Látod-e semmi se szent, ami fungál pár ezer éve.
Régi kor árnya nekünk: fiatalság és arany élet.
Most, ami nem hoz pénzt, csak a lelkedet óvja a portól
Gyorsan bontani kell, jön a bank meg a biztosítóház
Láttam az írógép keze szárát, hogy csap a sorra,
Kétkarú ős szemafort, amikor lecsavarta a bakter.
Bársony szőnyeget is még rézcsővel leszorítva.
Blanzsettnek nevezett kis inggallér merevítőt.
Vaskályhát odabent, és erdőt szélkakasokból.
Tűzoltózenekart csudafényes rézsisakokkal.
Láttam a portást úri ruhában a Bristol előtt,
Gyászhintót paripákkal, maratott rokokó üvegekkel,
Gőzmozdonyt szidolos szép sípokkal, veretekkel,
S régi tojás alakú kis cvikker volt nagyanyámon.
Ünnepi csillárt gyújtott este a Nemzeti Színház
S aznapi munkánk ott volt elcsomagolva a sok kirakatban.
Hozzászólások:
| Dátum: 2008-08-14 19:48:24 -- írta: Tarpay Olvasom Hozzád, s korhoz hű autobiographod˝. Látlak amint a kezedhez símul a klaviatúra, s fájón múlt-temető zongora hangja kisért. Barátságunk bár ˝csak˝ virtuál, éteri; Vagyunk, mint Arany és Petőfi.:) Átölelő szeretettel: Tamás |
| Dátum: 2008-08-16 21:52:35 -- írta: tonibacsi Más csak levelenként kapja a borostyánt, Neked egész koszorút kekk adni... |
| Dátum: 2008-08-20 02:36:11 -- írta: Trex Erdőt szélkakasokból? Tűzoltózenekart csudafényes rézsisakokból? Hm. |
| Dátum: 2008-08-25 23:07:16 -- írta: leka Ez a pillanatfelvétel, egy örökkévalóság! Az értékrend felborult mamnapság, és hát szóról, szóra... Dallama nagyszerű. Gratulálok!!! (1vsz. 4. s - óvja - v kimaradt) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése