszt. Öleléssel, tonibacsi

Dátum: 2009-10-21 17:28:36 -- írta: tonibacsi Köszönöm firka! Firkálj, amíg van mivel és van mire, majd megnézem. Ölel: tb.

Dátum: 2009-10-21 17:32:07 -- írta: tonibacsi Igazad van. Mindig a szar közt kell a gyémántot meglelni és nem fordítva. Örüljünk! És együnk sok gyümölcsöt!

Dátum: 2009-10-21 22:05:09 -- írta: Syringa Kesernyés... De ez jut az élőnek... S még mi siratjuk és sajnáljuk a holtakat? Lehet, ők többet zokognak a mi sorsunk felett... Kesernyés-finom falat a versed, tonibácsi. Ölel Syringa, a cyber-térből.

Dátum: 2009-10-21 23:01:11 -- írta: aimeesolange Tényleg??... akkor jó.:)) (Bevallom, kétlettem...) Viszonzott!! A ˝sztárfotó˝ nem illet hozzám. És abusoltak eleget és elegen ˝miatta˝. Azért kukáztam ki. Beelegeltem. És különben is, én nem olyan vagyok, hanem olyan, vagy olyasmi, mint a mostani sztártalan fotómon. Hátranézegetni... Na igen. De mivel nem a tarkónkra nőtt a szemünk...:) Nem hátranézegetni kell. Csak mindig tudni, mi volt, van mögöttünk. Ennyi elég. Szerintem. Viszont tényleg esik. Már napok óta...:) Ölelés. -a-

Dátum: 2009-10-22 11:30:56 -- írta: Edafelicia Nem is tudom, melyik fáj jobban bennem! A fa, a ló, a macska, vagy a baba. Gratulálok! Szeretettel: Eda

Dátum: 2009-10-22 14:05:56 -- írta: tonibacsi Igen, tárgyakhoz ragaszkodunk, az ember nem fontos!

Dátum: 2009-10-22 14:19:53 -- írta: tonibacsi Megdörren az ég, sopánkodik a Jegenye-hegy. Kihuny a villany, megáll a mátrix, Google, Syringa, email egyre megy, A tapintás az illat, ami átvisz! Szeretettel: tonibacsi (És köszönöm az olvasást!)

Dátum: 2009-10-22 14:29:26 -- írta: Edafelicia Megint a hűtőben hagytad a szemüveged! ... minden tárgyunkban benne vagyunk! Még a ragasztott szárú, lejárt dioptriásban is!

Dátum: 2009-10-22 20:03:08 -- írta: tonibacsi Nem vagyunk benne! Az életünk kellemetlen oldalának rekvizítumaiban nem mi vagyunk, hanem a külső kényszer.

Dátum: 2009-10-22 20:11:12 -- írta: Edafelicia Igen

Dátum: 2009-10-22 23:14:40 -- írta: Syringa Még hogy egyre megy! Hmm, jó tudni hova sorolod be szegény fejemet...:( Adok én Neked olyan illatot, hogy nem győzöd orral!:) Ölellek, tb. Sy.

Dátum: 2009-10-23 00:04:27 -- írta: kosa Igen, még futja erre-arra, aztán meg ki tudja - Jó a versed -mint mindig, Tonibácsi. Szeretettel Emese

Dátum: 2009-10-23 21:07:15 -- írta: Trex .

Dátum: 2009-10-25 19:30:15 -- írta: tonibacsi Ez a jegesmaci szeme, vagy idekakélt?

Dátum: 2009-10-25 19:47:55 -- írta: tonibacsi Csillagocskám, már nem futja. Sokáig volt jutalomjátékom az esti internet, de már az simcs. Semmi sincs. Köszönöm, hogy benéztél!

Dátum: 2009-10-26 21:53:42 -- írta: janos Bánja a fránya kánya! Hány jány vár rád máma? (álmában-pártában) János

Dátum: 2009-10-26 23:26:33 -- írta: matasicsi Igen: Élünk!... mert még hagyják, mert még lehet,... olykor az emlékekből,... máskor csak mert még nincs itt az ideje, hogy továbblépjünk,... de élünk, aztán nem feltétlen kell mindig örülnünk is ennek,... de néha akár...!... mert jó elnézni, ahogy a macska befészkeli magát télire az ˝ó szmoking˝-ba,... és rohadtul nem is számít kié volt,... a lényeg, hogy ő nem fázik! ˝Élünk˝... a ˝rajztáblányi magánbirtokon˝, mert itt még talán van egy kis remény, hogy valamit felneveljünk a Jövőnek!... diófát, gyereket, unokát!... Szeretem ezt a versedet tonibácsi!... nagyon érzem,... mert még én is ˝Élek˝! Matas

Dátum: 2009-10-27 19:03:26 -- írta: tonibacsi Tán húsz éve, hogy vasvillával hordtam egy csomóba az égetendő husángokat. Találtam közöttük egy gyökeres botot levél, hajtás, rügy nélkül. Elültettem. Tavasszal gyönyörű diófa lett belőle. Telt-múlt az idő. Megöregedtem. Vásároltam a virágházban drága pénzért egy facsemetét. Jóféle erdei földbe ültettem, locsoltam, permeteztem. Azóta sem egyéb mint egy égnek meredő kétágú bot. Más idők járnak! Köszönöm, hogy tudós szemmel olvastad a versemet. Szóval éljünk? Éljünk!

Dátum: 2009-10-27 19:06:23 -- írta: tonibacsi Ne feleljetek rá körösi halászok, Kétélű a kérdés, bajt hozna reátok... (átgondoljuk!)

Dátum: 2009-10-27 20:15:56 -- írta: Edafelicia Szóval éljünk? Talán két hete is van, hogy szekrényeimből a nem használt, régi ruhákat zsákokba tettem, s levittem a konténerhez..., gondoltam,- hátha valakinek szüksége lehet rájuk,... csak melléhelyeztem őket... Tegnap egy régi kedves kollegám áll ott, beszélgettünk pár szót, s kérdeztem, hogy kire vár? Mondja, hogy milyen csoda történt vele, képzeljem el, hogy munkanélküli, s egyik este talált itt négy zsáknyi ruhát, úgyhogy teljesen feltudott öltözködni belőlük... s azóta amikor csak tud, idejön, hátha a Jóisten újra kegyes lesz hozzá. Elszorult a torkom... Hát igen! Éljünk! Szégyenkezés nélkül!

Dátum: 2009-10-27 20:46:41 -- írta: matasicsi Igen!... éljünk!... míg a ˝felsőbb˝... és a földi hatalmak engedik,... és míg tudjuk, hogy szükség van ránk! Én is tudom... meg Te is tudod!... kár lenne Őket elszomorítani!... (Én már a harmadik zsebkendőnyi telken a harmadik diófát neveltem termővé,... és most indulok tovább,... és viszek egy ˝magványt˝ magammal!... mer hülye lennék feladni, csak úgy!... Tehát ÉLJÜNK!

Dátum: 2009-10-28 17:24:13 -- írta: leguan ha dohányoznék - most pipára pöfékelnék, ha innék - most fölhörpintenék egy pohár vöröset... node mivel se nem dohányzok se nem alkoholizálok... így csak gratulálok csodás versedhez, s megiszom egy bögre zöld teát az egészségedre kedves tónibácsi!:) szeretettel és tisztelettel: leguan

Dátum: 2009-10-30 13:23:30 -- írta: tonibacsi Igyad, igyad azt a zöld teát Pár év alatt impotenciát, Azután meg vakságot okoz (van a polcon még néhány doboz) Nekem sajnos tiltja a korom, Rád köszöntöm ó vörösborom. S ne úgy tekints rám, mint holmi aggra Amíg van a boltokban Viagra.

Dátum: 2009-11-01 20:37:25 -- írta: aranytk Költészeted mély nyomokat hagy. Mester vagy. szeretettel, Kati

Dátum: 2009-11-01 21:56:45 -- írta: tonibacsi Szegény töltőtoll koptató vagyok Mesternek hívni ez még nam nagy ok Lehetnék szabadúszást oktató, De azóta befagyott a tó. Köszönöm a kedves olvasást!

Dátum: 2009-11-06 15:16:31 -- írta: A-ny némán itt... szeretettel: a-ny

Dátum: 2009-11-06 19:05:18 -- írta: tonibacsi Ne mán! Némán? Én ám Bénán. Nézz rám! Vén ám! A vénám. Szeretettel: tb.

Dátum: 2009-11-09 14:37:51 -- írta: Bari Sokértelemben lehet tőled tanulni. Élünk? én nem hiszem. (De látom, Te sem) Bari

Dátum: 2009-11-09 21:49:17 -- írta: tonibacsi Úgy teljes a Missa Solemnis, Ha a végén szomorkás hófehéren Azt a zászlót én is elérem.

Dátum: 2009-11-10 19:00:39 -- írta: nyilas Szia tonibácsi! Valamit mindig hozol, már szinte várja az emberfia, mi jut mára. Remek! Szeretettel meg...:)nyilas

Dátum: 2009-11-11 20:23:59 -- írta: Moncsika szomorú, de szép, üdv: Moncsika

Dátum: 2009-11-11 21:28:49 -- írta: tonibacsi Minden, és mindenki szomorú Moncsika. Kivéve azt a pár embert, aki jókor volt jó helyen. Az is azért nem szomorú, mert másutt próbál boldogulni. Elhuzza a belit. Köszönöm, hogy olvastad!

Dátum: 2009-11-25 10:04:18 -- írta: ariel Az élet csupa talány, fájdalom és küzdelem, de mégis szép... Ha volna 10 csillag, azt kapnál tőlem. A verseid mindig magamba fordítanak, - jó értelemben... Köszönet érte. Szeretettel: A.

Dátum: 2009-11-25 10:28:15 -- írta: tonibacsi Az élet és a nem-élet határán nagyon nehéz a szépre rátalálni. Köszönöm a lelked 10 csillagát (már ezért megérte...) Ölel: tonibacsi

Wessely Tibor

Vagyont érő műszer volt szemedben.
Tudós voltál, művész, és kufár.
Ez a tudás megszerezhetetlen
Sok barátod régen tudja már.
Fároszt láttál félszeg emberekben
S emberségedtől lettél király.
Este van már én is fáradok,
De te cipelted ezt a századot!

Út porától elcsigázott vándor
Ajtódon, ha halkan zörgetett,
Bizalommal kibélelt szobádtól
Kapott ős biztonságérzetet.
Hőskorod beláthatatlan távol,
Mégis él a sok történeted.
Rossz is volt, de én nem lázadok,
Hisz te cipelted ezt a századot.

Lehettél volna festő vagy poéta,
Lehettél volna jó pap is talán,
Mert az élet sáros hozadéka
Nem volt számodra misztikus talány.
Életednek része volt a tréfa
Egy nagyasszony bájos oldalán,
És a nő, az sok mindent adott,
És így cipelted ezt a századot.

Jézusisten mennyit elhülyültünk
Hogy odafönn hogyan, és ki vár,
Mikor a nagy asztalnál leültünk
˝A mennyország biztosan sivár...˝
Ezer pompás agyrémet megszültünk
Ennek most örökre vége. Kár.
Hűtlenül sok ember itt hagyott,
Bár te cipelted ezt a századot.

(1928 - 2009)

Tanítványok emlékeznek Wessely Tiborra: 

https://www.szeretlekmagyarorszag.hu/tanitvanyok-emlekeznek-wesselyre/

---

AMF - Hozzászólások:

---

Dátum: 2009-10-14 17:59:28 -- írta: Edafelicia Igen. Jól megírtad! Nagyon szépen búcsúzol. Ahol ennyi a gyász, vajon hol a határ? Szeretettel ölellek: Eda

Dátum: 2009-10-14 21:56:29 -- írta: nyilas Szia tonibácsi! Remek vers... Szeretettel meg: nyilas

Dátum: 2009-10-14 22:45:29 -- írta: Syringa Mondtam én tegnap, hogy ma már nem lesz annyi erőm... Érzem, hogy kezdek rohamosan összecsúszni... Most még megtámogatlak, tónibácsi, és várlak egy vígasztaló ölelésre, de aztán légy szíves, sürgősen intézkedj a Magasságosnál, hogy állítsa már le ezt a halálmenetet... Minden bánat ellenére is olyan ízesen írtál, tb. Jó volt olvasni. Nem. Rossz volt olvasni...:(( Szeretettel! Syringa

Dátum: 2009-10-15 09:56:59 -- írta: Uccika Fájdalommal olvastalak...

Dátum: 2009-10-15 23:32:22 -- írta: tonibacsi Az a fontos, hogy az orgonák átvészeljék a telet. A szembe-szomszédnak szép dupla fehér orgonája van. Szégyellem lopni. A dupla orgona egy idő után visszaszmplul. Na erre vigyázz! A feleségem hatalmas lila íriszeket ültetett. Aztán meghalt, és az íriszek kifehéredtek és összetöpörödtek. Az én szakállam is kifehéredett a fejem pedig összetöpörödött mint egy golyvás gólyának. Pedig már évek óta szedem a tápoldatot. Öleléssel: tonibacsi

Dátum: 2009-10-16 22:21:24 -- írta: Syringa Szeretnivaló vagy, tónibácsi. Ahogy a körülötted lévő dolgokhoz viszonyulsz, és amivé a világod összeáll, utánozhatatlanul egyedi és nagy-szerű. Még sosem láttalak kicsinyesnek, -önzőnek is csak alig:), s azt is csak annyira, ami még jól áll Neked. És azt hiszem, a szíved is a helyén van. Nagyjából...:) Nem is tudom, hova akartam ezzel kilyukadni, ja, igen, hogy a dolgok ' színeváltozása' fájdalmas bár, de elkerülhetetlen, mert mi más módon juthatnánk el a Nagy Átlényegüléshez, ha nem lennénk rákényszerítve? A szimpluláson, kifehéredésen és összetöpörödésen csak egyetlen tápoldat segít. A szeretet... Nem láttam még kifagyott orgonát. Valahogy mindig átvészeli a telet. De talán nem is olyan nagy csoda, mikor még a levele is szív alakú... Ölellek, tb. Syringa

