1
Marlitt regényből tűnt elő a gyilkos,
Mozgóképre vitte August Lumére,
Margit erében megfagyott a vér,
S a nagyszobában (Charles René Mecintos)
Minden aprócska kis rekesz ma titkos,
Zöld manó kapar, vagy szürke kis egér,
Padlásablakon lapul a denevér,
Róth Miksa ablakán a fény karistos.
Fenyőfát küld Torockó büszke bérce,
Zihál a köd, s a színeket kioltja,
Szülőhelyedre egyszer visszatérsz-e,
Hol tág terű az Isten horizontja,
S egészen más a távolság, a mérce,
Ahol a fényt ezer kis csillag ontja?
2
Ahol a fényt ezer kis csillag ontja,
S szférák zenéje hatja át a csendet,
Mielőtt az angyal csengője csenget,
S föltornyosul anyánk fején a kontya,
Látja, hogy felnőtt már négy porontya:
László brácsázik és Sándor hegedül.
Valami furcsa dobban meg belül,
Jer, jer te fényben úszó karácsonyfa!
Barnult fényképeken átsejlő csodák:
Apuka nyakkendőben és zsakettben
Felnyitja az ős Schweinhofer zongorát.
Kis akvarell fényes dió keretben:
Lekésve önnön csodálatos korát,
Most visszavisz száz évet képzeletben.
3
Most visszavisz száz évet képzeletben,
A tenger felett száll Louis Blériot
És bombázni kezd száz légi légió,
S rossz hírek jönnek vészjósló szelekben.
Levél Jézusnak – kézbesíthetetlen,
Megszívlelendő manapság: Élni jó!
Egy aranykorona három millió.
A test halódik, épp hogy él a szellem.
Szűz Máriát az égből majd letépik,
Csak légy velünk, nem számít semmi ethosz,
Most az Istent golyózáporban félik.
Istentelennek istenuccse rég rossz!
Az Áve Mária-t épphogy megélik…
A történet már rettentő avéttos.
4
A történet már rettentő avéttos,
De még a béke karcsú és törékeny,
Boldog idők halvány reménye képpen
Tömjént, mirhát és aranyat – azért - hoz.
A liszthez meg – az utolsó marékhoz
Hozzávalót az Isten ád, mint régen,
Karácsony este szépen és szerényen,
A nincstelenség szíveket acéloz.
Gyanakvó estek békeéve ez már
Halottak hátán gubbasztó a hit most.
Ki hitte volna akkor, hogy lehet nyár,
Ki kockáztatta volna meg a biztost?
Ilyen időkben újra senki sem vár,
Sok régi fáma fényét hagytuk itt most.
5
Sok régi fáma fényét hagytuk itt most,
Egy új pogány világ dacára éltünk,
A gyertyaláng remegve látta: féltünk.
A betlehem, s a Kisjézuska titkos!
Capo di Monte tálcán ül a kis koszt,
Valahol mégis csillogó a fényünk,
A mély nyomorban is maradt erényünk,
Ölében hozta el anyám a mítoszt.
S ami a békeévekből maradt még,
A sótalan jelenbe beleoldja
(Egy régi szép meséért most mit adnék!)
Vigyázva jól, a "szót" nehogy kimondja.
Átélve, félve - hogy beleharapnék!
Mindenki más és más korok bolondja.
6
Mindenki más és más korok bolondja.
Mint Petri György, s a Jurta béli esték,
Akik egy új rend kezdetét keresték,
Ami a régit majd végképp feloldja.
S ha úgy tűnik, dereng a horizontja
És majd miránk figyel a földkerekség,
S a gyermekeink szabad, hogy szeressék
Vallásaikat őszintén kimondva.
Megállhatunk talán egy percnyi csendre,
Felidézni mit mond a régi monda,
Kell-e hajtsunk divatra, sikkre, trendre?
Mi fontosabb, az ember pénze-gondja,
Avagy figyelni a másik emberre?
Saját dalát csak mondja, mondja, mondja…
7
Saját dalát csak mondja, mondja, mondja,
Így tukmálva rád privát karácsonyát,
Túlharsogva hát, az égi harsonát,
S az angyalarcú titkokat kibontva.
A kis fenyőfa illatát, míg ontja,
Küldi csendes éjek régi bársonyát
Angyalhajtitkú színes gyertyákon át,
Hol végtelen a gyermek horizontja.
Szűz Máriás kis apró betlehemben,
Fruktus ventris tui, benedictus,
Apró bárányok térdepelnek szemben,
Egy hanglemezről szól a "Jézus Krisztus"
Bírná szegény, de egyre nehezebben
Diktálja azt a furcsa, régi ritmust.
8
Diktálja azt a furcsa régi ritmust:
Rudolph the Red-Nosed Reindeer (angolul)
És a dédikék butácska könnye hull.
Ez a karácsony már szürrealizmus
Misére menni éjfélkor ma virtus
A házmesterné velünk együtt vonul
Vén emberével nehezen boldogul:
"Neked nem volt elég a kommunizmus?"
