csakrák fölött kihunyt a fény.
a vigyázó szem
végérvényesen lehuny
érvénytelen
az ománi padme hum
a vásznakról a vágtató színek
leporlanak
füstölők hideg ködébe vész
egy távozó alak
minden átfolyik az álomfogó lyukán
az élet pulzusán
megáll a csend
a mount mckilnley
egész más alakba
visszamászik a levelezőlapra
s mint egy molyrágta régi párna
a fotel mögé csúszik az égi prána
meditálni próbál a semmi
belecsenni
az enyészetbe
kiszáradt mázatlan
hamis szerelempénzeket
csempészeket
serpákat
fogadni
hasztalan
Szétmálló malák
gurulnak szét a porba
egy kihűlt gitárakkordba
belefullad
a hitetlen este
érvényét vesztve
mint egy hideg akolból
száraz por hullik ki
a csillagokból
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése