AMF - Hozzászólások:
Dátum: 2008-09-03 00:41:49 -- írta: Telehold
Ez a vers több, mint szép. Gyönyörű.
üdv. Telehold
|
Dátum: 2008-09-03 10:50:37 -- írta: Syringa
Ez nagyon szép és nagyon jó vers, tonibácsi!
˝Vártam rád a szűkös végtelenben,
Ahol színes játék az idő˝
(Kétszer van benne a ˝rőt˝, amin nem akadnék meg, ha amúgy nem lenne tökéletes a versed.)
Szeretettel: Syringa
|
Dátum: 2008-09-03 17:22:24 -- írta: mafla
Tonibacsi! Jaj, hát örülünk mi, nők, mert hibán kapunk?!:-) Ez itt elírás ugye?! ˝A hús nedűt ki mégsem vedeltem,˝...
Természetesen a szóismétlés költői eszköz is lehet, de most én is úgy érzem, hogy nálad e versben nem erről van szó. (Arról a fránya ˝rőt˝ szóról szól az asszó!:-))
Természetesen azért nekem is tetszik a vers. Csodálatos képek vannak benne, s pereg a ritmusa, mint a szerelmes ember gondolata.
Üdv
Mariann
|
Dátum: 2008-09-04 12:46:50 -- írta: tonibacsi
Kedveseim! (Ebbe a kockába írok, mint hozzászóló)
Igen! Igen! Igazatok van, a rőt mégse vörös, ritka avéttos szó, nem illik ismételgetni. De ez egy rőthajú hölgynek szól! Innen is látszik, hogy az AMF nem igazán jó szerelmi postafiók, mert a címzett általában nem olvassa a levelet, és ha olvassa is, meg sem kísérli magára vonatkoztatni. Nem mentség képpen, de Adynál, például, tízszer is előfordul ugyanazon kifejezés (pl.: vörös) Sajnos elég bonyolult a verseket visszavonni. Azt írja a gépház 40-en olvasták. Biztos olvasta Ő is, tehát, okafogyottá vált, úgy ahogy van. Nem baj! Legalább Teleholdnak tetszett. Ha kinyomoztam, fiú-e vagy lány, neki is írok egy szép szerelmes verset. (Ha fiú nem írok!) Azért hálából olvasok Telehold-írásokat, persze majd este. Sajnálom a rőt-öket, most már mindegy.
Ott ültünk a mezőn híg őszi ködben,
s fáztunk a hűlt tűz szürke kormain,
míg a hold rőt lámpáját felkötötte
Rouen várának lila tornyain.
S hogy lassan egyre mélyebb lett az alkony,
˝nézzétek˝ - mondtam - ˝mily veres a hó˝,
Ythier Méchant a kését nézte akkor,
és arra jött egy batyuzó zsidó.
Ott jött görnyedten, vénen és mi szépen
felálltunk s taplót kértünk és tüzet,
de ő a kést bámulta s zöld szemében
sötét toronyként állt a rémület.
Köszönöm hogy olvastatok, és köszönöm érdemtelen szereteteteket is. Most egy darabig nem írok, szomorúságból kifolyólag.
tb.
|
Dátum: 2008-09-04 23:22:28 -- írta: Trex
A szilánkszurdokok közt hova mennél?
Hová tévednél rézsűs utakon?
Egy helyre, ahol senki sem nevetgél,
oda ahová nyílik ablakom.
Ha tétován is, végül bekopognál
a porfüggönytől szürke üvegen,
de megbújnék bent, a saroknyi árnynál
(a vendéget én várva szeretem).
Ám eszedbe ne jusson pityeregni,
sírás akkor már ne fojtogasson:
mert ajtót fogok nyitni, s rád nevetni,
ha hoztál nekem egy bitang nagy, friss, omlós, csokis croassont??
|
Dátum: 2008-09-04 23:23:07 -- írta: Trex
˝Mégis él az eltűnő varázslat,
Felnyerít a kopott hintaló˝
Ez olyan, mintha olvastad volna az Estvért. Kösz.:)
|
Dátum: 2008-09-05 10:11:36 -- írta: tonibacsi
Nem küldök vissza viszont bókot,
Elküldöm Kisleányt és Égi Habókot.
|
Dátum: 2008-09-05 16:24:44 -- írta: Trex
Tyű!:)
|
Dátum: 2008-09-06 19:31:21 -- írta: paradicsommadar
Drága Tónibácsi!
Minden egyes betűt éreztem... csak úgy szívem szakadtáig... pedig azt hittem, már lassan a kéreg megszilárdult... mégsem...
EGyszerűen gyönyörű a vers... csak érzem, szavakkal kifejezni... nem is lehet.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szeretettel: Paradicsommadár
|
Dátum: 2008-09-06 21:11:17 -- írta: Aysa
Ez igen! Varázs, titok, vágyakozás, csoda!
Gratulálok! Nagyon tetszett!
A várakozást szerintem már mindannyian megírtuk.
Vártalak,
mint egy régről itt felejtett állomás,
egyetlen esti vonatát, amely
ha megáll, még akkor sem teszi le
fásult, soha el nem indult utasát.
Szerettel: Aysa
|
Dátum: 2008-09-06 22:08:59 -- írta: tonibacsi
Aysa! Szép a tiéd is! De szomorú.
Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
levél közt rejti ága,
s mint téli ablak tükrén
a józan jég virága
virulsz ki most eszemben.
S tudom már mit jelent ha
kezed hajadra lebben,
bokád kis billenését
is őrzöm már szívemben,
s bordáid szép ívét is
oly hűvösen csodálom,
mint aki megpihent már
ily lélegző csodákon.
És mégis álmaimban
gyakorta száz karom van
s mint álombéli isten
szorítlak száz karomban.
( Volt, aki szebbet is tudott!)
|
Dátum: 2008-09-06 22:13:56 -- írta: tonibacsi
Pedig érezned kell, mert a Les-hegy fölött különös madarak köröznek, de már nem feketék átlátszóak!
Szeretettel: tonibacsi
És köszönöm hogy időt, energiát fordítottál az olvasására!
|
Dátum: 2008-09-06 22:58:10 -- írta: Telehold
Tetszik, bizony Tónibácsi, még így másodjára is! S tudom, hogy jövőre és tíz év múlva is tetszeni fog. Mert örök szépséget találtam benne.
szeretettel: Telehold
|
Dátum: 2008-09-06 23:15:24 -- írta: kosa
... nagyon, de nagyon szép, tonibácsi:)
Szeretettel
Emese
|
Dátum: 2008-09-07 19:41:11 -- írta: dodesz
Rég jártam már erre, de örülök, hogy benéztem, s rátalátlam erre a gyönyörűségre!
|
Dátum: 2008-09-07 22:01:52 -- írta: tonibacsi
Most már úgyis jön a tél,
Köszönöm, hogy benéztél!
Gyötör a kór, s a kor is,
De benézhetsz máskor is!
|
Dátum: 2008-09-07 22:08:31 -- írta: tonibacsi
Olvasatlanul
Versek lógnak az ágon
Baljós világom
Megtiszteltetés volt a haikumester látogatása!
|
Dátum: 2008-09-07 22:25:12 -- írta: tonibacsi
Kimentem az erkélyre ihletért, mert akartam írni neked egy szép teleholdas verset. Nincs! Már Hold sincs. Nagyapámnak volt pár, de az már régen Románia. Megnézem a keresőben...
Köszönöm a szíves olvasást!
|
Dátum: 2008-09-09 00:01:41 -- írta: Aysa
Volt! És még mennyi ilyet tudott!
Rebbenő szemmel
ülök a fényben,
rózsafa ugrik
át a sövényen,
ugrik a fény is,
gyűlik a felleg,
surran a villám,
s már feleselget
fenn a magasban
dörgedelem
vad dörgedelemmel.
Kékje lehervad
lenn a tavaknak,
s tükre megárad.
Jöjj be a házba,
vesd le ruhádat,
már esik is kint,
vesd le az inged.
Mossa az eső
össze szívünket.
|
Dátum: 2008-09-09 00:03:35 -- írta: Aysa
Ez az enyém
Vártalak
Vártalak,
mint egy régről itt felejtett állomás,
egyetlen esti vonatát, amely
ha megáll, még akkor sem teszi le
fásult, soha el nem indult utasát.
Vártalak,
mint akácos mélyén megbúvó tanyán
nagymama a rég látott unokát,
kinek szeme rajta meg sem pihen,
s mintha taszítaná, úgy öleli át.
Vártalak,
mint apák a közönyízű láthatást,
dohányszagú, reszkető kezükkel
simítva sorsuk kusza fonalát, s
kóstolva a viszontlátás illatát.
Vártalak,
mint, ahogy rád csak én várok, várhatok,
csöndbe fúlt kiáltással ajkamon,
mert azt nem lehet, hogy érezd, hogy tudd,
mennyire vágyom, mennyire akarom!
|
Dátum: 2008-09-09 14:31:56 -- írta: A-ny
van e még hely? milyen kifejező már a cím is, a versről csak szuper latinuszukban tudnék, bírnék...... de az már ömlengés lenne, így csak csöndben jegyezem:
élveztem
minden sorát!
fel a fejjel TB. talán még eljön az a rőt hajú......
szeretettel: A-ny
|
Dátum: 2008-09-09 22:24:58 -- írta: tonibacsi
Aki eljön, azt elbocsátjuk, aki nem, annak elébe tóljuk a szivárványt.