Dátum: 2009-10-17 08:43:21 -- írta: tonibacsi Köszönöm, hogy olvastál! Wessely Tibort rengetegen ismerték (ezért írtam ki a nevét a címben). Matematikai alapon az AMF lakók némelyikének is ismerős lehet. Nincs festő, aki nem találkozott volna vele, legalább egyszer. Nagy egyéniség volt. Az Alagúton átmenvén a lelki Gelyger-müller számláló azonnal jelzett: Ó be kéne ugrani a Tiborhoz... Ölel: tonibacsi

Dátum: 2009-10-17 08:56:13 -- írta: tonibacsi Ha ismerted volna Tibort, nagyon szeretted volna. Minden festőnek, művésznek tudott mondani valamit, amitől az felvillanyozódott, megtáltosodott. Műveidre vetvén egy pillantást, már sorolta is a világ minden pontjáról azokat az alkotókat (fároszokat) akik a tiédhez hasonlatos lélekkel (tehetséggel) messzire jutottak Tisztára söpörte előtted a lehetőségek, a kibontakozás útját: Nézd meg XY hogyan csinálta(ja) és indulj el! Ő is a ˝Nagy generáció˝ tagja volt. Mennek elfele...

Dátum: 2009-10-17 09:06:56 -- írta: tonibacsi Köszi! Eredetileg arra építettem, hogy a ˝művész lelkek˝ közül sokan ismerhették. Nincs ˝ecsetes ember˝ ma nálunk aki, legalább a nevével ne találkozott volna. Ö még a cyberfóbiás generáció, pedig írt is érdekes dolgokat (töltőtollal, füzetbe). Ölel: tb.

Dátum: 2009-10-17 17:54:52 -- írta: Edafelicia Írásoddal, közelhoztad. Köszönöm, hogy megosztottad!

Dátum: 2009-10-30 13:33:19 -- írta: Nogee Volt szerencsém ismerni Őt... Fene tudja, ha még egyszer élhetnék, olyan lennék, mint Ő... Isten nyugosztalja, Tibor bá...

Dátum: 2009-10-30 18:53:41 -- írta: tonibacsi Érdektelen, jelentéktelen embernek még az ellenségei sem merték volna nevezni.

Dátum: 2009-11-18 22:32:11 -- írta: esteban Mostanában olyan ritkán tévedek ide, de újra meg újra visszatalálok a verseidhez. Ezeket a sorokat sem konkrétan e vershez való hozzászólás gyanánt rovom - inkább főhajtás. Ha még volna kalapom is... Az az igazság, hogy minden - még a borúsabb hangvételű - verseidnél (is) kerül egy kis mosoly a szám szegletébe. Esztétikai és szellemi élmény. Kell ezt még fokozni? Lényeg, hogy nagyszerű KÖLTŐNEK tartalak. Van a magamfajta csavargó szócsavargató, aki csak tátott szájjal figyel, ha olvashat, tanulhat tőled. Szeretettel, István

Dátum: 2009-11-18 22:51:16 -- írta: tonibacsi Kedves vagy! De sajnos amatőrök vagyunk mindnyájan. Mosoly nélkül a halál is sótlan. Ismered a sírfeliratot: Itt nyugszom én, Olvasod te, Olvasnám én, Nyugodnál te. Köszönöm, hogy bekukkantottál!

Dátum: 2009-11-22 19:47:25 -- írta: mafla Szeretném megélni, hogy rólam is megemlékezik ily tisztán, zengőn, szépen valaki. Ölellek: Mariann

Dátum: 2009-11-23 11:39:01 -- írta: tonibacsi Drága alfam! Két darab világháborút, két forradalmat, nehány rendszerváltást, négy-öt műtétet, pár hitvest, négy öt szakmát, gyerekeket, unokákat, barátok és ellenségek százait kell megemészd. Ennyi a feladat... Ölel: tonibacsi

Aquarius

Ványadtseggű őrzőangyalok! Gyerünk! Zenét!
A Bensonhurst Blues dallamára. És...
Álljon le minden csók, szeretkezés!
És el ne kezdjétek a rossz dumát:
˝Ilyen a sors! Az élet megy tovább˝
Nem megy tovább mostantól semmi se,
Érvénytelen lesz minden szentmise.
Úgy csüggünk a hunyó emlékeken,
Mint szünetmentes tápegységeken.
Érvénytelenné lesz a nulla fok,
A langymeleg részvét is fagyni fog.
A csendes Víz-hang új erőre kap,
Most már a Hold süt úgy, akár a Nap.
Zsuzsa Balkonja bársony hátterén
Másféle hangszert fúj a kis legény.
Igaza van, ha új hangszerre vált,
Teli torokból az égre kiált:
Ennyit ér hát a költészet maga?
Sorsán felejtett nyűgös nagymama?
Az emberi sors is pofára megy?
Angyalok! Az istenverjemeg!
Húzzátok hát éjszakákon át
A Bensonhurst Blues bágyadt dallamát!
Ahol a lélek nem kapott helyet,
Pusztítson hát a lelkiismeret!

Nem érdemeltem bársony csendedet,
Mindegyik versed balzsamos kenet.
Csodálatos képeket faragva,
A lelkedet tördelted sok darabba.
A Nagy vizedre álmodott esélyt,
Veszni hagytam, mint trehány cseléd.
Testünk súlyával megterhelve már
Ezer darabra hull a furcsa vár.
Te tudtad ezt, és fénylő kincsedet
Szórtad rá, hogy erősítse meg.
Lehúz a test, mint nemtelen salak
E terheddel magadra hagytalak.
S szűkült bár az égre nyíló résed,
Nem tukmáltad ránk a szenvedésed!
Mint saválló sűrű arany szitán,
Mely drága műszerekben van csupán,
Rostáltad át nekünk az életed,
Mint újraélesztő kísérletet.
Nem tesz már többet próbára a tél,
Ez a szalagos irományfedél:
AQARIUS nem lesz már kövérebb.

(felejthetetlen társunk emlékére)

---

AMF - Hozzászólások:

---

Dátum: 2009-10-13 01:24:35 -- írta: siklosierzsebet Felejthetetlen. A sorstól pedig megbocsáthatatlan. Szeretettel ölellek: se

Dátum: 2009-10-13 09:04:21 -- írta: Akugawa Ehhez nincs mit hozzátenni... Langymeleg részvét helyett baráti jobbom. Veled emlékezem.

Dátum: 2009-10-13 11:29:39 -- írta: newyear Nagyon... csak ez a szó jön ki, jön az ajkamra! Nagyon megfogott! ˝Ahol a lélek nem kapott helyet Pusztítson hát a lekiismeret˝... csak egyet idéztem... de mindet lehetne! Gratulálok! Üd. newyear

Dátum: 2009-10-13 12:13:30 -- írta: A-ny örök-létű írás...... olyan, mint amikor a gejzír tör elő a föld mélyéről, úgy lövelt felfelé a fájdalom és szeretetteljes tehetetlenség is versedből, egyéni stílus, harcedzett (erőben teljes) mégis melankólikus, fájó, ez az ambivalencia teszi különösen széppé és egyedivé ezt az alkotást. /fájó ölelésem/ szeretettel: a-ny

Dátum: 2009-10-13 12:18:09 -- írta: kosa Lelke legyen nyugodt, emléke áldott. Versei mindig élni fognak. Szeretettel ölellek, Tónibácsi Emese

Dátum: 2009-10-13 12:47:37 -- írta: tonibacsi Mi vagyunk a sors is, a végzet is, és az élet is!

Dátum: 2009-10-13 12:51:49 -- írta: tonibacsi Kedves Akugawa! Ne tarts végig ki mellettem, mert én még nagyon soká akarok emlékezni! Szeretettel: tb.

Dátum: 2009-10-13 12:56:09 -- írta: tonibacsi Jaj newyear! Olvasd el - kérlek - a 2. versszakot, és vond vissza ezt a szót ˝Gratulálok˝ Ez itt, most nem jó. Üdv. tb.

Dátum: 2009-10-13 13:01:08 -- írta: tonibacsi Fájó ellentmondás, (ambivalencia, aberráció, perverzitás, elembertelenedés) ami ott bujkál minden netkapcsolatban. Ölel: tonibacsi

Dátum: 2009-10-13 13:02:28 -- írta: tonibacsi Úgy legyen! Viszontöleléssel: tonibacsi

Dátum: 2009-10-13 13:03:51 -- írta: nyilas Szia tonibácsi! Szép megemlékezés... nyilas

Dátum: 2009-10-13 13:10:23 -- írta: vitorla Zsuzsánál, olvastam én is, de írni ilyen szép emlékverset, csak Te tudtál! Őszintén sajnálom! Szeretettel: Vitorla

Dátum: 2009-10-13 13:21:05 -- írta: mafla Én semmiről nem tudok, csak a versből, amelyik fájdalmasan szép. Kemény vádló és ellágyuló dallamos. Ez mesteri két sor: ˝Ahol a lélek nem kapott helyet, Pusztítson hát a lelkiismeret!˝ Ha bánat ért, kívánom, segítsen feldolgozni tehetséged, és az itt tapasztalt szeretet, amely feléd árad. Sajnálom! Ölellek: Mariann

Dátum: 2009-10-13 13:29:54 -- írta: newyear ... értem!! Belátom! ... visszavonom! Üd. newyear

Dátum: 2009-10-13 14:45:07 -- írta: ciccumiccu Aquarius: Hogy mit keresek majd ott az égen... //Hogy mit keresek majd ott az égen? Védelek. Hajammal befogom a szelet, vihar-felhőket tép szét érted fogam, szememmel villámot szelídítek Neked. Én viszem fel számban a teli-holdat a tó tükréről, Neked titkot ragyogni, körmeimmel csillagot karmolok az égre, mindég legyen egy, Neked utat mutatni. Szememből langyos, lágy esőt sírok, mosson le utadról minden szennyet, s hajnalban, karomban tartva a napot, szelíd arcában Neked majd én derengek. S ha azt szeretnéd, lángra gyúlok, s el is égek akár, hogy melegítselek, vagy ha sírsz, arcodat simogatva feligyam minden csepp keserű könnyedet. Hogy mit keresek majd ott az égen? Kezemmel rést feszítek rajta hogy láss, ott vagyok, érted virrasztok álmatlanul, s ami annak tűnik, az sem elmúlás... //

Dátum: 2009-10-13 15:09:54 -- írta: tonibacsi Kössz! Fájós.

Dátum: 2009-10-13 15:18:11 -- írta: tonibacsi Az én koromban a bánat és a tehetség más-más napokon látogat be az emberhez. Előbbi gyakrabban, utóbbi egyre ritkábban. A szeretet az fontos! Ölel: tonibacsi

Dátum: 2009-10-13 15:41:23 -- írta: panka Szép megemlékezés olyan igazi tonibácsis. Nyugodjon békében! barátsággal panka!

Dátum: 2009-10-13 16:24:38 -- írta: Gaboor Aqva, egy darabot szakítottál ki szívemből. Hiányod mindenhonnan ordít: - Miért?!

Dátum: 2009-10-13 16:35:32 -- írta: bratanerzsi ... fájdalmasan szép lett... részvétem szeretettel. Böbe

Dátum: 2009-10-13 17:01:03 -- írta: kubikilona Akurvaéletbe (már az Isten meg úgyis megbocsájt). Pedig jókat beszélgettünk, pl. Di Meola Dark eye tango-járól... is... Megaztán, csak a szavak halnak ki, és az, ami nem volt. Marad, ami marad. Mit siratok itt én már valakit, akit nem is ismertem, pedig azt hittem, nem fogok sirni... Hát igen, hinni tudunk abban, amit nem tudunk.

Dátum: 2009-10-13 20:34:21 -- írta: Carie Tonibacsi, ugye vannak angyalok!!!?... az írásodat olvasva, biztos vagyok benne. Gyönyörű megemlékezést írtál. Méltót. Helyettünk is. ölellek sok szeretettel Carie

Dátum: 2009-10-13 23:03:41 -- írta: aimeesolange Csendes főhajtás... Őszinte, baráti ölelés. Emília

Dátum: 2009-10-13 23:34:43 -- írta: tonibacsi Ezt nem is olvastam. Köszönöm!

Dátum: 2009-10-13 23:40:14 -- írta: tonibacsi Csillag! Olvass (újra) pár aquariust az én kedvemért! Ölel: tonibacsi

Dátum: 2009-10-13 23:45:16 -- írta: tonibacsi (mert egyszerű volt, szép, és igaz - tartós hiánycikkek)

Dátum: 2009-10-13 23:49:48 -- írta: tonibacsi Olvasd el verseit, amíg még fönt lesznek, aztán bezárul a szalagos irományfedél. Ölel: tonibacsi

Dátum: 2009-10-13 23:56:36 -- írta: aimeesolange Újraolvasok. Szeretem a verseit. A kedvedért (is). Ölel: aimee

Dátum: 2009-10-14 00:34:20 -- írta: Syringa Gyere, tónibácsi, bújj ide hozzám egy sírásra. És egy ölelésre... Ma valahogy nagyon erős vagyok. Holnap majd Te támogatsz engem... Hatalmasat írtál. Eget zengetőt. Földet mozgatót. Ő tette ezt Veled... Azt hiszem, egyfajta örök gyász indult keserves útjára, itt az amf-en... Syringa

Dátum: 2009-10-14 01:24:38 -- írta: tonibacsi Korábban a főoldalon megjelent egy kis gyászjelentés (2007 ben elhunyt Vihardalnok). Most nem látok ilyen személyes híreket. Kérdezni sem mertem: matteo a huszonéves gyerek? Igen odabujnék, mert családom számára e cyber világ nem teljes élet, hologramok szeretkezése, narkotikum. Mégis fáj. Évszázadokkal ezelőtt is voltak levelező partnerek. De már nemsokára nyílnak az orgonák (közbe lehet, hogy meghalunk). Ölel: tonibacsi

Dátum: 2009-10-14 01:28:17 -- írta: tonibacsi Ha én megyek el, írj pankásat. Legalább négy sort.

Dátum: 2009-10-14 01:31:01 -- írta: tonibacsi Szabad sírni (néha férfiaknak is) Szeresd aquarius verseit mert szépek! Ölel: tonibacsi

Dátum: 2009-10-14 10:15:04 -- írta: Sahar A főoldalon olvastama hírt. Nem ismertem, a neve alapján a küszöbbre helyezem együttérzésem.

Dátum: 2009-10-14 10:28:20 -- írta: Horvathliv Te tudtad ezt, és fénylő kincsedet Szórtad rá, hogy erősítse meg. Lehúz a test, mint nemtelen salak E terheddel magadra hagytalak. Nagyon tetszett, gratulálok a vershez. Sajgó lélek tükre. Szép megemlékezés. ( Sajnos, nem hallottam a hírt, vagy a fülem elkerülte a szó. Személyesen nem tudom kiről szól az alkotásod.) barátsággal: Lív

Dátum: 2009-10-14 11:11:03 -- írta: Syringa A versed megjelenése estéjén azt olvastam valakitől a firkán, hogy aquariusról is megjelent néhány sor a főoldalon. Én mindenesetre nem találtam. Lehet, csak egy szándékról volt szó... nem tudom..., talán az zavart bele ebbe a dologba, hogy néhányan egy nappal korábban vettük matteo halálhírét, de egy közelije kérésére nem tehettük közzé. Azt hiszem, a szerkesztők is tanácstalanok lehettek egy kicsit, mi tévők legyenek... de ez utóbbi csak az én gondolatom... Szerintem, ha kérnénk, mindkét esetről tudósítanának a főoldalon. De talán nem nekem kellene kérnem, mert én már így is túl sokat nyüzsögtem ez ügyben a firkán. S mert nem is engem érint legközelebbről... Kár, hogy nem voltál itt a versed megjelenésének estéjén-éjszakáján. Akkor beszélgettünk erről hosszabban... Igen, én Matteóra emlékezve írtam a verset...26 éves volt... És végtelenül rokonszenves... Valóban fura ez a testetlen cyber világ..., de éppen elég fura a nem cyber világ is... Nemdenem? Ha eljön az idejük, az orgonák mindig kinyílnak. Az orgona képes meglibbenteni az élet és halál szférája közé belógatott fátylat. És segít elereszteni a korábban visszatartott könnyeinket is... Ölellek, tb. Syringa

Dátum: 2009-10-14 22:15:27 -- írta: nagyi Nagyon megható versed, segit emlékét idézni. Szeretettel Vali

Dátum: 2009-10-15 10:10:48 -- írta: Uccika Későn kezdtem el olvasni Őt, dicséreteim válasz nélkül maradtak. Tegnap az oldalán sírdogáltam, ma nálad... és gyújtottam gyertyát.

Dátum: 2009-10-15 21:17:37 -- írta: tonibacsi Carie drága! Van egy tudomány: ANGELISZTIKA, az a hivatott angyal ügyben. Embrtestű szárnyas csajok nincsenek. Az Újszövetségben is található angyal, de én nem tudom beazonosítani. Ha a sárkányrepülő szárnyméretéből indulunk ki, egy szárny kb. 7˙5 m2 kell legyen. Hát, kell hozzá mellizom! Én mindegyikteknél többet kaptam aquariustól, lapozd fel a Zsuzsa Balkonja c. oldalt. Szeretettel: tonibacsi

Dátum: 2009-10-15 21:40:21 -- írta: tonibacsi Pásztori Múzsa, segíts! úgy halnak e korban a költők... csak ránkomlik az ég, nem jelzi halom porainkat,... Ölel: tonibacsi

Dátum: 2009-10-15 21:42:44 -- írta: tonibacsi Olvasd el néhány versét, vagy hallgasd meg (Zsuzsa Balkonja). Köszönettel: tonibacsi

Dátum: 2009-10-15 21:49:33 -- írta: tonibacsi Lív, drága! Olvass el pár aquarius verset! FUSSUNK EGÉSZEN A NAGY VÍZIG Szökjünk meg, Kedvesem, mezítláb, lábujjhegyen... s hogyha a padló reccsen, dermedjünk meg a percben, utána fussunk, mintha vad űzne magunk elől is menekülve... Szökjünk meg, Kedvesem, mezítláb, lábujjhegyen... Induljunk délnek, ahol a vének szemében is tüzek égnek, ahol nincs tél, illatos gyümölcsök utak mentén is érnek, szomját oltani kóbor szegénynek... Hallgassuk barna déli éjszakák két végére felfeszült húrok dallamát, s míg az ég alatti szállás brokátfüggönyén pulzáló csillagokat nézünk, mint édes bor túltöltött pohárból, csorduljon ki a szívünk... Szökjünk meg, Kedvesem, mezítláb, lábujjhegyen... Fussunk egészen a nagy vízig, ahol minden nap elvérzik a Nap, de meghaltában is izzik, s a lobogó alkonyat éppoly gyönyörű, mint mikor egy régmúlt hajnal jött értünk láng-lovakkal... Zárjuk gyöngyház-bélésű szívünkbe a tenger halhatatlan moraját, s hagyjuk a forró parti dűnén eltűnni, betemetődni lassan elnehezült testünk nyomát

Dátum: 2009-10-15 21:52:04 -- írta: tonibacsi Drága nagyi! Szeresd őt! Ő is nagyi volt és imádták egymást az unokájával, Danival.

Dátum: 2009-10-15 21:55:48 -- írta: tonibacsi aquarius: Egyre hosszabb a tél Nekünk már egyre hosszabb a tél, lábujjainktól orrunk hegyéig ér, s hiába lóg bokáig nagykabátunk - fázunk, egyre csak fázunk. Lélekre szabott lajbi lenne jó, de most sem hozott a Télapó, csak édes kacat volt puttonyába, hiába, drága az a lajbi, drága. Mert fárasztó ám összevarrni, lélektől lélekig kell szaladni, s összegabalyodik színe, fonákja, nincs idő, nincs idő erre máma. Ami van, azt kell magunkra tekernünk, hol lábunk lóg ki, hol pedig a lelkünk... pedig nekünk már egyre hidegebb a tél, s esztendő elejétől a végéig ér. 2008 december 31.

Dátum: 2009-10-16 21:53:51 -- írta: Vox_humana Sokáig nem voltam. Letaglózott a hír, ami ma fogadott. Szeretem az írásait, tiszteltem benne az EMBERT. Megemlékezésed talán azoknak is segít megőrizni Őt, akik nem is ismerték. Versei és a verseid által Ő itt marad velünk. Ölellek szeretettel Vox

Dátum: 2009-10-17 09:20:18 -- írta: tonibacsi Zsuzsa oldalán ténferegni (Zsuzsa Balkonja) nagyon fájó. Biztosan törlik az egészet. Fiam megigérte, hogy elmenti valamire, de az már csak imakönyvbe lepréselt virág marad. A családja nem fogja kegyeleti okokból karbantartani és gondozni a lapjait. Nálunk is meg vannak számlálva a napjai (gondolom). Próbáld fenntartani Vox, amíg nem ciki. Öleléssel: tonibacsi

Dátum: 2009-10-17 17:46:20 -- írta: Vox_humana Ha a családja kifejezetten nem kéri, ITT az oldalon mindig olvashatóak lesznek a versei. (Senkit nem törlünk, ha ő maga, vagy halála esetén a családja -igazolható módon- nem kéri ezt.) ... de én is lementettem. Vox

Dátum: 2009-10-20 08:22:09 -- írta: Carie Köszönöm az ajánlást Tonibacsi, jártam már arra és valószínűleg leszek is még. Ma is. Gondolatban és csendes emlékezéssel vele leszek. Drága Tonibácsi! Az angyalokról nem kell nekem az Angelisztikához fordulni, az én világomban élnek, vannak, bármilyen alakban. Még gyerek voltam amikor az anyai nagymamám meghalt és muszáj volt kitalálnom valamit, hogy velem maradjon. Így lett belőle Angyal, aki a legfodrosabb felhő szélén ül és lógázza a lábát, miközben figyel és vigyáz rám. Azóta is velem van. Nem misztifikálom:), csak nekem könnyebb így. Vannak még páran akik ilyen felhők szélén csücsülnek. Lehet, hogy nem véletlenül kapom ajándékba az apró kis angyalszobrocskákat?:) ölellek sok szeretettel Tonibácsi! Carie

Dátum: 2009-10-20 20:59:53 -- írta: nagyi Most megint sirok, ha nem is akarok. Szeretettel Vali

Dátum: 2009-10-20 21:36:33 -- írta: kopogtato Mikor annakidején megjelent itt Vihardalnok halálhíre, sok úgynevezett ˝búcsúverset˝ olvastam róla. Ez a számomra visszatetsző volt. Meg egyáltalán az emlékversek is... tényleg nem szeretem őket. Ez itt fenn azonban azt hiszem kicsit több, mint egy egyszerű megemlékezés. És engedd meg nekem, hogy most hiányozzanak a csillagok. Orsolya

Dátum: 2009-10-21 13:57:58 -- írta: Lorka KÖSZÖNJÜK TONIBÁ!!!! Bár ne kellett volna e műnek megszületnie... annak ellenére, hogy zseniális írás, melyből feltőrő erő az első...... és másodiknak pedig ott a szeretettel és tisztelettel átitatott IGAZ megemlékezés.

Dátum: 2009-10-21 17:47:43 -- írta: tonibacsi Igen, az ilyen versre rutinból csillagozunk. Nem is a többi közé kellene írni. Itt pedig elkellene néhány kevésbé hülye emotikon (egy virág, egy lant, egy szerencsepatkó, egy palack, egy koszorú) Én sem szeretem a patetikus emlékiratokat. De ha szerettük az elhunytat... Üdvözlettel: tonibacsi

Dátum: 2009-10-22 23:24:03 -- írta: Uccika Csak hallgatok itt. Olyan gyönyörűséges, szívszaggatóan fájdalmas... annyira szomorú vagyok...

Dátum: 2009-10-29 14:08:55 -- írta: Bari szívemből ölellek

Dátum: 2009-10-30 12:48:57 -- írta: tonibacsi Köszönöm Lorka! Még elmenthetjük néhány versét. Ennyi.

Dátum: 2009-10-30 13:08:21 -- írta: tonibacsi Százszor boldogok, akiket sértetetlen kötelék, jó szerelem fon át; s nem választja el őket únt pörpatvar, se szeszély, semmi, csak a halál. Horatius (Radnóti Miklós)

Dátum: 2009-11-01 20:32:29 -- írta: aranytk Az emlékezés napján érte is gyúlt ma a láng... Tónibácsi, ölellek, szeretettel! Kati

Dátum: 2009-11-01 22:01:46 -- írta: tonibacsi Ládd, fogyóban tágfényű egünk, Uk-muk-fuk, és egy nap elmegyünk. Szeretettel.

Kívánlak

Kívánlak!
Érintésed pontosan tudom,
Csontig koptatott ős szerelmek
Megoldóképletéből.

Csókod íze,
Bőröd illata,
Tarkód apró hajának selyme
Négy tizedes pontosságig kiszámítható.

Most már csak
A lelkedet kívánom.
Mestermívű zárszerkezetét
Kattanni, oldódni halljam.

Ó nem!
Nem azt a külső,
Százszor lemásolt,
Százszor elvesztett,
Adott - kapott - cseréltet
Gondolom.

A másikat!
A szellemzárral
Hét ponton zárhatót,
Az illetéktelent felkoncolót,
A réges-rég várt
Konstellációt
Magában hordó
Eszményi kincset,
Kelyhednek kódját,
Az örök-élet mátrixát őrzőt,
A jégmarkú törvényt legyőzőt,
A feltétlenül megnyíló végtelent,
Élet-halál mezsgyéjén élt jelent,
A testtelen feltépett szenvedélyt,
Tilalomfákra felszúrt engedélyt,
Parányi pontot ős bizonytalanban,
Hangtalan szót pletykáló hangzavarban.
DNS-emre nyíló halálos csendjét
Kívánom, jóllehet, az már a nemlét.

---

Hozzászólások:

---

Dátum: 2009-09-28 16:39:00 -- írta: bratanerzsi Hú! Ez fantasztikus kívánság! Nem hiszem, hogy bármi is kimaradt volna, olyan jól összeszedted a csodaszép képeket! gratulálok! szeretettel. Böbe

Dátum: 2009-09-28 17:17:08 -- írta: Tarpay Látom te is tudod: Ha vizet kívánsz, meglehet jeget kapsz, ha jégbe markolnál, talán csak párája vesz körül. Kemény, roncsolás mentesen feltörhetetlen vaddió ez. Hasonlatos a Taóhoz; minek nevét ha kiejted, már nem az. Ködbe bújt ösvény ez, amolyan köztes, megnevezhetetlen állapot. Mint versed; most még él. Később? Persze meg lesz, s ezt onnan lehet majd tudni, hogy Valami nagyon hiányozni fog. Barátod: B

Dátum: 2009-09-28 17:18:26 -- írta: ariel ... Vagy a nemlét, - vagy az igazi létezés. Számomra ez a karmikus összetartozás, a lélekpárok örök megbonthatatlan együttléte... Nagyon tetszett, még ha nem is azt értem rajta, amit te.:) Gratulálok. Szeretettel: Andy.

Dátum: 2009-09-28 17:20:57 -- írta: A-ny kívánni nem nagy kunszt, no, de ily egy szuszra s ráadásul de lux:)) nyitogatni a 7 pecsétes ajtókat... húsbamarkolt DNS spirállal... csak így érdemes! nagyon nagy gratu! ölelés: a-ny

Dátum: 2009-09-28 21:08:40 -- írta: Uccika Igen, így kell mélyére merülni valakinek! Csak így érdemes!

Dátum: 2009-09-28 21:36:14 -- írta: tonibacsi Kívánós kívánság. Köszönöm, hogy benéztél!

Dátum: 2009-09-28 21:57:41 -- írta: tonibacsi Hallod? Roskad a csend, s önmagunkról verődik újra vissza. Semmit mondunk, de szépen, rendezetten. Az utolsó sor sem kegyetlen, Mérgét a föld gyorsan beissza. Van, aki sír, van, aki nevet, Játékunk elvenni nem lehet!

Dátum: 2009-09-28 22:03:07 -- írta: tonibacsi Szeretem a szomorú órák Kisértetes, intő hivását, A nagy Halál, a szent Halál Játszi mását. Ady

Dátum: 2009-09-28 22:20:28 -- írta: tonibacsi Szeretve volt... legalább hitte És üdvét alkotá e hit. Boldog, ki a feltétlen hitbe Az ész hideg sugallatit Elringatá -s pillangóképen Virágok illatos kelyhében, Vagy mint a vándor útfelen - Saját szívében megpihen. (Anyegin, LI.) Szeretés: tb.

Dátum: 2009-09-28 22:27:07 -- írta: tonibacsi Navigare necesse est... (a ˝merülni˝ szót nem tudom latinul) Ölel: tb.

Dátum: 2009-09-29 09:37:05 -- írta: Nadie elolvastam és elgondolkodtat. örülök hogy olvastam, sokadszorra olvasom mire írni mernék róla, mégis ahányszor elolvasom mindig más érzést kelt. Úgy érzem ezt meg kell osztanom itt, ezt a furcsa kettősséget- hármasságot- ˝sokadságot˝ amit minden alkalommal kelt. Furcsa de egyszer sem hagy idegen. Tonibacsi nem tudom hogy gratulálni merjek-e, de amit mondhatok. feltétlen megfogott ez a mű is... ha nem haragszol csupán az én tisztázatlan gondolataim miatt adnék egy négy ötödöt... de mivel azt nem lehet hajlok az ötös felé:) Örülök hogy olvashattalak. Imi

Dátum: 2009-09-29 09:37:39 -- írta: Nadie ezt csak mert nem jelöltem...:-/

Dátum: 2009-09-29 12:01:39 -- írta: nyilas Szia tonibácsi! ˝szépen rendezetten˝ na igen legyen nékünk is feladat...:) Megforgatni szétzilálni kostólni, azt mindenki egye meg, amit föztél. Nekem ízlett! Szeretettel meg: nyilas

Dátum: 2009-09-29 14:49:24 -- írta: tonibacsi Örülök, hogy olvastál Imi (Imre?)! Úgy lenne rendjén, hogy ne ˝fogjon meg˝ az ilyesmi. És úgy lenne gyönyörű, ha azt fogná meg, akinek szántam. Rengeteg asszonyverset találsz itt, ami megfog és el sem enged!

Dátum: 2009-09-29 14:56:24 -- írta: tonibacsi Azt hiszem, a célszemélynek csak a csontok maradnak. Majd főzünk másikat! Ölel: tonibacsi

Dátum: 2009-09-29 15:23:07 -- írta: Romoska Kedves Tonibá! Remélem, neked sikerül megfejtened azt a kódot, amellyel hétponton zárható szellemzárral van titkosítva a női lélek rejtelme. Gratulálok! Szeretettel: Romoska

Dátum: 2009-09-29 15:49:10 -- írta: Nadie És mennyire igazad van: D érjen célt és ez a lényeg: D

Dátum: 2009-09-29 19:41:16 -- írta: tonibacsi Csillagom! Egy ajtó, egy zár, egy jelszó mindig hiányozni fog. Ha más nem, az a talány marad megfejthetetlen, hogy mért titkos a bugyrok egy része. Örülök, hogy Romos volt a hajlékom!

Dátum: 2009-09-29 20:05:55 -- írta: janos A réges-rég várt Konstellációt Magában hordó Eszményi kincset, Kelyhednek kódját, -Igen: homálykód-veszelytőt+józsírégetőt? bodotított visszkanyarodál álomkalodályát? Vagy pesztorkált tltotimázy-orgonát? J.

Dátum: 2009-09-29 20:44:22 -- írta: mafla Kívánlásod némaságba rántott. Gyönyörű és zuhogó, ámulatba ejtő gondolatokat szerelemre fűző vágyott kívánságsorozat. Okos és szép, különleges szerelmes vers. Nagyon-nagyon tetszett! Jóalkotós szép napokat! Mariann

Dátum: 2009-09-29 21:41:25 -- írta: tonibacsi A szerelem Hozzád tartozik. Én csak néha benézek, hátha eszembe jut róla valami. Ölel: tonibacsi

Dátum: 2009-09-29 21:46:46 -- írta: tonibacsi Nem is tudom! Az álomkalodály jól hangzik, majd rákészülök egy kicsit.

Dátum: 2009-09-30 00:17:11 -- írta: matasicsi Nem kívánsz Te egy kicsit sokat?!... mert én úgy vélem, hogy a Mindenséget vágyod!... a léten túli örök együttlétet a végtelen fényben!... de igazad van!... ha már az ember vágyik valamire, hát ne adja alább! Szerintem ez a versed túlmutat a puszta ˝földi szerelmen˝!... na és persze, hogy gyönyörű! Matas

Dátum: 2009-09-30 00:19:01 -- írta: matasicsi Jaj!... és persze, hogy a ˝nagy csillagom˝... és a sok kicsi is a Tiád!!

Dátum: 2009-09-30 00:32:40 -- írta: Syringa Ehhez majd holnap jövök, hadd izgulj egy napig, hogy mit szólok hozzá.:) Ölelés! Sy.

Dátum: 2009-09-30 22:04:28 -- írta: tonibacsi Én a révészt is szeretném! És a kuglófot is! (Ha nem vagyok szemtelen)

Dátum: 2009-09-30 22:12:51 -- írta: tonibacsi Majd szeretsz? Én most szeretlek, most vagy itt, hát most ölelj meg, a jövő sötét világ. Késlekedsz még? jőjj csak szépen, most csókolj meg Százszorszépem, gyorsan száll az ifjuság.

Dátum: 2009-09-30 23:28:34 -- írta: Syringa Itt is vagyok, ott se vagyok csókot viszek, csókot hagyok. Nézd, ott repül egy madár! Amíg nézed, elszaladok kezedben orgonát hagyok mélyen szippantsd illatát.

Dátum: 2009-10-01 00:50:19 -- írta: matasicsi :))))) Szerintem a révészről mondj le!... szőrös, több ezeréves, büdös bagószagú, mogorva,... viszont ami igaz az igaz: Tiéd minden kuglófom!!! Matas

Dátum: 2009-10-01 09:31:16 -- írta: tonibacsi A kertembe vakond ás át Az orgona virágzását Nem érem meg Nem érem meg Az orgona képi mását Lelkem fénylő játszi mását Nem érdemled Nem érdemled

Dátum: 2009-10-01 14:37:00 -- írta: leguan Csodálatosan szép, nyugodt s mégis forrongó költemény lett, Kedves Tónibácsi!:) A szürke, kocsonyás hétköznapokban mint frissítő zápor hulltak alá szavaid... Gratulálok! Szeretettel és Tisztelettel: leguan

Dátum: 2009-10-01 16:59:28 -- írta: tollhegy ˝Rendszerint van egy, akit igazán szeretünk, aki a legkedvesebb, lelkünkhöz közelálló, olyan titok ez, melyet nem szabad bolygatni. A szeretet mélyebben van. Tudatnál, akaratnál, vágynál, képzeletnél, társadalmi elvárásnál mélyebben. A szeretet nem kötelesség, nem feladat. Józan ésszel, akarattal, kényszerrel nem előidézhető állapot. A szeretet: a szabadság jegyében áll.˝ /Müller Péter/ Szeretettel ölellek: Marianna

Dátum: 2009-10-01 21:36:17 -- írta: tonibacsi Kössz, legu! Már nincs forrongás - azt hiszem semmi sincs. Virazsírozott emlékek vannak, azokat szinezzük újra. Öleléssel: tonibacsi

Dátum: 2009-10-01 22:25:56 -- írta: tonibacsi Most eszembe jutott egy nyolcszögletű, virágmotívumokkal díszített csokis doboz. Amikor a fölső sort kizabálta az ember, egy fehér hullámpapír fedélke alatt - meglepetésre - volt még egy réteg desszert. Ez, drága Marianna, egy egyrétegű vers. Megkívánni, szerelemre gyúlni, megszeretni, megszokni, mind külön rétege a másik emberhez fűződő kapcsolatunknak. Ezt átlátni, megérteni, megmagyarázni lehetetlen! Örülök, hogy elolvastad! Pusszantás: tb.

Dátum: 2009-10-03 08:42:26 -- írta: janos ˝A kaloda az egyik legszégyenteljesebb, legmegalázóbb büntetési és kínzási forma volt. Az eljárás lényege abból állt, hogy az áldozat kezeit és lábait...˝ ˝Két típusa ismert: a csupán nád- vagy szalmahéjazattal ellátott tetőszerkezetből álló ún. seggenülő hodály, valamint az alacsony falu, nyeregtetős hodály...˝ Hogy mutatna, ha azt írnám: álomkalodahodályát? (persze lehet hogy jobb lett volna ) Üdv. János

Dátum: 2009-10-03 22:19:40 -- írta: Abraham Jóllehet, én azt gondolom, ez igazán a lét. Aki még nem vesztette el a hitét, akiben megvan a bizalom. Bocsi, hogy most elmém játszani hagyom. Nem tudok, nem faragni bárgyú rímeket, ha versed olvasom és itt hagyom neked hatását, hiszen dicséred Isten alkotását, képes vagy látni szöveteken át, egészen addig a pontig, ahol már megszűnik az érdek. Sokan vagyunk, akik ilyet csak remélnek... Ok, ok. lassan kussolok, versed tettszett. ha kedved támad írni, feltétlenül tedd meg!:) Bocsi, kicsit idétlenkedtem. Tényleg jó vers, tetszett. Szia. R.

Dátum: 2009-10-07 10:21:55 -- írta: Horvathliv Ó nem! Nem azt a külső, Százszor lemásolt, Százszor elvesztett, Adott - kapott - cseréltet Gondolom. Jól gondolta, tonibácsi. Ettől jó a vers. baráti üdvözlet: Lívia

Dátum: 2009-10-08 23:54:38 -- írta: tonibacsi Mit gondoltam? Hiszen azt idézted, amit nem gondoltam. most akkor nem tudom, hogy tetszett az, amire gondoltam! Pusszantás: tb.

Dátum: 2009-10-10 15:56:49 -- írta: szocpol Kíván Lak legyen hajlékod-e földi létben! baris

Dátum: 2009-10-10 23:08:18 -- írta: TiTi_ Ez annyira szép... És a ritmusa, ahogyan egyre lendületesebben mondod a magadét..., hogy a végén, az utolsó pár szó, mint egy betonfal, megtörje az iramlást... Nagyon tetszett. Szeretettel, TiTi

Dátum: 2009-10-11 16:34:23 -- írta: tonibacsi Úgy érted - úgy értem...

Dátum: 2009-10-11 16:39:12 -- írta: tonibacsi Örülök! A betonfal jó! Az a maradandó. A többi virtualitás, autoszuggesztió, elképzelés (mint minden cyberálom) Ölel: tonibacsi

Dátum: 2009-10-30 13:38:06 -- írta: Nogee Azt hiszem, értem...:)

Dátum: 2009-10-30 18:45:47 -- írta: tonibacsi Drága Nogee! Mikor kiválasztottad magadnak e sorokat: Szeretem a beteg rózsákat, Hervadva ha vágynak, a nőket, A sugaras, a bánatos Ősz-időket. Fogalmad sem volt, hogy mennyire sejtelmes és sokszínű, kiismerhetetlen és megismerhetetlen a nő. Adynak is csak sejtései lehettek. Egyetlen furfangos éjszaka, vagy néhány évnyi viszony még közel sem jelenti azt, hogy betekinthetnél csipkártyáiba. Épp úgy üzemel, mint egy akkumulátor: Ha minden tartalék titokállománya kifogy feltölthetetlen, üres skatulyává válik. Ezért (szeressen bárhogy, kötődjön bármi erősen), mindig tart kifürkészhetetlen, cellákat, amik önálló életét, feltölthetőségét biztosítják. Ezt nem kell bánni, és főleg nem kell mindenáron élve felboncolni szerelmesünket. A jó gazda is hagy fenn gyümölcsöt a madaraknak. Ám a női lélek celláinak, minél nehezebben nyílnak, annál nagyobb az értékük. Ám aki nagyvonalú, nem kapar veszetten ezen értékek után, csak tudomásul veszi jelenlétüket. Egy verset, persze, mindenképpen megérnek! Ölel: tonibacsi

Dátum: 2009-11-23 14:43:35 -- írta: Korin Szia, most elkezdtelek olvasgatni. ahogy időm engedi olvaslak benneteket. Nagyon klasszul írsz. Ez különösen nagyon tetszik. Szeretettel, Korin

Dátum: 2009-11-24 23:24:26 -- írta: tonibacsi Köszi! Eddig a verselés Korinázatlan királya voltam. Ím ez a kis akadály is elhárult. Öleléssel: tonibacsi

Dátum: 2009-11-26 22:19:34 -- írta: Moncsika Szomorú, de szép! Szeretettel: Moncsika

Dátum: 2009-11-27 10:46:05 -- írta: tonibacsi No akkor mi ebben a szomorú? Ha minden titkos ajtó kinyílt, vége van az előadásnak. Ha a puzzle utolsó darabja is a helyére került vége van a játéknak. Öleléssel: tonibacsi

Dátum: 2009-11-27 12:38:59 -- írta: vitorla Szia Tóni! Nekem úgy tűnik, mintha egy befejezett dologról írnál, de tudod hogy mindent lehet ˝fel éleszteni ˝!:) A nemlét, odébb van!:)) Baráti öleléssel: István