Prinzengraht

Te mondtad így, a Prinzengraht örül,
Ha őgyelgünk a rosszlányok körül.
S mert úgy adódott, jártam ott sokat,
Vizslatva fenn a kirakatokat.

A vízbe lenn a rozsdás felniken
Sok kifejlett szép patkány pihen.
Amíg a rőt lámpások körbe-körbe
Megismétlődnek a víztükörbe.

Az ég kihunyt, mert rég meghalt a nap,
Kemény melled fogása járt eszembe,
S nadrágzsebembe fogtam farkamat.

A Rembrandtplein fáklyái égtek szembe
(Ott szeretkeztünk hatalmasat),
Már nem vagy itt, s ez azt hiszem szerencse.

Szombat

Ikrásan beállt a szombat este
Közömbös lett a sárgásbarna méz,
Akol szagú a nagykabátom teste,
Senki sem kérdezte: merre mész?

A visszaút már elfelé vezet,
Enyészpontokra hullik szét az itt.
Önmagába fúl a képzelet,
És félig készen azt is elviszik.

Alkonyat színű a húgyos hajnal,
Húgyszagú a fáradt este is,
Hangtalan zuhan le, nem robajjal
Még ha magát összeverte is.

Sótlan utca görbe válaszokkal,
Nemtelen lány, nyálkás és esős,
Az érkező olyan mintha menne,
És a dolga nagyon sietős…

Angyaltrombita

Megfagyott az angyaltrombita,
A Borsó utca hátán fúj a szél,
Széllelbélelt minden gondolat
És félóránként elmegy egy vonat.

Ott várlak a templomkert mögött
Dörzsölöm a jéghideg kezem,
Elkerülnek a véletlenek,
Az emberek érzéketlenek.

Jöjj velem a nemtudomhovába,
Ott majd gyújtunk apró fényeket,
Mint minden nap, most is érted jöttem,
De jégvirágok nyílnak itt köröttem.

Bibiena

A hegy mögé guggolt a nap,
A táj rőt égetett sziéna.
Egy antik oszlopcsarnokot
Lakott egy árva kis kokott,
Mit épp felmérni érkezett,
És mindenfélét kérdezett,
Az építész,
Giuseppe Galli Bibiena

Megfogta mérővesszejét,
S a számokkal vésett felét,
A hölgy kezébe tette le,
Amíg övében volt nyele,
És míves apró tekerője.
A kis kokott nem volt a nője,
De méregetni épp oly béna,
Miként a híres építész,
A csókolás művészetéhez
Giuseppe Galli Bibiena

Bizony, bizony már este volt,
A nap helyett feljött a Hold,
S a mérővessző számait
(a régifajtát, nem mait)
Már egyikük sem látta jól,
És hűs szél fújt a fák alól,
Illatozott a réti széna.
Nem is tudta a kis kokott,
Akinek ott ingyen szopott,
Nem más volt, mint az építész
Giuseppe Galli Bibiena

(irodalmi laboratórium)

Zen

Azt mondta a vasnyelvű éjfél,
ne engedd el!
Azt mondta a hűskeblű forrás,
ne engedd el!
Azt mondták az álmatlan álmok
ne engedd el!
Azt modták a porzós virágok,
kergetheted!
Így szólt a réti héja hímje:
kergetheted!
Így szólt a furcsa kéjek néma szíja,
kergetheted!
Szól a régi nagy tudású mester:
akarni kell !
Szól a régi kihagyott szemeszter:
akarni kell !
Szól az utolsó kört jelző csengő:
akarni kell !
Rád rivall a titkos vágyak éje:
Kutasd, keresd !
Nem hagy élni a vér szenvedélye:
Kutasd, keresd !
Összetartozásba belefélve:
Kutasd, keresd !
„Uralod, ha elengeded.
Eléred ha nem kergeted,
Tiéd ha már nem akarod
Megtalál ha nem kutatod”*