Óda egy villamosjegyhez

Lyukas kis fecni
vigyázok rád,
kilenc megálló.
Zsebem melegét
meg kell hogy szokjad.
A megafon bármit gagyoghat:
"Örs vezér tere…"
Gyere!
"Pillangó utca"
Trópusi lepkék, azúr és türkiz
csillámló szárnnyal hangtalanul
legyeznek hűs meséket.
Most ezt a kéket
tengerre váltjuk
Látod-e?
Égei-tengeri dús szigetek közt
dönget a metró.
Messziről integetünk,
hisz a csónakot űzi a bóra.
Hogyha kívánod,
Tílosz kis szigetén kikötünk még,
s bougainvillea közt heverészhetsz
nászi lugasban.
Gránátalma levével
nedvesítem puha ajkad,
s mellbimbód közepére
kagylókból teszek éket.
Kagylókból iszom
én is a drága nedűdet,
s várom, hogy mi jön össze
a dúslevű daktilusokból.
Bőrödön izgul a fény
és élvez a kvarcszemű nappal,
rőt szerelemsugarakkal
Készül a nászra az este.
Lábad imádja a nagyszerű,
sóshabú Égei-tenger,
Karcsú bokádon lüktet a szép kicsi ér.

"Batthyányi-tér…"
Most már mehetsz.