Peronoszpórás szőlőnek a permet,
Unalmamat meg sosem unó,
Életvidám pajkos kicsi gyermek.
Az vagy nekem, mint szőlőnek a nyár,
Édes cseppek mákonyát adó,
Sajnálom, ha minden perce kár,
S lejárt sorsom nem neked való.
Hiszen mindegy, hogy nekem mi jár még,
Az estétől mi is várható?
Olykor még a déli nap is árnyék,
S a hűs hajnal lélekforraló.
Ha nem jönnél, ezer évig várnék,
Mint egy öreg, szuvas hintaló.
AMF - Hozzászólások:
Dátum: 2008-07-24 14:32:48 -- írta: Edafelicia
szó (nett)
szó
szó (lód)
szó (rabír)
szó (ló)
szó (ban):)
Mindig is nagyon szeretettem a szonetteket.
Nem érzem magam feljogosítva, hogy bármilyen írást szakmailag elemezhessek, én a lelkemmel látok, érzékelek...
Nagyon tetszett e szonett, nyíltságában is, megfontoltan simogató.:)
Szeretettel gratulálok!
Eda
Dátum: 2008-07-28 22:41:48 -- írta: tonibacsi
KÖSZÖNÖM, HOGY OLVASTAD.
Dátum: 2008-07-29 01:47:24 -- írta: aquarius
Az vagy nekem, mint pipacsnak a szín,
kalásznak szemet-duzzasztó nyári nap,
nélküled lélegezni is puszta kín,
s bennem a vér is céltalan halad.
Az vagy nekem, mint diónak az ősz,
mely ha lehullik is, hazatalál,
s ha eljövendő tél fagya tetőz,
ölel a szó, s nem lesz fagyhalál.
Elvándorolhatsz, lehetsz mércékkel távol,
lehet fölötted orom, vagy alattad óceán,
már mindörökre szívemig látszol.
S ha sólymot látnék majd egy szirt fokán,
vagy álmodnék a tenger morajáról,
mintha látnám röpted, s szavad hallanám.
Ölellek:aquarius
Dátum: 2008-07-30 20:13:53 -- írta: tonibacsi
XLIV.
Ne volna testem nehéz, de szellem,
nem bénítana irigy messzeség,
mert, a teret legyőzve, mérhetetlen
végekről rögtön hozzád szállanék.
Mindegy volna holléted távola,
s hogy a föld szélén állok: oly hamar
pattan vízen s szárazon által a
gyors gondolat, s ott van, ahol akar.
Öl elgondolni, hogy, mint gondolat,
Nem ugrom hozzád mérföldeken át,
De, túl sok sár s víz keveréke, csak
Sírok, s várom az idő vigaszát;
nehéz könnyet, mást nem adhat e kétlassú elem, közös kínja jelét.
(Szabó Lőrinc fordítása)