A honleány fonálon függő csillagok,
S a szalagos fánk illatát szerettük,
Ó somfordáló bűbájos illatok!
Hamar elszállt a gyors idő felettük.
A meghitt estek fantáziátlanok,
A kisdedet már régen elfeledtük.
9
A kisdedet már régen elfeledtük,
Az ősz hajú tél csak pénzről papolgat.
Aggódva nézzük esténként a holdat,
A hintalót már tegnap tűzre tettük.
A Jézuskával zsarolni bevett trükk:
"Figyelj nagyon! Egy angyal jön maholnap,
S ha rossz voltál, az angyalok pakolnak,
És nem kapsz másik játékot helyettük"
Van-é a menny, hol angyalok dalolnak
Hogy is lehetne megnyerni ezt a pört?
S hullnak-e az angyal szárnyából tollak?
Ha e kérdéskör eléggé meggyötört,
Hiába kérsz pár perc türelmet holnap,
Az ájtatos csend ezer darabra tört.
10
Az ájtatos csend ezer darabra tört,
Sokasodik a tárgyak lomha terhe.
Mindegyiket egy kedves kéz cipelte,
Akik felett már megsüppedt a föld…
Sok kis magánügy, másoktól örökölt,
Emlék, aminek hiányos a kelte,
De gazdáját lelkében átölelte,
Aztán egy karácsony mindent újrakölt.
A gyermekkort nehéz már megkeresni,
Csonka képek, több réteg por felettük,
És apraját hagytuk a mélybe veszni.
S a régi társak sorsát sem követtük,
Nincs rá idő a múltunkat szeretni,
Az áldozat morzsáit rég fölettük.
11
Az áldozat morzsáit rég fölettük,
Asztalunkon kötelező a bőség
Ünnepi most a gond, a felelősség,
Angyal helyett már mi állunk felettük.
A küzdelemből részünket kivettük.
Lerágott csont az esélyegyenlőség,
A gép forog, ennyit tehettünk, tessék!
Örülni kell, hogy még ezt is tehettük!
Hát… Mondjunk egy végső Áve Máriát,
Sajátmagunkra igyunk egy barna sört!
A gyermekünk majd egészen mást imád,
Kialakítja magának majd a kört,
Mert unni fogja divatjamúlt danánk,
S bizonytalan a dal, hangunk elgyötört.
12
Bizonytalan a dal, hangunk elgyötört,
A míves öntöttvas fenyőfa talpa,
Elveszett, s már nem kapható effajta.
Csak rohan a nép, minden vacakra költ.
Átprogramozott agyunkba már betört:
Vegyék, vigyék – viszketne már a marka,
Punk hintaló cserélhető a farka!
Christmas shopping. Gyerünk! Újabb körre kört!
Polisztirol Jézus (pattery powered)
Lassan mindnyájan plázafüggők lettünk,
Megvesszük, esszük a bóvlik ezreit.
Aztán ha minden egyszarvút megvettünk,
És leroskadunk kizsigerelve itt,
Kriszkindli fény már nem ragyog felettünk.
13
Kriszkindli fény már nem ragyog felettünk,
Csak programvezérelt villogó ledek,
Pulzáló szemű éneklő kisdedek.
Valami szépet végleg tönkretettünk.
Már megvettük, amit csak megvehettünk
A Yankee doodle-t dúdoló plüss ebet,
S forralt borunkhoz a friss szegfűszeget,
Pár fontosat meg úgyis elfelejtünk.
A csendet és a végtelen türelmet,
Ha valami fárasztott, letört,
Mímelni egy mákszemnyi szerelmet,
Az elhagyatottnak, aki meggyötört,
Embertársunknak egy kevés figyelmet
Be kéne… be kéne zárni ezt a kört!
14
Be kéne… be kéne zárni ezt a kört,
Hogy ott lehessünk az óriás tűz körül,
Hol minden gyerek egy kicsikét örül.
Meg kéne… meg kéne nyerni ezt a pört!
Ami a legvégén szépen elsöpört
Minden tobzódást az ocsmány pénz körül,
S a megnyomorodott fél világ felül,
És a gazdagoknak végre nyelvet ölt.
És hány karácsony tűnt el így e korban?
Az éhezők a holtak száma titkos.
Bőved estéjét élni meg nyomorban?
A főbűnös személye sose biztos!
Előbb-utóbb a végső bomba robban,
Marlitt regényből lép elő a gyilkos.
15
Marlitt regényből lép elő a gyilkos,
Ahol a fényt ezer kis csillag ontja
Most visszavisz száz évet képzeletben,
A történet bár rettentő avéttos,
Sok régi fáma fényét hagytuk itt most,
Mindenki más és más csodának bolondja.
Saját dalát csak mondja, mondja, mondja,
Diktálja azt a furcsa régi ritmust.
A kisdedet már régen elfeledtük,
Az ájtatos csend ezer darabra tört,
Az áldozat morzsáit rég fölettük,
Bizonytalan a dal, hangunk elgyötört,
Kriszkindli fény már nem ragyog felettünk,
Be kéne… be kéne zárni ezt a kört.