Köszönöm az errejárást!
|
Dátum: 2008-09-09 22:27:05 -- írta: Vox_humana
Nincs szavam amivel kifejezhetném mennyire részemmé vált a versed.
Fáj, éget, érzem... azt hiszem ezzel mindent elmondtam. Sokszor visszatérek ide...
Kiváló.
Szeretettel:
Vox
|
Dátum: 2008-09-09 22:45:00 -- írta: paradicsommadar
Mi vagyunk az érdemtelenek... mert halászlézés közben jutott eszünkbe, hogy most ott hárman kellene ülni... s szomorúságból kifolyólag címért ketten bizton lehetne versengeni... egyet jól ismerek... fájt ez a mondat...... szomorúságból kifolyólag...
|
Dátum: 2008-09-10 21:30:20 -- írta: A-ny
milyen igaz!:)
|
Dátum: 2008-09-10 21:42:07 -- írta: Edafelicia
Fájó szeretettel olvastalak, sokadjára...
Eda
|
Dátum: 2008-09-10 22:00:40 -- írta: tonibacsi
Látod, látod!
Pedig az öreg Tóni bácsinak be kell írni a Google KERESÉS -be: S z e r e l e m, hogy felfrissüljön egy kicsit a memóriája. Egyre azért határozottan emlékszem, a reménytelen szerelem tápsó a versek, nóták kivirágzásához. Az elvárt (kikövetelt) szerelmes vers szar.
Vox, a "részemmé vált a versed" nagyon elkényeztet. Kicsit el is pirultam.
Öleléssel: tonibacsi
|
Dátum: 2008-09-12 20:20:00 -- írta: Syringa
Ha csak akartál is, én azt már el tudom olvasni...! Az a teleholdas vers nagyon-nagyon szép!
|
Dátum: 2008-09-13 21:56:53 -- írta: hamupopocska
Kedves Tóni bácsi!
Ez egy ritka kedves, szenvedélyes vallomás, több, mint nagyszerű:)
Üdv: Ri
|
Dátum: 2008-09-16 00:36:57 -- írta: tonibacsi
Látod!
Akinek szólna, az meg szarik rája. A költészet akkor nyerő, ha abovo nyeregben érezzük magunkat. Versekkel nem lehet felkéreckedni a nyeregbe.
Köszönöm, hogy időt, dioptriát, fáradságot áldoztál reménytelen szerelmem melléktermékére!
|
Dátum: 2008-12-06 21:29:31 -- írta: Csipi
Hú, tónibácsi, hát benéztem hozzád, hogy megnézzem, mennyire jófej vagy, és -most nagy valloás következik-: én itt az AMF-en rengeteg szívfacsaró léleksimogató megérontő megrázó megmelengető megszédítő stb verset olvastam, de soha egyetlen könnycsepp el nem hagyta a szemem, csak szimplán éreztem. Hát most ugyan még mindig nem hagyta el, de nagy vastag könnyfátyol mögül írok -előre ittam a medve bőrére, hogy megríkatsz- és ez bizony a te érdemed.
Ez nem éppen az a mű ami után az lenne a találó bók, hogy Jó fej vagy, de mindjárt megkeresem az erre alkalmas irományodat is.
Van itt ám kurázsi, ez a lényeg:)
Szeretettel: Csipi
|
Dátum: 2008-12-07 14:04:21 -- írta: tonibacsi
Csipike!
Azt írja az ujság: reg: 2005 nov 16.; publikációk száma: 19.; kozmetikustanonckodó. Szóval az unokám lehetnél satz/kb. Itt egy ópiummámoros furcsa világba csöppenünk, ami magávalragad és (egy ideig) fogva tart. Egyszer láttam egy tv-játékot. Két faszi sétál (valamikor a jövő században) és megállítja őket egy zárt fekete rendőrautó. Vitába keverednek a szemmel láthatóan csúcstechnikával üzemelő járgánnyal, végül valamilyen fortéllyal feltörik. És üres! Évtizedek óta járja az utcákat a beletáplált program szerint, vitatkozik, azonosít, kényszert alkalmaz... Ez is ilyen világ, soha nem fogjuk egymást megismerni! A tonibacsi is lehet hogy csak egy ciber-teremtmény. És Csipi. Betti hasonlóképpen!
Szeretettel: tb.
|
Dátum: 2009-06-26 22:37:00 -- írta: Mirian
... semmim sincs már, drága Tóni bácsim... Te jól tudod, semmim.
M.
|
Dátum: 2009-06-27 12:11:13 -- írta: mafla
Minden nő (ahogy e versed is) irigylésre méltó, akit szeretsz, s ilyen verset írsz hozzá! Téged már az sem érdekel, megérdemli-e!
Csodálatos vers! |
|
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése